Tisztelt Olvasóink!

Sajnálattal értesültünk, hogy néhány panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe! Ezúton szeretnénk a kellemetlenségek miatt, elnézést kérni. Az előre nem látható technikai problémák által elmaradt fotókat és olvanivalókat természetesen, a mai nap folyamán maradéktalanul pótolni fogjuk! (amit tudunk)

Szívélyes Üdvözlettel:
A thai-team2010 szekesztői csapata

Az utolsó állomás, Samui!

A Full Moon party utáni reggel aránylag jól ébredtünk, nem voltunk másnaposak. Gyors reggeli után 15 perc alatt bepakoltunk és még utoljára magunkba szivtuk egyik legszebb szállásunk látképét. Zuhanyozni már nem maradt időnk, de nem is bántuk, mert sajnáltuk volna lemosni a tegnapi party maradványait (lásd testfestés, mielőtt még bárki másra gondolna.)
Fájdalmas, ölelkezős (Anita imádta) búcsút vettünk a lánytól, aki itt létünk alatt leste minden kivánságunkat, és teljesitette is azokat. Megérkezett hajnali sofőrünk, igy megvolt az utolsó feeling, platós autóval, féktelen sebességgel zötykölődve tehettük meg az utat a kikötőig. Útközben a part mentén haladva, hegyen-dombon át, fel-le autókázva gyönyörködhettünk a tenger váltakozó, türkizkék-zöld szineiben, miközben hajunkat rendszeresen becsipte a ponyvatartó szerkezet, emlékeztetve hajnali utunkra.
A hajó állomásra érkezve első dolgunk az volt, hogy megvettük a jegyeket. Majd a fiúk az árnyékban hűsölve várakoztak, mig mi lányok napszemüveg vadászatra indultunk Anitának. Sajnos továbbra sem sikerült szert tennie az áhitott darabra. A mólón időközben már egyre több ember sorakozott fel, amikor is Ildikó egyre izgatottabb lett a látványtól, és arra próbálta ösztönözni a többieket, hogy most már nagyon be kellene állnunk, mert nem lesz helyünk. De mivel a betonon 50 fokos hőség volt, mindenki leszavazta az ötletet, igy egyedül állt a sorba, de mivel szereti a napot, neki ez nem okozott különösebb nehézséget. Végül majdhogynem igaza is lett, éppenhogy csak felfértünk a hajóra, amire kétszer annyi embert és csomagot pakoltak fel, mint amennyi szerintünk megengedett lett volna. Mindenki és minden egymás hegyén-hátán, mint a kinaiak, megspékelve egy mini kórházzal, melyet a kabinban rendeztek be. Itt két, infúzióra kötött, súlyos sérültet szállitottak, akiknek a tegnap este durvábbra sikerült, mint ahogy azt tervezték. Egyikük még a tegnapi nap hatása alatt volt, és egész jól viselte az utat, a másik viszont erősen koncentrált a hullámokra. Kikötésnél már hordággyal várták őket a samui kórházi alkalmazottak.
A kiszállás izgalmasra sikerült (mint általában minden körülöttünk), mivel utolsóként felszállva a mi csomagunk volt legfelül, de mindenki más előbb kiszállt, és félre dobálta útban lévő bőröndjeinket. Beindult a para, mikor az egyik már félig a viz fölé lógott be. Dobogott a szivünk rendesen, mert a tömegtől nem tudtunk odaférkőzni, csak messziről szurkoltunk magunknak!
Ezt túlélve, és persze itt is utolsóként leszállva, fogtunk egy taxit, és irány az Evergreen Resort a Chaweng beachen. www.evergreensamui.com Megérkezve azonnal tudtuk, hogy a szálloda nagyon jó helyen van, a nyüzsi kellős közepén. Check in után, ahogy bungalow-ink felé közelitettünk a part irányába, tisztára olyan volt, mintha egy dzsungelben sétálnánk. A házikók kétoldalt helyezkedtek el a keskeny kis járda mentén. Belépve szobánkba nyugtáztuk, megérte az éjszakákon át tartó böngészés, a lányok ismét jól választottak. Nagyon szinvonalas, tiszta és barátságos kis lak.
Első dolgunk az volt, hogy lerohantunk a partra, hogy megnézzük pontosan hol is vagyunk a 7 km-es partszakaszon. Leérve hatalmába keritett az éhség, és a homokban velünk szemben ülő nénit -aki a vállán hordja mobil sütödéjét- azonnal letámadtuk. 5 perc alatt finom salátát és húst pattintott nekünk. Mivel testünk meg volt pecsételve a Full Moon jeleivel, egy-két külföldi elég furán nézett ránk, de a helyi parti árusok, hennások azonnal tudták, hol és hogyan töltöttük a tegnap estét. Igy kisebb csevelybe is elegyedtünk velük.
Majd gyors átvedlés fürdőruhába, és strand, alvás kifulladásig. Az alvás alól kivétel Ildikó, aki még itt is 1000-el pörgött, és megörökitette elszenderedésünk.
A strandolás végeztével gyors fürdés, ezután mindenkinek egyértelmű volt, hogy hol töltjük az estét. A tavaly felfedezett nagy kedvencünk, a szomszédos Ark's Barban, ahol Michelin csillagos szakács késziti az ételeket, kitűnő zene szól, és amerre nézünk, szines lampionok, kifeszitett karácsonyfa izzók, napágyakon fetrengő fiatalok, vizipipa, pislákoló petróleumlámpa a kisasztalon, ami a két összetolt, kipárnázott napágyon helyezkedik el... és a hangulatot tovább fokozzák az 5 percenként fellőtt szines tüzijátékok. És persze minden megfizethető áron, ahogy már megszokhattuk. Fontos tudni, hogy a koktélok itt nagyon ütősek, egy-kettőtől kifekszel, az tuti, hát igy jártunk mi is. Talán ezért a nyugágyak? Ők már tudnak valamit! :-) Ezen a helyen azt érezzük, minden k..va jó, és még annál is jobb!!!!!!! Nagyon dejavu-nk volt. És hiába vagyunk nyaralásunk utolsó állomásán, mégis nagyon vártuk ezt a részt! Ez volt az utolsó napok vigasza! A hangulat a tetőfokára hágott, mikor Gyuri minden áron tüzijátékot szeretett volna fellőni nekünk, és Ildikó hiába mondta neki, tartogassa ezt még az utolsó napokra, Gyuri nem birt ellenállni. Sikerült bealkudni egy 16 lövéses darabra, amit begyújtva tarka szinű és mintájú alakzatok rajzolódtak ki a csillagos égbolton. Igazán jó hangulatot varázsolt nekünk, mire mi hangos visitással adtuk tudtára tetszésünket!
Hát igy telt első napunk Samuin! Alig várjuk a reggelt!!!!!!

