Egy kis ékszerdoboz, SIMILAN!!!

Ez a nap sem telhetett el a tőlünk már megszokott korai kelés nélkül! A szinte már rekordnak számitó 5-6 óra alvás után hajnal fél 5-kor keltünk, de ma valahogy nem is fájt annyira, mert tudtuk, életünk egyik legcsodálatosabb helyére megyünk.

Kis késéssel ugyan, de megérkezett mikrobuszunk, már megpakolva emberekkel. Mivel a tegnapi hajókirándulás alatt a kinaiak cseppet sem lopták be magukat a szivünkbe, megnyugodva vettük tudomásul, NINCSENEK KINAIAK A BUSZON!!! Már jól indult a nap! 10 perc kocsikázás után sofőrünk félre állt az út szélére, mondván, baleset. Nem értettük mi történt, majd kiderült, elfolyt a hűtővizünk, igy várnunk kellett kb. fél órát, mire megjött értünk a csereautó. Nem is mi lennénk, ha nem történne velünk valami... De még ebből is nagyon jól jöttünk ki, de erről majd egy kicsit később! Szóval megérkeztünk a hosszú, és fárasztó út után a hajóállomásra, ahol nagyon kedvesen fogadott minket a személyzet. A tegnapi nap után ez nagyon meglepett minket. Ja, és itt is csak európai arcok voltak. Kis asztalka megteritve, kávé, tea, kenyér, lekvár, cukor...és egy tányérkán a hányinger gyógyszer. Hát ez volt a reggeli menü! :-) Az enyhén másnapos, de nagyon jófej idegenvezetőnk rövid tájékoztatója után megtudtuk a programot, és azt is, hogy mekkora szerencsénk van, hogy késtünk, mivel már minden hajó elment!

 Mert igy mi sajnos egy vadi új speed boat-al kell, hogy menjünk, aminek két db 250 lóerős motorja van, full bőrös, és a 30 személyes kapacitást csak 15-en töltjük meg, igy igen kényelmes útban lesz majd részünk. Felkészitettek arra is, hogy gyors lesz, mivel be kell hoznunk az 1-1,5 órás lemaradásunk. Nagy hezitáció és a mellékhelység néhányszori meglátogatása után azért bevettük a gyógyszert, és elindultunk a hajó felé. Mikor megláttuk, nem hittünk a szemünknek. A motorcsónak ultra durván jó volt, tényleg! Főleg a tegnapi élményeink után... Beszállva, a kiszolgálás is első osztályú, azonnal üditővel kináltak. INDULÁS SIMILAN ISLAND-re!!!!

Az út nagyon kellemesen telt, 50 csomóval repesztettünk, de mivel a tenger nyugodt volt, nem igazán viselt meg minket az út. Talán a gyógyszerre sem lett volna szükség, de arra nagyon jó volt, hogy kellemesen bekábultunk tőle. A 9 szigetből álló természetvédelmi területre érkezve első állomásunk egy sziget mellett volt, ahol a vizen kikötve snorkerezni lehetett. Mikor megláttuk a kristálytiszta viz szinét, nem hittünk a szemünknek. A kék minden árnyalata megtalálható volt itt. Körbenézve pedig az idő vasfogától lekopott hatalmas sziklák látványa szemet gyönyörködtető volt. Alámerülve korallok, és szines halak tarkitották a viz alatti világot. A látvány szép volt, de mégis többet vártunk. Nyilván egy igazi búvárkodás kell ahhoz, hogy az ember lássa Similan valódi arcát. De azért mégis jól sült el, mert tovább indulás előtt egyszercsak megjelent egy kb. 60cm-es teknős, közvetlen a hajó mellett. A fiúk azonnal, usgyi vissza a vizbe, és minden túlzás nélkül az orruk előtt úszott el 30cm-re. Mi közben a hajóról banánnal etettük, hogy el ne menjen. Egy életre szóló élményt adott!

Tovább haladva egy másik szigeten kötöttünk ki, hát ez még durvább volt. Itt már megpillanthattuk a már zavaróan vakitó fehér homokot, és ahogy nyaldosta az úszómedence szinű és tisztaságú tengerviz, ámulatba ejtett minket. Itt ebédeltünk meg.

