2010. március 4., csütörtök

Tisztelt Olvasóink!

Sajnálattal értesültünk, hogy néhány panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe! Ezúton szeretnénk a kellemetlenségek miatt, elnézést kérni. Az előre nem látható technikai problémák által elmaradt fotókat és olvanivalókat természetesen, a mai nap folyamán maradéktalanul pótolni fogjuk! (amit tudunk)

Szívélyes Üdvözlettel:
A thai-team2010 szekesztői csapata

2010. március 2., kedd

Az utolsó állomás, Samui!

A Full Moon party utáni reggel aránylag jól ébredtünk, nem voltunk másnaposak. Gyors reggeli után 15 perc alatt bepakoltunk és még utoljára magunkba szivtuk egyik legszebb szállásunk látképét. Zuhanyozni már nem maradt időnk, de nem is bántuk, mert sajnáltuk volna lemosni a tegnapi party maradványait (lásd testfestés, mielőtt még bárki másra gondolna.)
Fájdalmas, ölelkezős (Anita imádta) búcsút vettünk a lánytól, aki itt létünk alatt leste minden kivánságunkat, és teljesitette is azokat. Megérkezett hajnali sofőrünk, igy megvolt az utolsó feeling, platós autóval, féktelen sebességgel zötykölődve tehettük meg az utat a kikötőig. Útközben a part mentén haladva, hegyen-dombon át, fel-le autókázva gyönyörködhettünk a tenger váltakozó, türkizkék-zöld szineiben, miközben hajunkat rendszeresen becsipte a ponyvatartó szerkezet, emlékeztetve hajnali utunkra.
A hajó állomásra érkezve első dolgunk az volt, hogy megvettük a jegyeket. Majd a fiúk az árnyékban hűsölve várakoztak, mig mi lányok napszemüveg vadászatra indultunk Anitának. Sajnos továbbra sem sikerült szert tennie az áhitott darabra. A mólón időközben már egyre több ember sorakozott fel, amikor is Ildikó egyre izgatottabb lett a látványtól, és arra próbálta ösztönözni a többieket, hogy most már nagyon be kellene állnunk, mert nem lesz helyünk. De mivel a betonon 50 fokos hőség volt, mindenki leszavazta az ötletet, igy egyedül állt a sorba, de mivel szereti a napot, neki ez nem okozott különösebb nehézséget. Végül majdhogynem igaza is lett, éppenhogy csak felfértünk a hajóra, amire kétszer annyi embert és csomagot pakoltak fel, mint amennyi szerintünk megengedett lett volna. Mindenki és minden egymás hegyén-hátán, mint a kinaiak, megspékelve egy mini kórházzal, melyet a kabinban rendeztek be. Itt két, infúzióra kötött, súlyos sérültet szállitottak, akiknek a tegnap este durvábbra sikerült, mint ahogy azt tervezték. Egyikük még a tegnapi nap hatása alatt volt, és egész jól viselte az utat, a másik viszont erősen koncentrált a hullámokra. Kikötésnél már hordággyal várták őket a samui kórházi alkalmazottak.
A kiszállás izgalmasra sikerült (mint általában minden körülöttünk), mivel utolsóként felszállva a mi csomagunk volt legfelül, de mindenki más előbb kiszállt, és félre dobálta útban lévő bőröndjeinket. Beindult a para, mikor az egyik már félig a viz fölé lógott be. Dobogott a szivünk rendesen, mert a tömegtől nem tudtunk odaférkőzni, csak messziről szurkoltunk magunknak!
Ezt túlélve, és persze itt is utolsóként leszállva, fogtunk egy taxit, és irány az Evergreen Resort a Chaweng beachen. www.evergreensamui.com Megérkezve azonnal tudtuk, hogy a szálloda nagyon jó helyen van, a nyüzsi kellős közepén. Check in után, ahogy bungalow-ink felé közelitettünk a part irányába, tisztára olyan volt, mintha egy dzsungelben sétálnánk. A házikók kétoldalt helyezkedtek el a keskeny kis járda mentén. Belépve szobánkba nyugtáztuk, megérte az éjszakákon át tartó böngészés, a lányok ismét jól választottak. Nagyon szinvonalas, tiszta és barátságos kis lak.
Első dolgunk az volt, hogy lerohantunk a partra, hogy megnézzük pontosan hol is vagyunk a 7 km-es partszakaszon. Leérve hatalmába keritett az éhség, és a homokban velünk szemben ülő nénit -aki a vállán hordja mobil sütödéjét- azonnal letámadtuk. 5 perc alatt finom salátát és húst pattintott nekünk. Mivel testünk meg volt pecsételve a Full Moon jeleivel, egy-két külföldi elég furán nézett ránk, de a helyi parti árusok, hennások azonnal tudták, hol és hogyan töltöttük a tegnap estét. Igy kisebb csevelybe is elegyedtünk velük.
Majd gyors átvedlés fürdőruhába, és strand, alvás kifulladásig. Az alvás alól kivétel Ildikó, aki még itt is 1000-el pörgött, és megörökitette elszenderedésünk.
A strandolás végeztével gyors fürdés, ezután mindenkinek egyértelmű volt, hogy hol töltjük az estét. A tavaly felfedezett nagy kedvencünk, a szomszédos Ark's Barban, ahol Michelin csillagos szakács késziti az ételeket, kitűnő zene szól, és amerre nézünk, szines lampionok, kifeszitett karácsonyfa izzók, napágyakon fetrengő fiatalok, vizipipa, pislákoló petróleumlámpa a kisasztalon, ami a két összetolt, kipárnázott napágyon helyezkedik el... és a hangulatot tovább fokozzák az 5 percenként fellőtt szines tüzijátékok. És persze minden megfizethető áron, ahogy már megszokhattuk. Fontos tudni, hogy a koktélok itt nagyon ütősek, egy-kettőtől kifekszel, az tuti, hát igy jártunk mi is. Talán ezért a nyugágyak? Ők már tudnak valamit! :-) Ezen a helyen azt érezzük, minden k..va jó, és még annál is jobb!!!!!!! Nagyon dejavu-nk volt. És hiába vagyunk nyaralásunk utolsó állomásán, mégis nagyon vártuk ezt a részt! Ez volt az utolsó napok vigasza! A hangulat a tetőfokára hágott, mikor Gyuri minden áron tüzijátékot szeretett volna fellőni nekünk, és Ildikó hiába mondta neki, tartogassa ezt még az utolsó napokra, Gyuri nem birt ellenállni. Sikerült bealkudni egy 16 lövéses darabra, amit begyújtva tarka szinű és mintájú alakzatok rajzolódtak ki a csillagos égbolton. Igazán jó hangulatot varázsolt nekünk, mire mi hangos visitással adtuk tudtára tetszésünket!
Hát igy telt első napunk Samuin! Alig várjuk a reggelt!!!!!!