FULL MOON!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai reggel arra ébredtünk,hogy ha ma leszáll az est, a hold teljes pompájában fog mutatkozni, és végre megtudhatjuk, milyen egy igazi full moon party! De, ne ugorjunk ennyire előre, még elöttünk állt az egész nap.Reggeli után, megbeszéltük, ma nem csináljuk ki anyira magunkat, hogy bírjuk az éjjszakát. Így, valami könnyű, strandolásra megyünk, egy új partra. Meg is kérdeztük a recepción, hogyan jutunk el, Koh Pa ngan állítólag legszebb csendes partjára: Thong Nai Pan Noi- és Yai -ra! A kedves válasz nem is késett, viszont volt egy de, mégpedig, hogy oda csak földút vezet! Mit nekünk földút, rajta, valahogy a helyiek is oda jutnak. Beizzítottuk a mocikat és indulás, egy darabon még beton út volt, hegyes ,völgyes ,majd jött a föld. "Nem is vészes" hangzott, majd jött a felismerés, hogy itt is ugyan olyanok az utak csak az útviszonyok másak, elöször lassan, csutkára behúzott fékkel csorgadoztunk lefelé, majd helyi versenyzők porát nyelve, cseppet felbátorodva, haladtunk tovább. Egy magasabb dombtetőn megállva megbeszéltük, ez is egy része az igazi érintetlen thaiföldnek, pár fotó és már húztuk is ujjra a gázt, ill a féket. Mit ad isten? Pillanatok múlva a legeldugottabb, legcsendesebb részen, három alak kézjelzésére lettünk figyelmesek! Erőt egészséget, szeressük a rendörséget:-) motozás, kutatás, még a cigis dobozba is beleszagoltak, (vajon minek? mi biztos nem tudjuk, majd talán, valaki elmondja) szóval kis izgalom után, nagy nevetés a motor csomagtartóját meg sem nézték, ejnye nem elég alaposak, állapítottuk meg! A kis megálló után, még néhány fel és le és ott is voltunk az öbölben, tényleg nagyon szép. Leterítettük cuccainkat és lemostuk az út porát, a nagy fürdőzés közepette Kisüsti (alias:Ildikó) kiszúrt a vízben egy bazi nagy medúzát, mivel pont ott volt a szemüveg és a snoli, a fiúk rögtön szemügyre is vették, Anita pedig kimenekült.