 Ildikó és Zoli nagy örömére hal volt a menü. Az idegenvezető annyira figyelmes volt hozzánk, hogy hozott egy tojásrántottát, nehogy éhen maradjunk. Kaja után rohantunk fürdeni és fotózni. Sietnünk kellett, mert 1 óra múlva már indult is tovább a hajó a következő snorkeres állomásra.


 Itt már a hajóról is jól látható korallzátonyok felett kötöttünk ki. Rengeteg féle, a szivárvány minden szinében pompázó halak, halrajok voltak itt. A 40 perces merülés után újabb beachen találtuk magunkat. Na ez vitte a pálmát, ha már nagyon muszály lenne különbséget tenni. Ez volt a Donald Duck Bay. Arról kapta a nevét, hogy egy Donald kacsa formájú sziklaképződmény van itt. A másik hatalmas szikla pedig a sailing rock volt, hát elállt a lélegzetünk, mikor mindezeket egyben, a vakitó homokkal és a türkizkék vizzel megláttuk. Itt megint csak előjött a késéből adódó szerencse, amit itt kamatoztattunk a legjobban. Mert mire mi erre a szigetre értünk, a többi csoport már elment, igy csak mi 15-en uraltuk a terepet! Senki sem rontotta el a szebbnél szebb fotóinkat. A kedves idegenvezetőnk nem engedte lehozni papucsainkat a hajóról, mert állitólag azokra nem lesz szükség... Mi naivan elhittük neki. Aha, persze, tényleg nem volt ,amikor a 80 fokos rücskös felületű fekete sziklán másztunk mezitláb.





 Azt hittük ott sül le a talpunkról a bőr, pedig az idegenvezető képéről kellett volna!!!! Iszonyú fájdalom volt!!! Lehet, hogy azért csinálták, mihamarabb lejöjjünk a magasból. De velünk nem toltak ki, mert szerencsére volt nálunk egy törölköző, és azt leteritve a végtelenségig is ellettünk volna, nem érdekelt a 40 fokos hőség sem. Bele akartuk égetni a retinánkba a látványt, leirhatatlanul szépséges volt!!! Na de ébresztő, mert sajnos nem maradhattunk, és még fürdenünk is kellett, mert ezt nem hagyhattuk ki pont itt. Még a derékig érő vizben is aranyos kis fehér halacskák úszkáltak rajban, közvetlenül a lábunk mellett. De sajnos jött a hivó szó, el kell hagynunk Bounty szigetét.

 Fájó szivvel búcsúztunk el, ettől a paradicsomi helytől Vissza a hajóba, majd ismét megkaptuk jól megérdemelt dinnyénket. :-)

Visszafelé menet repülő halak kisérték utunk, gyorsan eltelt az idő, Anita még be is aludt a nagy vizen a pattogás közepette, még a nyála is kifolyt! :-))) A parttól nem messze megkérdezték tőlünk, akarunk -e éles kanyart nagy sebesség mellett. Kézfeltartással kellett jeleznünk, ki van benne. Hát mi egy percig sem gondolkoztunk, de volt két idősebb ember, aki nem jelezte szándékát, viszont nevetve legyintettek, nekik már úgyis mindegy, miután a hölgy végig fújtatta az utat. Nagyon nagy feeling volt, ahogy tettünk egy nagy karikát!
Majd mikrobuszunkkal megkezdtük 2 órás, kimeritő utunk, amit mi kihasználva letudtunk egy hosszú alvással.

 Lefürödtünk, majd irány a kedvenc olasz éttermünk, ahol ma sem csalódtunk, mindannyian hullára zabáltuk magunkat. Utána egy kis shopping, a lányok újabb két fürdőruhával lettek gazdagabbak. Majd irány haza, blogirás!
Már totál kidőltünk, megint hajnalban sikerült lefeküdni, de megéri a fáradtság, mert nektek irni mindig öröm!!!

Holnap irány Phi-Phi szigete!!!!!!!!! HURRRRRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Most már tényleg nyaralunk!!!!!!!!!!!!!!!!