2010. március 1., hétfő

FULL MOON!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai reggel arra ébredtünk,hogy ha ma leszáll az est, a hold teljes pompájában fog mutatkozni, és végre megtudhatjuk, milyen egy igazi full moon party! De, ne ugorjunk ennyire előre, még elöttünk állt az egész nap.Reggeli után, megbeszéltük, ma nem csináljuk ki anyira magunkat, hogy bírjuk az éjjszakát. Így, valami könnyű, strandolásra megyünk, egy új partra. Meg is kérdeztük a recepción, hogyan jutunk el, Koh Pa ngan állítólag legszebb csendes partjára: Thong Nai Pan Noi- és Yai -ra! A kedves válasz nem is késett, viszont volt egy de, mégpedig, hogy oda csak földút vezet! Mit nekünk földút, rajta, valahogy a helyiek is oda jutnak. Beizzítottuk a mocikat és indulás, egy darabon még beton út volt, hegyes ,völgyes ,majd jött a föld. "Nem is vészes" hangzott, majd jött a felismerés, hogy itt is ugyan olyanok az utak csak az útviszonyok másak, elöször lassan, csutkára behúzott fékkel csorgadoztunk lefelé, majd helyi versenyzők porát nyelve, cseppet felbátorodva, haladtunk tovább. Egy magasabb dombtetőn megállva megbeszéltük, ez is egy része az igazi érintetlen thaiföldnek, pár fotó és már húztuk is ujjra a gázt, ill a féket. Mit ad isten? Pillanatok múlva a legeldugottabb, legcsendesebb részen, három alak kézjelzésére lettünk figyelmesek! Erőt egészséget, szeressük a rendörséget:-) motozás, kutatás, még a cigis dobozba is beleszagoltak, (vajon minek? mi biztos nem tudjuk, majd talán, valaki elmondja) szóval kis izgalom után, nagy nevetés a motor csomagtartóját meg sem nézték, ejnye nem elég alaposak, állapítottuk meg! A kis megálló után, még néhány fel és le és ott is voltunk az öbölben, tényleg nagyon szép. Leterítettük cuccainkat és lemostuk az út porát, a nagy fürdőzés közepette Kisüsti (alias:Ildikó) kiszúrt a vízben egy bazi nagy medúzát, mivel pont ott volt a szemüveg és a snoli, a fiúk rögtön szemügyre is vették, Anita pedig kimenekült.


Itt a parton ugyanúgy megvan minden, bárok, kajáldák, szállodák és nagyon csendes, az árak átlagosak! Az egész napos heverészés után, irány haza, még világosban szerettünk volna átérni a födes részen! Hazafelé felmarkoltuk a tegnapi mosást szép lett nyugodtan mosathat bárki kivasalják hajtogatják ahogyan a legjobb helyeken!