Itt a parton ugyanúgy megvan minden, bárok, kajáldák, szállodák és nagyon csendes, az árak átlagosak! Az egész napos heverészés után, irány haza, még világosban szerettünk volna átérni a födes részen! Hazafelé felmarkoltuk a tegnapi mosást szép lett nyugodtan mosathat bárki kivasalják hajtogatják ahogyan a legjobb helyeken!


A szállodában már várt minket a bejáratnál a barátnönk, aki mindent tud és intéz. Ma a taxit is ő rendezte. Autókat szerveznek, minden egyes szállodából, hogy a partyra szállítsa az embereket. Nagyon nagy esemény ez itt és a szervezés is brilliáns 20:30-24:30 ig minden félórában indul és vissza is hoz 02:00-07:00 óránként. Mi a 21:30 as járatot választottuk mert még venni akartunk valamit mint minden este eddig.ÚÚÚÚÚristen rengeteg ember már a kocsi platójáról látjuk. Leszállunk és a sofőr a lelkünkre köti, jegyezzük meg a helyet, mert ha vissza akarunk jutni a szállásra, anélkül, hogy még fiztnénk, merev részegen is ide kell visszatalálni. Nagy a nyüzsi, mindenhol vödörben árulják a piát! A Haad Rin-ba vezető utcákat elkordonozták mert a buli belépős, hmm nem tudtuk na jó persze nem magyaros elszállás 100 bht, amiért kapsz egy olyan karkötőt, ami akár első full moon party-d emlékét őrizheti életed végéig!


Itt vagyunk! A party óriási, fura arcok és nornálisak mindefelé zene midenhol, betoltunk egy hambit, hogy megfelelő ágyat képezzünk a piának amit el szertnénk fogyasztani.Irányba vettük a helyszínt vagyis a partot már majdnenm leértünk, mikor Anita meglátta az UV testfestőket majd egy jó árat kialkudva csináltatott is a karjára egy pár virágot! Míg várakoztunk a fluoreszkálló remekműre nagy kiabálásra lettükn figyelmesek a biztonságiak, mert hogy azok is vannak csak láthatatlanok, üldöztek egy arcot aki feltehetőleg lopta a sörét, mert amikor falhoz állították pénzt kezdett el felajánlgatni a marcona őröknek és könyörgött engedjék vissza, mert itt vannak a barátai. A következő pillanatban a hold is elsötétült, akkora darab Thai kidobó jelent meg, aki mondta neki ejnye bejnye majd egy akkora pofont lekevert neki, hogy még a mi fülünk is belecsengett,majd visszaengedte. Leérve a partra ámultunk mennyi ember volt ott. A hangfalak pedig amiből a zene szólt 2 emelet magasan tornyosultak. Kell a hangerő! Jöttünk mentünk táncoltunk ittunk.Az egyik helyen a Drop inn bar elött 4-5 m hosszú lángoló kötél felett lehetett ugráló kötelezni! Extra flash! De láthatunk lángoló rúd alatt limbózó embereket is vagy olyan előadást is ahol szintén égő rudakkal,láncon lógó golyókkal pörögnek forognak. Időközben Ildikó is kialkudott egy jókora UV virágot a karjára, csakhogy sikerült egy olyan preciz testfestőt kiválasztania, hogy a várakozással együtt vagy 1 óra ráment, mire megszületett az alkotás. Sebaj, a vevő elégedetten távozott. Közben újra kisétáltunk az utcára, ahol Zoli is megvette Uv festékét, de ő még a gyári kiszerelésben, igy megindulhatott egymás kence-ficézése. Zolit rendesen kipingáltuk, még fülbevaló is készült. Megint vissza sodródtunk a partyra, telt múlt az idő és a társaság kettéoszlott de nem úgy ahogy azt esetleg kedves olvasó gondolod, Zoli kitalálta , hogy ő bizony idén sem hagyná ki az ugráló kötelezést és elindultunk vsszafelé az ő vezetésével, de hiba csúszott a számításba mert innentől kezdve már csak reggel találkoztunk egymással! Zolinál se pénz se cigi csak a hazajutáshoz szükséges taxi kártya, na ha hiszitek ha nem, az ide elég, annyira szívélyesek az emberek talán a bulihangulat, talán az alkohol mámor mitatt ,hogy ha cigiznél vagy innál csak kérned kell! Egyszóval Zoli felettébb jól érezte magát míg a többiek őt keresték. Majd mikor megunták 04:00 kor haza indultak a járatukkal! 7re mire Zoli hazaért, merthogy ő megvárta a napfelkeltét, már mindenki aludt!...............Full moon, megoszlottak a vélemények, de egy dolog biztos, ha ide jössz ne hagyd ki!!