Phi-Phi utolsó napja 15:30-ig külön telt, mi Gyuriék horgászni voltunk, Anitáék pedig pihenéssel töltötték a napot. A horgászat sajnos nem járt sikerrel, de nagyon jól éreztük magunkat. Először csalihalat fogtunk a parthoz közel, aztán mentünk ki a nyilt vizre. Végszerelékünk kissé szegényes de annál kreativabb megoldás. Egy kis műanyag ásványvizes flakon volt úszó gyanánt a főzsinórhoz rögzitve egy befőttes gumi segitségével. Másfél óra lógatás után próbálkoztunk egy másik módszerrel, amit menet közben húztunk magunk után lassabb tempóban, ez a trolling fishing. De itt már kihasználva a haza felé utat indultunk a part irányába. Nagyon tetszett nekünk kár, hogy nem járt sikerrel, pedig még a vezetőnk rá is húzott 1 órát az előre megbeszélt 4-re a siker reményében. Emiatt nem értünk vissza a megbeszélt időpontra Anitáékhoz. De nem volt gond, feltalálták ők magukat a bárban. De mindenesetre nagyon jó volt az ellátás: kaptunk ananászt, mait a csónakban pucoltak, dinnyét, kókuszt, és mindenféle üditőt.
Anita és Zoli ez idő alatt nagyon komolyan tesztelték fájdalomküszöbük határait. Az élményeik tömören: masszázs kemény izomlázzal társulva, shopping, alkohol mámor, fürdés, tájban gyönyörködés. Nagyon jól esett az édes semmit tevés.
Ildikóék nyomtak még egy 20 perces gyors shoppingot, igy éppen hogy csak nagy rohanva elértük a fél4-es hajót. Szétszoródtunk a hajón, mint macskaszar a ventillátorban. Zoli alkoholmámorban a hajó csücskében édes álomba szenderült a tűző napon. Ildi és Anita felment a view pointba gyönyörködni a látványban, ami nem hátrány. Gyuri pedig a hajó farkán ülve, árnyékban, enyhén ringatózva őrködött a csomak felett.
Kezdet kirajzolódni Krabi látképe, ekkor mindenki felélénkült. Előttünk, ameddig a szem ellát mindenfelé hatalmas, meredek szikla képződmények nyaldosták a vattacukor formájú felhőket. A hajónk méreténél fogva nem tudott kikötni az amugy is kiépitetlen sekély partra, igy csónakokkal jöttek értünk, és pakoltak be minket csomagjainkkal együtt. Nagyon nagy feeling volt kilépni a vizbe west Railay beachen, majd kiemelni a bőröndöket a homokba. Ilyenben még sosem volt részünk. Ez a beach, egy gyönyörű, két oldalról zárt rövid kis öböl, melyet mindkét oldalon óriási sziklafal szegélyez. Mi a nyugati oldalon vagyunk, de kb. 300 métert sétálva, ugyanúgy, mint Phi-Phin, kilyukadunk a keleti oldalra. NIncsen autó, se motoros forgalom, ha el akarsz menni a másik partra csak hajóval teheted. evés üzlet, étterem, disco várja az ide látogatókat, igy igazi pihenésnek nézhetünk elébe. A szálloda londinere már várt ránk két keréken guruló kis kocsijával, hogy megkönnyitse a bőröndök húzását az aranyhomokos parton.
Becsekkoltunk a Sand Sea Resortba www.krabisandsea.com ahol kis welcome drinkkel fogadtak minket. Ez egy ihatatlanul édes őszilének tűnő gyümilé volt. A szállásunk egy kis bungalowban van, amelyet a partról kb. 100 méteres séta után értünk el a sziget belseje felé. Az ide vezető kis utat buja egzotikus növények, pálmák szegélyezik. Tisztára mintha a Tropicariumban lennénk. A szobánk egyszerű. de tökéletes. Egy laza sziget felfedező túra után szembesülhettünk a hatalmas kontraszttal, ami a partunk és az ellenkező oldal között van. A másik part szinte már kiábránditó, hogy majdnem ugyanott van, ahol a miénk, és mégis mennyire már. Itt sokkal mocsarasabb, zavarosabb a tenger, és számunkra Thaiföldön eddig még nem látott, vizből kinövő nbuja növényzet takarja a partot.Iszonyú büdi van, ahogy visszahúzódik a viz, plussz keveredik a rohadt gyümölcs erjedt szagával. És még itt is találtunk néhány fullos szállodát. Sajnáljuk azokat, akik több 1000 Bathért mennek ide, és nem járnak utána úgy a dolgoknak, mint mi. Csalódottak lesznek, ha ide mennek. Igy megerősödött bennünk, megint csak ráéreztünk a szállásra. Eddig még egyszer sem hibáztuk el, hihetetlen!
Visszaérve megvacsiztunk a szálloda éttermében, de nem nyerte el a tetszésünk a konyha. Na sebaj, gondoltuk, akkor legalább igyunk egyet, mert itt lazulás van. Hoppá, de ez az a szállás, ahol nem árulnak piát. Muszlimok üzemeltetik. Szuper, ma sem iszunk, mert már túl késő van elmenni a boltba, igy blogirással, képnézegetéssel a parton zártuk a napot. Nagyon nagy feeling a szabadban, a tenger zúgására, és még ki tudja milyen állatok hangjára netezni.
Már mindenki ránk oltotta a lámpát, és a mi szemünk is majd leragad, úgyhogy megyünk, és pihenünk egy nagyot, mert holnap csak döglés vár ránk! A napunk teljesen céltalan!
Rég volt ilyen, és ez nagyon jó!!!!