A szállodában már várt minket a bejáratnál a barátnönk, aki mindent tud és intéz. Ma a taxit is ő rendezte. Autókat szerveznek, minden egyes szállodából, hogy a partyra szállítsa az embereket. Nagyon nagy esemény ez itt és a szervezés is brilliáns 20:30-24:30 ig minden félórában indul és vissza is hoz 02:00-07:00 óránként. Mi a 21:30 as járatot választottuk mert még venni akartunk valamit mint minden este eddig.ÚÚÚÚÚristen rengeteg ember már a kocsi platójáról látjuk. Leszállunk és a sofőr a lelkünkre köti, jegyezzük meg a helyet, mert ha vissza akarunk jutni a szállásra, anélkül, hogy még fiztnénk, merev részegen is ide kell visszatalálni. Nagy a nyüzsi, mindenhol vödörben árulják a piát! A Haad Rin-ba vezető utcákat elkordonozták mert a buli belépős, hmm nem tudtuk na jó persze nem magyaros elszállás 100 bht, amiért kapsz egy olyan karkötőt, ami akár első full moon party-d emlékét őrizheti életed végéig!


Itt vagyunk! A party óriási, fura arcok és nornálisak mindefelé zene midenhol, betoltunk egy hambit, hogy megfelelő ágyat képezzünk a piának amit el szertnénk fogyasztani.Irányba vettük a helyszínt vagyis a partot már majdnenm leértünk, mikor Anita meglátta az UV testfestőket majd egy jó árat kialkudva csináltatott is a karjára egy pár virágot! Míg várakoztunk a fluoreszkálló remekműre nagy kiabálásra lettükn figyelmesek a biztonságiak, mert hogy azok is vannak csak láthatatlanok, üldöztek egy arcot aki feltehetőleg lopta a sörét, mert amikor falhoz állították pénzt kezdett el felajánlgatni a marcona őröknek és könyörgött engedjék vissza, mert itt vannak a barátai. A következő pillanatban a hold is elsötétült, akkora darab Thai kidobó jelent meg, aki mondta neki ejnye bejnye majd egy akkora pofont lekevert neki, hogy még a mi fülünk is belecsengett,majd visszaengedte. Leérve a partra ámultunk mennyi ember volt ott. A hangfalak pedig amiből a zene szólt 2 emelet magasan tornyosultak. Kell a hangerő! Jöttünk mentünk táncoltunk ittunk.Az egyik helyen a Drop inn bar elött 4-5 m hosszú lángoló kötél felett lehetett ugráló kötelezni! Extra flash! De láthatunk lángoló rúd alatt limbózó embereket is vagy olyan előadást is ahol szintén égő rudakkal,láncon lógó golyókkal pörögnek forognak. Időközben Ildikó is kialkudott egy jókora UV virágot a karjára, csakhogy sikerült egy olyan preciz testfestőt kiválasztania, hogy a várakozással együtt vagy 1 óra ráment, mire megszületett az alkotás. Sebaj, a vevő elégedetten távozott. Közben újra kisétáltunk az utcára, ahol Zoli is megvette Uv festékét, de ő még a gyári kiszerelésben, igy megindulhatott egymás kence-ficézése. Zolit rendesen kipingáltuk, még fülbevaló is készült. Megint vissza sodródtunk a partyra, telt múlt az idő és a társaság kettéoszlott de nem úgy ahogy azt esetleg kedves olvasó gondolod, Zoli kitalálta , hogy ő bizony idén sem hagyná ki az ugráló kötelezést és elindultunk vsszafelé az ő vezetésével, de hiba csúszott a számításba mert innentől kezdve már csak reggel találkoztunk egymással! Zolinál se pénz se cigi csak a hazajutáshoz szükséges taxi kártya, na ha hiszitek ha nem, az ide elég, annyira szívélyesek az emberek talán a bulihangulat, talán az alkohol mámor mitatt ,hogy ha cigiznél vagy innál csak kérned kell! Egyszóval Zoli felettébb jól érezte magát míg a többiek őt keresték. Majd mikor megunták 04:00 kor haza indultak a járatukkal! 7re mire Zoli hazaért, merthogy ő megvárta a napfelkeltét, már mindenki aludt!...............Full moon, megoszlottak a vélemények, de egy dolog biztos, ha ide jössz ne hagyd ki!!

2010. február 28., vasárnap

Welcome to Haad Rin!

Ez a reggel Ildikó számára másképp indult, mint a többi. Őt is utólérte a thai kórság. Kőkemény hascsikarásra ébredt, ami a mellékhelység többszöri meglátogatása után sem csillapodott. Talán nem kellett volna előző este a másik gyümölcs shakes-nél vásárolni azt a fincsi dinnye shaket. Dehát nem lehetett ellenállni, és ez az állapot minden thaiföldre látogató számára, szinte elkerülhetetlen. Na szóval ő kihagyta a reggelit, helyette az ágyat és a wc-t nyomta felváltva. :-) Komoly dilemma után -vajon otthon maradjon vagy elinduljon- mégis útra kélt velünk. Mégis csak egyszer vagyunk itt életünkben, nincs sirás, menni kell!
Igy elindultunk Koh Phangan szigetén a hires Haad Rin öbölbe, ahova kanyargós, szerpentines, hegyoldalban futó út vezetett. Meg is álltunk egy kilátóban, mert a látvány Samui irányába lenyűgöző volt!
Kb. 20 perc alatt meg is érkeztünk Haad Rin-be. Az 1 km hosszú, finom vakitó fehér homokos, pálmafákkal övezett öböl a sziget szórakoztató központja. Itt rendezik meg havonta a hires Full Moon partyt, amelyre a világ minden országából özönlenek a bulizni vágyó fiatal hátizsákos turisták. Első dolgunk természetesen az volt, hogy lesiettünk a partra. Szűk utcácskákon lehet a beachre jutni, az utcák vége a homokban végződik. A látvány és a hangulat azt sugallta, ide alkohol kell. Ildikónak alibije is volt, hiszen fontos a fertőtlenités! :-)
Miután magunkhoz vettük a piát, vissza sétáltunk a partra, és kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb helyet, ami abból állt, hogy: kellett árnyék Gyurinak, zene Ildikónak és Anitának, és nyugalom Zolinak. Ezután belevetettük magunkat a habokba, hatalmas hullámok voltak, ami itt szinte állandó. A nap folyamán árnyék, nap és zenétől függően többször is költözködtünk, idővel már több métert is távolodtunk eredeti táborhelyünktől. Mindeközben hideg, zamatos gyümölcsöket (dinnye, ananász) fogyasztottunk. Késő délután behamburgereztünk egy hangulatos kajáldában, ahol a fal tele volt plakátolva és firkálva az ott megforduló turisták gondolataival. Egy magyar társaság fényképét is felfedeztük itt, ami nem mostanában kerülhetett oda. Mig mi kajáltunk, Zoli a parton őrizte a csomagokat, Gyuri vitt neki kaját, mert mi lányok a már jól megszokott módon, vásárolni indultunk. Koh Phangan szigetén tényleg kihagyhatatlan a shopping, nagyon jó minőségű, és olcsó ruhákat lehet beszerezni, igy minket is beszippantott Koh Phangan Fashion street-je. Sikerült több, egyedül álló, szinpompás darabot magunkévá tenni. Annyira megfeledkeztük a külvilágról, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat az egyik üzletből kilépve, hogy igen csak ránk sötétedett. Kisebb pánikba esve, sietősen indultunk meg a fiúkhoz, akik azóta a parton dekkoltak. Ugyan napfürdőt már nem vehettek, de telihold előtti nap lévén a hold nyalogatta bársonyos barna testüket. Rajtuk kivül más már nem volt a strandon. Feléjük közelitve csak annyit láttunk belőlük, hogy körbe-körbe mennek egymás után, mint sifutók a kijelölt pályán, de ehelyett a homokba vésték a bizalom körét. Kicsit izgultunk, mit fognak szólni férjeink a 3 órára nyúlt shoppingunkhoz, de meglepően jól fogadták, sőt, kértek minket, lépjünk be a bizalom körébe, és mutassuk meg, miket vettünk. Igy mi azonnal divatbemutatót tartottunk a parton.
Ezután összeszedve holmijainkat, beültünk egy italra egy tengerparti elfekvőbe, majd egyből megindultunk a már jól bevált food marketra, ahol mindenki jól belakmározott, kivéve Ildikót, aki az előző este itt fogyasztottak után, inkább csak nézte, de még az is nehezére esett.
Majd vissza robogtunk a szállásra, és egyből el is mentünk aludni, hogy rápihenjünk a holnapi FULL MOON PARTYRA!!!

2010. február 27., szombat

Egy laza Phangani túra!

