![](http://1.bp.blogspot.com/-DESun4pv9o0/ToBKEUqNHMI/AAAAAAAAAM8/Szu9-fSmVws/s320/2010+Gyuri+02+17+Siem+Reap+113.jpg)
Kellemes 2-3 órát töltöttünk a reptér Bangkok Airways Lounge-ba. Ettünk, ittünk, blogot irtunk, aludtunk :-) , mert továbbra is minden pillanatot kihasználunk a pihenésre. Eljött hát az idő, hogy nekivágjunk a legmerészebb kalandunknak, és egyben leghőbb vágyunknak, hogy eljussunk Kambodzsába, és ezzel együtt Angkorba. A repülőút gyorsan eltelt, 50 perc volt, és természetesen ezt végig aludtuk. Kétségek között szivárogtunk ki a reptérről, és vártuk, hogy ellepjenek minket az esetleges taxis hiénák. Legnagyobb meglepetésünkre csak vidám, hangos zsivaly fogadott, semmi tolongás, kunyerálás stb. Rögtön fogtunk egy taxit, aki 7 dollárért szállásunkra vitt minket. Nagyon kedves volt, és remekül beszélt angolul. Már nagyoin éheztünk az új dolgokra, teljesen rátapadtunk az üvegre, és rácsodálkozó mosollyal az arcunkon szemléltük az iskolások gyerekhadait, akik vidáman, egyenruhában, biciklivel tartottak éppne hazafelé. Szivvünket elöntötte a melegség, és mintha 50 évvel vissza pörgettük volna az idő kerekét. Mindenki felhőtlenül ment a dolgára, és azt láttuk, hogy ezek az meberek boldogok. Jó volt itt körülnézni, a szivünk csordultig telt érzelemmel, és elképzeltük, hogy ilyen is lehetene... Közben meg is érkeztünk a szálklásunkra, kedves recepciósok, pedáns rend és tisztaság fogadott minket. Nagyon megnyugodtunk, igy már minden félelmünk elszállt. A hotel ára 15 dollár volt per nap per pár. Neve: Sala Bai Hotel School
. Ez tulajdonképpen egy iskola ahol a gyerekek főzni tanulnak. Állitólag remek a konyhájuk, de sajnos nekünk nem volt szerencsénk kipróbálni, mert nincs minden nap konyha. Elfoglaltuk szobáinkat, egy kis frissitést adtunk izzadt testünknek, és azonnal nyakunkbe vettük a várost. hamarosan nagyon otthonosan mozogtunk, termlészetesen rengeteget fotóztunk, mert téma az volt doszt. A poros utcán a közlekedésben teljes fejetlenség uralkodott, de nagyon figyelnek egymásra, úgyhogy nincs mitől tartani. Csak kapkodtuk a fejünk, mert ez annyira más világ, EGY FANTASZTIKUS VILÁG!" Megéheztünk, és egy ismerősünk által ajánlott éttermet, a Red Pianot kerestük fel, amit most mi is tovább népszerűstenénk, mert rettenetesen izletes az étel és mindenki nagyon kedves. Némi fertőtlenitést is kellett végeznünk, de csak a biztonság érdekében, ezért 2 kör tequilával inditottunk.
![](http://1.bp.blogspot.com/-WAV3VFU4HU4/ToBJrA5YalI/AAAAAAAAAMg/OwHyTKkjBHg/s320/2010+Anita+02+17+Siem+Reap+134.jpg)
Az árusok nagy kedvességgel gogadtak minket, semmi nyomulás nem volt, csak mosoly és hála, ha nem vettünk semmit, akkor is. Nagyrészt minden 1 dollár. Ahogy egyre beljebb és beljebb jutoittunk, egyre erősebb orrfacsaró szag ütötte meg szimatunkat. Egyszer csaka szemünk elé tárult a hús és zöldségpiac. Temérdek ember dolgozott, pucolt, vágott, darabolt, rendezgetett, csomagolt.
![](http://3.bp.blogspot.com/-N0UZe5dJtR0/ToBJeIBTVnI/AAAAAAAAAMQ/rEANMwqfLN0/s320/2010+Anita+02+17+Siem+Reap+019.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése