Már a reptérre indulásunkat Chiang Maiból kisebb ráfizetéssel kezdtük, mert a szállodából rendelt taxiórás autó helyett, egy utazási iroda kisbusza jött értünk. Igy ez 200 Bahtba (1200.- Ft) fájt nekünk. Amikor jöttünk, ugyanezt fele ennyiből úsztuk meg. Igy sikerült, azért a fejünk nem fájt emiatt, de jobb lett volna tuk-tukkal menni. Utunk további szakasza zökkenőmentesen zajlott. A repülőtéren már az ajtóban történt a csomagfeladás és az ellenőrzés. Ez vicces volt. Innen Bangkokba repültünk egyenesen, hogy aztán felszálhassunk a Kambodzsába induló repülőnkre.
Kellemes 2-3 órát töltöttünk a reptér Bangkok Airways Lounge-ba. Ettünk, ittünk, blogot irtunk, aludtunk :-) , mert továbbra is minden pillanatot kihasználunk a pihenésre. Eljött hát az idő, hogy nekivágjunk a legmerészebb kalandunknak, és egyben leghőbb vágyunknak, hogy eljussunk Kambodzsába, és ezzel együtt Angkorba. A repülőút gyorsan eltelt, 50 perc volt, és természetesen ezt végig aludtuk. Kétségek között szivárogtunk ki a reptérről, és vártuk, hogy ellepjenek minket az esetleges taxis hiénák. Legnagyobb meglepetésünkre csak vidám, hangos zsivaly fogadott, semmi tolongás, kunyerálás stb. Rögtön fogtunk egy taxit, aki 7 dollárért szállásunkra vitt minket. Nagyon kedves volt, és remekül beszélt angolul. Már nagyoin éheztünk az új dolgokra, teljesen rátapadtunk az üvegre, és rácsodálkozó mosollyal az arcunkon szemléltük az iskolások gyerekhadait, akik vidáman, egyenruhában, biciklivel tartottak éppne hazafelé. Szivvünket elöntötte a melegség, és mintha 50 évvel vissza pörgettük volna az idő kerekét. Mindenki felhőtlenül ment a dolgára, és azt láttuk, hogy ezek az meberek boldogok. Jó volt itt körülnézni, a szivünk csordultig telt érzelemmel, és elképzeltük, hogy ilyen is lehetene... Közben meg is érkeztünk a szálklásunkra, kedves recepciósok, pedáns rend és tisztaság fogadott minket. Nagyon megnyugodtunk, igy már minden félelmünk elszállt. A hotel ára 15 dollár volt per nap per pár. Neve: Sala Bai Hotel School
. Ez tulajdonképpen egy iskola ahol a gyerekek főzni tanulnak. Állitólag remek a konyhájuk, de sajnos nekünk nem volt szerencsénk kipróbálni, mert nincs minden nap konyha. Elfoglaltuk szobáinkat, egy kis frissitést adtunk izzadt testünknek, és azonnal nyakunkbe vettük a várost. hamarosan nagyon otthonosan mozogtunk, termlészetesen rengeteget fotóztunk, mert téma az volt doszt. A poros utcán a közlekedésben teljes fejetlenség uralkodott, de nagyon figyelnek egymásra, úgyhogy nincs mitől tartani. Csak kapkodtuk a fejünk, mert ez annyira más világ, EGY FANTASZTIKUS VILÁG!" Megéheztünk, és egy ismerősünk által ajánlott éttermet, a Red Pianot kerestük fel, amit most mi is tovább népszerűstenénk, mert rettenetesen izletes az étel és mindenki nagyon kedves. Némi fertőtlenitést is kellett végeznünk, de csak a biztonság érdekében, ezért 2 kör tequilával inditottunk.
Az este az étteremben nagyon jól telt, az emeleti teraszról szemlélhettük az utcai árusokat és szakécsokat. és a rengeteg tuj-tuk-ot kattogó motorjaikkal. Vacsi után ezek közül választottunk is egy négy személyeset másnapra, aki 18 dollárért elvisz minket Angkorba egész napon keresztül. Nagyon szinpatikus volt. és ami még nem megszokott, hogy a körülötte állók, akik szintén versengtek a "kegyeinkért" , együtt örültek a fiúval, hogy lett holanpra egy komoly munkája! Ezután folytattuk utunkat az éjszakai piachoz (Night Bazaar).
Az árusok nagy kedvességgel gogadtak minket, semmi nyomulás nem volt, csak mosoly és hála, ha nem vettünk semmit, akkor is. Nagyrészt minden 1 dollár. Ahogy egyre beljebb és beljebb jutoittunk, egyre erősebb orrfacsaró szag ütötte meg szimatunkat. Egyszer csaka szemünk elé tárult a hús és zöldségpiac. Temérdek ember dolgozott, pucolt, vágott, darabolt, rendezgetett, csomagolt.
Óriás kampókon lógó húsok, és minden új dolog amit láttunk, teljesen magávaé ragadott .Pizsamás kisgyerekek pózoltak velünk viritó fehér fogsorral, barna szemeikkel. Elvarázsoltak minket!!! Nehéz szivvel indultunk vissza a hotelbe, maradtunk volna még, de holnap megyünk Angkorba, és napfelkeltére oda kell érnünk. Hajnali 5 órára jön majd értünk Seth, újdonsült tuk-tuk sofőrünk! igy hát valószinűleg ma semlszunk....
Már a reptérre indulásunkat Chiang Maiból kisebb ráfizetéssel kezdtük, mert a szállodából rendelt taxiórás autó helyett, egy utazási iroda kisbusza jött értünk. Igy ez 200 Bahtba (1200.- Ft) fájt nekünk. Amikor jöttünk, ugyanezt fele ennyiből úsztuk meg. Igy sikerült, azért a fejünk nem fájt emiatt, de jobb lett volna tuk-tukkal menni. Utunk további szakasza zökkenőmentesen zajlott. A repülőtéren már az ajtóban történt a csomagfeladás és az ellenőrzés. Ez vicces volt. Innen Bangkokba repültünk egyenesen, hogy aztán felszálhassunk a Kambodzsába induló repülőnkre.
Az este az étteremben nagyon jól telt, az emeleti teraszról szemlélhettük az utcai árusokat és szakécsokat. és a rengeteg tuj-tuk-ot kattogó motorjaikkal. Vacsi után ezek közül választottunk is egy négy személyeset másnapra, aki 18 dollárért elvisz minket Angkorba egész napon keresztül. Nagyon szinpatikus volt. és ami még nem megszokott, hogy a körülötte állók, akik szintén versengtek a "kegyeinkért" , együtt örültek a fiúval, hogy lett holanpra egy komoly munkája! Ezután folytattuk utunkat az éjszakai piachoz (Night Bazaar).
Óriás kampókon lógó húsok, és minden új dolog amit láttunk, teljesen magávaé ragadott .Pizsamás kisgyerekek pózoltak velünk viritó fehér fogsorral, barna szemeikkel. Elvarázsoltak minket!!! Nehéz szivvel indultunk vissza a hotelbe, maradtunk volna még, de holnap megyünk Angkorba, és napfelkeltére oda kell érnünk. Hajnali 5 órára jön majd értünk Seth, újdonsült tuk-tuk sofőrünk! igy hát valószinűleg ma semlszunk.... 