Reggel felkeltünk, és első dolgunk az ágyból ablakba csimpaszkodás volt, hogy láthassuk a reggeli napfényben tündöklő tropicariumunk, és persze a tengert, ami innen is jól látható volt. Örömmel láttuk, dagály van, tegnap délutánhoz képest jóval magasabban van tenger, és a kék különböző árnyalataiban pompázik.
Mivel az ár itt is tartalmazta a reggelit, irányba is vettük a teraszt, ahol két menüből választhattunk, persze a tojásrántotta mindig győzedelmeskedik a lekváros kenyér felett. :-) A kiszogálás első osztályú. Az esti londiner lányunk, aki mint kiderült, itt "mindenes" , mert a reggeli kávét és ételt is ő tette elénk, persze széles mosollyal és néhány kedves szóval fogadott!
Elterveztük, hogy reggeli után irányba vesszük a sziget nyugati oldalát, és felfedezzük a legszebb, érintetlen partokat. Gyuriék megkapták csere motorjukat, indulhattunk. Előtte bedobtuk Anitáék néhány ruháját a mosodába, kemény 30 Bathért kilónként. Egy kedves nő vette át a csomagot, lemérte, és közölte, holnap délután már jöhetünk is érte!
Felfelé haladva a partok sorban Had Yao, Had Salad, Had Mae Had... mind- mind nagyon szépek voltak, kevés turistával, hiszen a látogatók zöme a Had Rin-ben strandol, a sziget központi strandján, a party helyszinén. Az egyik partra vezető űton találtunk egy jó kis üzletet, ahol rendesen beshoppingoltunk. Az alku itt nem nagyon ment, Ildikón egy kb. 12-14 éves eladó kis srác fogott ki. Minden egyes ajánlatra széles mosollyal ez volt a válasz, oooohhh, cannot! :-) Hát nem lehetett ellenállni sem a profi hamisitvány portékának, sem a kis kedves arcnak, meg kellett venni!
Felfelé haladva az úton, lám-lám, egyszer csak "elefánt parkolót" látunk közvetlen az út mellett. Kb. mint amikor otthon, vidéken megy az út, és mellette egyszer csak lovak, na hát itt ugyanez elefántokkal! Több se kellett, azonnal ráfordultunk. Valójában ez egy elefánt túra kiinduló pontja, de a két itt dolgozó helyin kivül egy lélek se volt. A mocikról leszállva a jóember máris egy-egy kosár banánt nyomott a kezünkbe, etessük meg a jószágokat! :-) És azzal a mozdulattal, már sarkon is fordult, és otthagyott minket. Mi meg utána szóltunk, na jó, de mégis melyiket? Erre ő: azt ott a legvégén. Ő volt a 45 éves himnemű fickó! Sorban mindannyian etettük, közvetlen az orrmánya mellett álltunk, és ő csak habzsolta befelé a bébi banánokat! Még egy kis slagolással is megtisztelt bennünket, azaz kiengedte a fáradt vizgőzt. :-) Folyamatosan simogattuk a kemény és érdes, szőrös orrmányát! Extra élmény volt, ami főleg annak is volt köszönhető, hogy csak mi voltunk, és az elefánt! Miután mindent felfalt, búcsút vettünk tőle. De még előtte kiszúrtunk egy édi kis majmot, aki sajnos pórázra volt kötve ugyan, de mi igy is szétdögönyöztük. Ahogy odaléptünk, egy pillanat alatt már a nyakunkban is volt. A játékos kis harapdálásokat bedurvulás követte, még nagyobb harapásokkal. Igy el is búcsúztunk a kis 4 hónapostól! Persze egy halom fotóval gazdagodva!
Letérve az egyik partra találtunk egy hangulatos éttermet, ahonnan szép kilátás nyilt a tengerre. Itt jól belakmároztunk, és Zoli elfogyasztotta élete első és remélhetőleg nem utolsó eredeti kókusztej levesét. Mindannyian megkóstoltuk, nagyon finom különleges étek! A motorokhoz visszafelé sétálván egy kis patak (vagy tengerből visszafolyás, nem tudjuk) mellett vezetett az utunk. Ildikó elől ment, és a vizet pásztázta, amikor felkiáltott, hogy gyertek, itt egy krokodil! Persze mire a többiek odarohantak, sehol semmi. Persze hiába bizonygatta, hogy látta, senki sem hitt neki, szivták a vérét utána rendesen. Amugy nem volt nagy, és lehet hogy nem is krokodil volt, hanem kajmán, de végülis mindegy, akkor is OTT VOLT!!!
Felmentünk teljesen az északkeleti csücsökbe, Chaloklum bay-re. Az ide vezető utat pálmafa tenger szegélyezte, háttérben hatalmas hegycsúcsokkal, és Anita kedvenc képével: pálmafák között terjengő füsttel! Lefordultunk a partra egy szimpatikusnak tűnő mellékutcánál, ami, mint kiderült, a legjobb döntés volt. A Malibu beachre jutottunk, ami egy hófehér homokos, egzotikus növényekkel, és köztük kifeszitett függőágyakkal tarkitott part! Itt rengeteg jó fotó készült a csajokról, miközben Zoli ismerős dallamra lett figyelmes. Na mi volt? Na mi?...... Hát U2!!!! Ő már azonnal a bárban szürcsölgette jéghideg sörét, és meredten nézett maga elé, átélve a pillanatot!! Mi is egyből ott termettünk, és rendeltünk koktélokat, majd az est további részét itt folytattuk.

