Az utolsó állomás, Samui!

A Full Moon party utáni reggel aránylag jól ébredtünk, nem voltunk másnaposak. Gyors reggeli után 15 perc alatt bepakoltunk és még utoljára magunkba szivtuk egyik legszebb szállásunk látképét. Zuhanyozni már nem maradt időnk, de nem is bántuk, mert sajnáltuk volna lemosni a tegnapi party maradványait (lásd testfestés, mielőtt még bárki másra gondolna.)
Fájdalmas, ölelkezős (Anita imádta) búcsút vettünk a lánytól, aki itt létünk alatt leste minden kivánságunkat, és teljesitette is azokat. Megérkezett hajnali sofőrünk, igy megvolt az utolsó feeling, platós autóval, féktelen sebességgel zötykölődve tehettük meg az utat a kikötőig. Útközben a part mentén haladva, hegyen-dombon át, fel-le autókázva gyönyörködhettünk a tenger váltakozó, türkizkék-zöld szineiben, miközben hajunkat rendszeresen becsipte a ponyvatartó szerkezet, emlékeztetve hajnali utunkra.
A hajó állomásra érkezve első dolgunk az volt, hogy megvettük a jegyeket. Majd a fiúk az árnyékban hűsölve várakoztak, mig mi lányok napszemüveg vadászatra indultunk Anitának. Sajnos továbbra sem sikerült szert tennie az áhitott darabra. A mólón időközben már egyre több ember sorakozott fel, amikor is Ildikó egyre izgatottabb lett a látványtól, és arra próbálta ösztönözni a többieket, hogy most már nagyon be kellene állnunk, mert nem lesz helyünk. De mivel a betonon 50 fokos hőség volt, mindenki leszavazta az ötletet, igy egyedül állt a sorba, de mivel szereti a napot, neki ez nem okozott különösebb nehézséget. Végül majdhogynem igaza is lett, éppenhogy csak felfértünk a hajóra, amire kétszer annyi embert és csomagot pakoltak fel, mint amennyi szerintünk megengedett lett volna. Mindenki és minden egymás hegyén-hátán, mint a kinaiak, megspékelve egy mini kórházzal, melyet a kabinban rendeztek be. Itt két, infúzióra kötött, súlyos sérültet szállitottak, akiknek a tegnap este durvábbra sikerült, mint ahogy azt tervezték. Egyikük még a tegnapi nap hatása alatt volt, és egész jól viselte az utat, a másik viszont erősen koncentrált a hullámokra. Kikötésnél már hordággyal várták őket a samui kórházi alkalmazottak.
A kiszállás izgalmasra sikerült (mint általában minden körülöttünk), mivel utolsóként felszállva a mi csomagunk volt legfelül, de mindenki más előbb kiszállt, és félre dobálta útban lévő bőröndjeinket. Beindult a para, mikor az egyik már félig a viz fölé lógott be. Dobogott a szivünk rendesen, mert a tömegtől nem tudtunk odaférkőzni, csak messziről szurkoltunk magunknak!
Ezt túlélve, és persze itt is utolsóként leszállva, fogtunk egy taxit, és irány az Evergreen Resort a Chaweng beachen. www.evergreensamui.com Megérkezve azonnal tudtuk, hogy a szálloda nagyon jó helyen van, a nyüzsi kellős közepén. Check in után, ahogy bungalow-ink felé közelitettünk a part irányába, tisztára olyan volt, mintha egy dzsungelben sétálnánk. A házikók kétoldalt helyezkedtek el a keskeny kis járda mentén. Belépve szobánkba nyugtáztuk, megérte az éjszakákon át tartó böngészés, a lányok ismét jól választottak. Nagyon szinvonalas, tiszta és barátságos kis lak.
Első dolgunk az volt, hogy lerohantunk a partra, hogy megnézzük pontosan hol is vagyunk a 7 km-es partszakaszon. Leérve hatalmába keritett az éhség, és a homokban velünk szemben ülő nénit -aki a vállán hordja mobil sütödéjét- azonnal letámadtuk. 5 perc alatt finom salátát és húst pattintott nekünk. Mivel testünk meg volt pecsételve a Full Moon jeleivel, egy-két külföldi elég furán nézett ránk, de a helyi parti árusok, hennások azonnal tudták, hol és hogyan töltöttük a tegnap estét. Igy kisebb csevelybe is elegyedtünk velük.
Majd gyors átvedlés fürdőruhába, és strand, alvás kifulladásig. Az alvás alól kivétel Ildikó, aki még itt is 1000-el pörgött, és megörökitette elszenderedésünk.
A strandolás végeztével gyors fürdés, ezután mindenkinek egyértelmű volt, hogy hol töltjük az estét. A tavaly felfedezett nagy kedvencünk, a szomszédos Ark's Barban, ahol Michelin csillagos szakács késziti az ételeket, kitűnő zene szól, és amerre nézünk, szines lampionok, kifeszitett karácsonyfa izzók, napágyakon fetrengő fiatalok, vizipipa, pislákoló petróleumlámpa a kisasztalon, ami a két összetolt, kipárnázott napágyon helyezkedik el... és a hangulatot tovább fokozzák az 5 percenként fellőtt szines tüzijátékok. És persze minden megfizethető áron, ahogy már megszokhattuk. Fontos tudni, hogy a koktélok itt nagyon ütősek, egy-kettőtől kifekszel, az tuti, hát igy jártunk mi is. Talán ezért a nyugágyak? Ők már tudnak valamit! :-) Ezen a helyen azt érezzük, minden k..va jó, és még annál is jobb!!!!!!! Nagyon dejavu-nk volt. És hiába vagyunk nyaralásunk utolsó állomásán, mégis nagyon vártuk ezt a részt! Ez volt az utolsó napok vigasza! A hangulat a tetőfokára hágott, mikor Gyuri minden áron tüzijátékot szeretett volna fellőni nekünk, és Ildikó hiába mondta neki, tartogassa ezt még az utolsó napokra, Gyuri nem birt ellenállni. Sikerült bealkudni egy 16 lövéses darabra, amit begyújtva tarka szinű és mintájú alakzatok rajzolódtak ki a csillagos égbolton. Igazán jó hangulatot varázsolt nekünk, mire mi hangos visitással adtuk tudtára tetszésünket!
Hát igy telt első napunk Samuin! Alig várjuk a reggelt!!!!!!