Mivel minden nap éjfél körül érünk haza, és ekkor kezdünk el még fotókat nézegetni és blogot szerkeszteni, a maximum alvási időnk nem haladja meg a 4 órát. Igy az utazások alatt mindig alhatunk, és ezzel együtt az idő is gyorsabban telik. Közvetlen leszállás után Fráteréknél újabb stressz vette kezdetét. 1-2 perccel a kiszállás után Ildikó kérdezte: "Converse táska?!" Gyuri rémült fejjel rohant vissza érte, biztonsági ember kiabálva rohant utána. "MR. STOP-STOP!!!" Mondanunk se kell, már a repülő első sorába volt készitve. Igy Chiang Maiba érve a hangulatunk már a tetőfokára ért!! A Fráter család kicsit szétcsúszott az elmúlt napokban, ezt nevezik aktiv pihenésnek! Ildikó hozzá nem megszokott módon, már nagyon lelazult, semmire nem figyel, Gyuri pedig nem ellenőriz le háromszor semmit, pedig ez már szertartásosan jellemzi őt!
Ahogy kiléptünk a reptérről, rögvest taxit fogtunk, és irányba vettük szállodánk, melyet -már most előre bocsájthatunk-, hogy valószinűleg az egyik legjobb kedvesség és szivélyesség szempontjából Thaiföldi utunk alatt. Egyébként egész Észak-Thaiföldre ez jellemző! Ugyan azt mondják, Chiang Mai hasonlit Bangkokra, de szerintünk ez nem igy van, mert: sokkal kevesebb a turista, tisztábbak az utcák, nyugodtabbak, kedvesebbek az emberek....., vidékibb hangulatú, 1 milliós lakosú város! Aki az igazi Thaiföldet szeretné látni, annak kötelező ide ellátogatni! A szállásunk a Portico 21 Hotelbe nvolt, közvetlen a központban. Nagyon ajánljuk! Szép, tiszta, egyszerű, de mégis designos... http://www.portico21.com/
Ezután úgy döntöttünk, hogy a városban töltjük a délutánt. Megkértük sofőrünket,, hogy a Ta Pae Gate-nél tegyen ki minket. Ez azért fontos, mert egy rövid séta után találtunk rá egy pici, hangulatos étteremre, ahová letelepedtünk és lakmároztunk egyet. Az étterem kiválasztásában segitségünkre volt egy hölgy, aki magyarul szólt hozzánk, és megjegyezte, hogy nyugodtan együnk itt, mert nagyon finom. HÁT IGAZA VOLT!!! Igazi thai izekre leltünk! (aki ellátogatna ide, a gate-el szembeni merőleges utca eleján, bal oldalon.)
Rövid szusszanás után 2 templom felé szedtük fáradt lábainkat, az ősrégi templom és az óriás gumifa ámulatba ejtett minket (Wat Chedi Luang)! (a másik a Wat Phra Sing)
Amikor már a végkimerültség lett úrrá rajtunk, a fiúk fogták magukat, és lefeküdtek a fűre, mert talpunk égett a sebesen megtett kilóméterektől, hiszen hamar ránksötétedett, és igyekeznünk kellett, ha látni akartunk valamit Chiang Mai city-ből. A tapasztalat azt mutatja, mi lányok jobban brjuk az erőfeszitéseket. Némi életet leheltünk a fiúkba, és rávettük őket, hogy menjünk az éjszakai piacra. MOndanunk sem kell, mennyire repestek az örömtől. Éppen felálltunk, és indulni akartunk volna, amikor a lábunk előtt megállt egy Chiang Maiban jellemző gépjármű (nyitott platós piros teherautó, ami csak fedett), hogy elvisz minket, ha kell. Ő volt a mi megmentőnk, talán buddha küldhette... Pillanatok alatt, újra vér keringett az ereinke, és készen álltunk a következő megmérettetésre.
Megérkeztünk a piacra! Ez valójában Chiang Mai főutcájánbak két oldalán található kirakodó vásár. Órási, amerre szem ellátt, mindenhol árusok. Itt főleg kézzel készitett portékát lehet kapni, mi úgy tudtuk olcsóbb, mint a bangkoki piacok, de ebből mi semmit sem tapasztaltunk, sőt inkább úgy éreztük, inkább magasabbak az árak. Azonnal egy órás árusba botlottunk, ami nekünk kapóra jött, mert Ildikó akart venni a bátyjának egy órát. Vittünk magunkkal egy kinyomtatott fotót az eredeti óráról, és ők addig hajtották azt, mig meg nem szerezték. Na itt aztán volt minden, cserebere, futárszolgálat, alkudozás, variálás, aztán bőség zavara, mert amit kiejtettünk a szánkon, mindent megszereztek perceken belül. Számukra csak az a fontos, hogy ne menj el üres kézzel, és mindenképp megszerzi amit akarsz, csak elégedetten távozz! Igy sikerült beszerezni a hőn áhitott órát.
Visszatérve az árakra, a közlekedés viszont meglepően olcsó! Ezért hazautazásra egy tuk-tukot választottunk. 50 Baht-ért vitt haza négyünket. Itt jegyezzük meg, hogy mindig kb. 6-al kell szoroznotok. Ez volt az első tuk-tukozásunk ezen utunk alatt, nagyon De-Ja-Vu volt!
Most búcsúzunk, már nagyon várjuk a holnapot, hogy végre láthassuk a hosszú nyakúakat, akik miatt valójában erre a varázslatos helyre érkeztünk!!!