A bár egy homokba épitett pálmafatetejű, egy nagyobb kunyhóra emlékeztető varázslatos kis hely volt, megint csak kedves személyzettel. Miután U2-t széthallgattuk, megkérdeztük, milyen zenék vannak még? Erre ők beinvitáltak minket a konyhára, ahol egy ipodon több 100 zenéből válogathattunk kedvünkre. Na hát akkor kezdődött el a buli igazán. Nekünk több se kellett, hiszen az alkoholt nem sajnálták italunkból, ami megtette hatását, igy Dj. Anita, és Dj. Ildi bátran, felváltva rohangáltak be a konyhára, mindig újra és újra megörvendeztetve a társaságot kedvenc számainkkal. A végén már táncra is perdültünk, Anita előadta az esküvőre betanult Thrillert, Gyuri és Ildi pedig a popórázos, bedöntős Earth, Wind and Fire produkciót.

Rendesen ránk sötétedett, mikor visszaindultunk a sziget túloldalára, de kb. 20 perc alatt már Thongsala.ban is voltunk, kedvenc food market-ünket vettük irányba. A menü ugyanaz volt mint tegnap: barbecue csirkenyárs, rizs, tavaszi tekercs, gyümölcs shake.... Teli hassal indultunk vissza a szállásra, majd azonnal ágyba dőltünk.














Ez is egy tartalmas és hosszú nap volt. Holnap irány Had Rin, és az édes pihenés!

2010. február 26., péntek

INDULHAT A PARTY TIME!!!

Krabin a reggel aránylag jól indult. Nem kellett korán kelnünk, és elidőzhettünk a bőséges reggeli élvezetében. Összepakoltunk, és még egy óránk maradt, hogy megmártózzunk a tengerre néző, idillikus, türkizkék szinű, csillogó, klóros vizű medencénkben.
De gyorsan elszaladt az idő, és már mennünk is kellett átöltözni. Vissza úton, bungalow-ink felé tipegve, gyanússá vált az előttünk kis kocsiját fürgén toló londiner fiú. Drukkoltunk, hogy a mi vityillóinknál forduljon le, mert igy nem kellene cipekednünk. Nagy örömünkre igy is lett. Először Anitáékat hajtotta ki a szobából. Miután az ő soraikat rendezte, Ildikóékra már kiméletlenül nyitotta rá az ajtót, kopogás nélkül. Ildikó félig vizesen, félig átöltözve, rémülten vette tudomásul, azonnal indulni kell, mert a londiner a szobába betonozott lábakkal, nem tágitott a bőröndök mellől. Ildi kétségbeesett kapkodással rángatta magára száraz ruháit, és konstatálta: MEGINT ROHANUNK!
Mig Anita a homokban várakozó kiskocsin lévő bőröndökre vigyázott, addig a többiek intézték a check out-ot. A recepción rendeltük meg a transzfert a reptérre, ami egy long tail boat és egy mikrobusz kombinációból tevődött össze. Persze már csak ránk vártak, igy futás a csónakhoz, bőröndök be, a fiúk fél gatyája elázva, mert persze stilusosan vizből szálltunk be. Végre megindultunk, és búcsút intettünk Krabi legszebb öblének, a Railay beach-nek.
Már jócskán elhagytuk a partot, amikor Ildikónak hiány érzete támadt. Igy feltette a költői kérdést: "az útleveleket vissza adták a recepción?"
A válaszok a következők voltak:
a) "én nem tudok róla"
b) "fogalmam sincs semmiről"
c) "hú b... meg
Gyors helyzet felismerés történt, majd kétségbeesetten kiáltottunk kapitányunknak: "STOP! PASSPORTS!!" Hát ő sem vágott túl rózsás fejet, mivel már amúgy is késésben voltunk. Éles kanyar, majd vissza, igy másodszor is átélhettük a Railay partra szállást. Az előttünk ülő 4 utas csodálkozva tekergette fejét, hát most meg mi van? Jeleztük nekik is a problémánk, persze közben lázasan mentegetőztünk, hogy mi nem tehetünk róla, a recepciósnak kellett volna vissza adni. Zoli a hajó szélére kimászva várta az alkalmas időpontot, mikor vizezheti be újra a gatyáját. Már a parton lobogtatták az útleveleinket.
Igy másodszor is búcsút inthettünk, és azon nevetgéltünk, mi van, ha ez a reptéren derül ki? Extra szivás!!!
A hajóból kiszállva újabb fejetlenség várt minket, de szerencsére nem volt annyira komoly, csak matekból kicsit gyengék a thai-ok! Egy 11 személyes mikrobuszba nem voltak képesek bepakolni 8-unkat csomagostul, igy egy plusz taxit is hivtak, és szétválasztottak minket Zolitól. Igy tettük meg a reptérre vezető kb. 45 perces utat.
Krabi reptér nagyon mini, becsekkoltunk, és élveztük a free minibár előnyeit. Lecsúszott egy pár finom keksz és ice coffee. Zoli biztos egy hétig nem alszik a 3 kör kávé után.

Leszállásnál nagyon nagy feeling volt megpillantani Samui partjait, és látványosságait felül nézetből, köztük kiemelve a Big Buddhát (thaiok nyelvén Big Budát). A reptéri gyors intézkedés után 200+100 Bathért megvettük a Koh Phangani hajójegyünk és transzferünk a kikötőbe. 45 perces várakozás a kikötőben hasznos volt néhány sör elfogyasztására. A hajón tolongó fiatalság már éreztette velünk a közelgő Full Moon Party szelét.
Már majdnem elértük Phangant, mikor 2 hadihajó közelitett felénk. Valószinűleg kapitányunkon is úrrá lett a félelem, mert egyszer csak megállt. 2 variáció volt: vagy jobbkéz szabály van a vizen, vagy nem akarta ágyúval kilövetni hajónkat! :-) Elhaladva előttünk, narancssárga egyenruhás matrózok végezték éppen  gyakorlatukat a fedélzeten. Az első hajó eltávolodtával felzúgtak motorjaink, nagy sprintbe kezdtünk, hogy még átslisszoljunk a 2. előtt.

Zoli és Anita boldogan fogadták a sziget viszont látását, és Zoli lelkendezve mondta el 5ször, hogy a nyakláncot, ami 1 éve a nyakában lóg, a kikötői kézműves boltban vette. (a sör megtette hatását :-) )
Partot érve könnyen lezsiroztuk a kisbuszt, ami a szállodába vitt minket fejenként 100 Bathért. Az árakat egyébként azért emlitjük ennyiszer, mert ha olyan olvassa a blogot, aki tervezi az ide utat, annak hasznos info lehet. Mi is hiányoltuk annak idején.
A Morning Star hotelhez http://www.morningstar-resort.info/ meredek, dimbes-dombos út vezetett. Mát amikor megérkeztünk, és a bejáratot megláttuk, tuk-tuk (tudtuk), ez a mi helyünk! Gyors check in, és welcome drink, majd a londiner meg is indult cuccainkkal a tengerpart irányába. Mi hátulról drukkoltunk neki: menj még, menj még!!! Mert már láthatáron volt az utolsó ház, azaz a parttól az első, a beach front bungalow, ami már a homokban van. És ő csak ment és ment, majd visitva az örömtől nyugtáztuk, a homoktól 7-8 méterre leszünk, és ugyanekkora távra a medencétől, pont szemben vele.
Azonnal a medencébe vetettük magunkat. Innen gyönyörködtünk a minket körülvevő mesés szépségű, buja növényzettel és magas pálmafákkal tarkitott ujabb csodás tengerparti medencénkben. Ez ultra durva volt :-) , ilyenben még nem volt részünk.... :-))))









Éhes gyomrunk diktálta a tempót Thongsala település irányába, egy jó kis thai kaja reményében. A recepción kérdezősködve derült fény arra, hogy ez a vártnál messzebb van, és csak taxival vagy motorral elérhető, mert gyalogosan túl messze van. A recepciós segitségünkre volt, azonnal szerzett robogót 200 Baht/napért. Fel is pattantunk rá rögvest.
Gyuriék nagyon cukin mutattak, a kis kosárkás, bili kék szinű mopedjükön a hozzá szinben passzoló bukósisakjukkal. De azt igérték holnapra hoznak nekik egy másikat, ami nagyobb ennél.
Bepötyögtünk Thongsalába. Egy európai srác segitségével elmentünk a helyi food market (étel piac)-ra. Hát ez nagy szerencse volt, mert pont erre vágytunk, mióta Thaiföldön vagyunk. Extra finom kaja, extra alacsony árak, igazi thai feeling! Gyuriék 150 Bathért degeszre zabálták maguk és még shake-re is futott belőle. (900Ft) Anita dőzsölt, a legdrágábbat választotta, tigris rákot evett 160 Bathért. Mindez a piac közepén műanyag székeken! Hát volt hangulata!! Nagyon ajánljuk!!!!

Koh Phangan még nem került be a fejlett országok által előidézett fogyasztói társadalom süllyesztőjébe. Ez valószinűleg a reptér megépitése után -ami hamarosan létrejön- nem igy lesz! Igy javasoljuk, aki tervezi útját erre a mesés szigetre, mihamarabb tegye meg, amig még érintetlen!

Holnap találkozunk!!!!

2010. február 25., csütörtök

Ejtőzés Railay Beachen!

A reggel külön indult. Zoliék: mire felébredtünk már 9:45 volt. Felocsúdtunk, hogy ha nem iparkodunk, üres marad a poci. Felmartuk a maradék flamót és betoltuk. Tudtuk, Fater és Faterné már rég túl van ezen. Ők végre kialudták maguk, és már 8-kor reggelizni, majd sétálni, fotózni indultak. Már a szobában készülődtünk, mire Gyuriék befutottak egy régi kedves ismerőssel, Mr. Jack Daniell's-el. Azonnal el is fogyasztottuk, hogy legyen erőnk átérni a sziget túloldalára.
Mára nem terveztünk semmi kemény túrát, már csak azért sem, mert itt a Railey beachen a két oldal plusz a Pranang beach közel van egymáshoz, és fél nap alatt töviről-hegyire be lehet járni az egészet. A Phranang beach felé vezető út bejáratánál már gyanus a volt a kilógatott szőrme majom és eladó gyümölcsök, igy gondoltuk útközben számithatunk majmokra, igy vettünk banánt. A sziklák alatt vezető út felénél jobbra pillantva a fán egy éhes maki nézett ránk. Azonnal elő is kaptuk az elemózsiát, és ő már ott is termett. Ildikó kezéből apró falatokkal etette, és a monkey vidámmal lakomázott.
5 perc után kiérve a Phranagra, a monumentális sziklák által körbeölelt öböl újabb óriási élménnyel kápráztatott el minket. Nagyon fújt a szél, telehordta napolajozott bőrünk finom homokkal. Sétálás, fürdés, dinnye és sült kukorica... Bloggyanus storynak bizonyult: Ildikó és Zoli bevállalt egy pancaket, ami a szokásos 1 perc helyett majd fél órát vett igénybe. Ráadásul, a tészta különböző szinekben pompázott, a konyharuha egy koszos törölköző volt, ami amit törökülésben ülve talpainál tartott, és néha-néha megtörölgette vele a munkapultot, és azt a kést, amivel a gyümölcsöt felkarikázta. De sebaj, mondta Ildikó, úgyis megsül. Majd a következő pillanatban rá is pattintották a nutellát az olajban tucsogó palacsintára, és fogyasztásra kinálták. Zoli minden jóindulattal meg is próbálta elfogyasztani, de nyersen nem ment. Igy visszaadta egy jobb reményében. Végül kaptak egy-egy ehetőbb variációt, kiváncsian várják a holnapi hatást a reggeli szükségleteik elintézésekor. Már annyi ideig elmaradtak, hogy Gyuri és Anita a tűző napon maradva nem birta kivárni, és eléjük mentek. Elsétáltunk a part legvégére, ahol a sziklák közé bemászva, majd fejünk fölé pillantva nem hittünk a szemünknek. Iszonyú magasságokba nyúló hatalmas üregek, és cseppkőszerűen lelogó sziklák, amelyek alatt állva egy-egy ponton szinte félelmetesnek tűnt, mintha csak a lélek tartaná.
Az odafelé megmaradt elemózsiát szét akartuk osztani a majmok között, de sajnos már elmentek sziesztázni, igy a többiek sajnos nem tudtak élvezkedni. Erősen gondolkotunk azon, hogy megnézzük a kilátót, és a lagunát, de mikor a táblát. hogy merre van a feljárat nagyon meglepődtünk. Egy meredek hegyoldalon kellett volna felmásznunk kb. függőlegesen, tehát négykézláb, mert mit sem sejtve a szokásos lábujjközti papucsunkban indultunk neki a túrának. A leérkezőktől informálódtunk a távolságokat illetően, de nem kecsegtettek sok jóval, igy inkább kihagytuk. Hazafelé egy nagyobb majomkolóniába botlottunk egy, a két partot összekötő úton, na itt bepótolhattuk a lemaradásunk az előző helyről, és meguzsonnáztattuk őket. Pontosabban csak az öregeket, mert a kisebbeket elzavarták, igy csak a falkavezérek laktak jól.


Farkas éhesen érkeztünk a partunkra, és beültünk egy naplementés étterembe. Itt még belecsöppentünk egy tengerparti esküvőbe is, ami nagyon hangulatos volt, de mi jobban megszerveztük szóban, mint ők élőben. Az esküvővel a háttérben megvacsiztunk és a naplementék között is egy nagyon különlegeset élhettünk át, mert az ég tele volt felhőkkel, és a nap a felhők alá bukott, alulról megvilágitva azokat.
Fürdés után lementünk a medencéhez blogot irni, talán még ilyen korán nem is álltunk neki, de végül szépen elhúzódott, már a lámpákat is ránk oltották, úgyhogy búcsúzunk!!















Sawatdee Krap/Kaa!!!