2010. február 27., szombat

Egy laza Phangani túra!

Reggel felkeltünk, és első dolgunk az ágyból ablakba csimpaszkodás volt, hogy láthassuk a reggeli napfényben tündöklő tropicariumunk, és persze a tengert, ami innen is jól látható volt. Örömmel láttuk, dagály van, tegnap délutánhoz képest jóval magasabban van tenger, és a kék különböző árnyalataiban pompázik.
Mivel az ár itt is tartalmazta a reggelit, irányba is vettük a teraszt, ahol két menüből választhattunk, persze a tojásrántotta mindig győzedelmeskedik a lekváros kenyér felett. :-) A kiszogálás első osztályú. Az esti londiner lányunk, aki mint kiderült, itt "mindenes" , mert a reggeli kávét és ételt is ő tette elénk, persze széles mosollyal és néhány kedves szóval fogadott!
Elterveztük, hogy reggeli után irányba vesszük a sziget nyugati oldalát, és felfedezzük a legszebb, érintetlen partokat. Gyuriék megkapták csere motorjukat, indulhattunk. Előtte bedobtuk Anitáék néhány ruháját a mosodába, kemény 30 Bathért kilónként. Egy kedves nő vette át a csomagot, lemérte, és közölte, holnap délután már jöhetünk is érte!
Felfelé haladva a partok sorban Had Yao, Had Salad, Had Mae Had... mind- mind nagyon szépek voltak, kevés turistával, hiszen a látogatók zöme a Had Rin-ben strandol, a sziget központi strandján, a party helyszinén. Az egyik partra vezető űton találtunk egy jó kis üzletet, ahol rendesen beshoppingoltunk. Az alku itt nem nagyon ment, Ildikón egy kb. 12-14 éves eladó kis srác fogott ki. Minden egyes ajánlatra széles mosollyal ez volt a válasz, oooohhh, cannot! :-) Hát nem lehetett ellenállni sem a profi hamisitvány portékának, sem a kis kedves arcnak, meg kellett venni!
Felfelé haladva az úton, lám-lám, egyszer csak "elefánt parkolót" látunk közvetlen az út mellett. Kb. mint amikor otthon, vidéken megy az út, és mellette egyszer csak lovak, na hát itt ugyanez elefántokkal! Több se kellett, azonnal ráfordultunk. Valójában ez egy elefánt túra kiinduló pontja, de a két itt dolgozó helyin kivül egy lélek se volt. A mocikról leszállva a jóember máris egy-egy kosár banánt nyomott a kezünkbe, etessük meg a jószágokat! :-) És azzal a mozdulattal, már sarkon is fordult, és otthagyott minket. Mi meg utána szóltunk, na jó, de mégis melyiket? Erre ő: azt ott a legvégén. Ő volt a 45 éves himnemű fickó! Sorban mindannyian etettük, közvetlen az orrmánya mellett álltunk, és ő csak habzsolta befelé a bébi banánokat! Még egy kis slagolással is megtisztelt bennünket, azaz kiengedte a fáradt vizgőzt. :-) Folyamatosan simogattuk a kemény és érdes, szőrös orrmányát! Extra élmény volt, ami főleg annak is volt köszönhető, hogy csak mi voltunk, és az elefánt! Miután mindent felfalt, búcsút vettünk tőle. De még előtte kiszúrtunk egy édi kis majmot, aki sajnos pórázra volt kötve ugyan, de mi igy is szétdögönyöztük. Ahogy odaléptünk, egy pillanat alatt már a nyakunkban is volt. A játékos kis harapdálásokat bedurvulás követte, még nagyobb harapásokkal. Igy el is búcsúztunk a kis 4 hónapostól! Persze egy halom fotóval gazdagodva!
Letérve az egyik partra találtunk egy hangulatos éttermet, ahonnan szép kilátás nyilt a tengerre. Itt jól belakmároztunk, és Zoli elfogyasztotta élete első és remélhetőleg nem utolsó eredeti kókusztej levesét. Mindannyian megkóstoltuk, nagyon finom különleges étek! A motorokhoz visszafelé sétálván egy kis patak (vagy tengerből visszafolyás, nem tudjuk) mellett vezetett az utunk. Ildikó elől ment, és a vizet pásztázta, amikor felkiáltott, hogy gyertek, itt egy krokodil! Persze mire a többiek odarohantak, sehol semmi. Persze hiába bizonygatta, hogy látta, senki sem hitt neki, szivták a vérét utána rendesen. Amugy nem volt nagy, és lehet hogy nem is krokodil volt, hanem kajmán, de végülis mindegy, akkor is OTT VOLT!!!
Felmentünk teljesen az északkeleti csücsökbe, Chaloklum bay-re. Az ide vezető utat pálmafa tenger szegélyezte, háttérben hatalmas hegycsúcsokkal, és Anita kedvenc képével: pálmafák között terjengő füsttel! Lefordultunk a partra egy szimpatikusnak tűnő mellékutcánál, ami, mint kiderült, a legjobb döntés volt. A Malibu beachre jutottunk, ami egy hófehér homokos, egzotikus növényekkel, és köztük kifeszitett függőágyakkal tarkitott part! Itt rengeteg jó fotó készült a csajokról, miközben Zoli ismerős dallamra lett figyelmes. Na mi volt? Na mi?...... Hát U2!!!! Ő már azonnal a bárban szürcsölgette jéghideg sörét, és meredten nézett maga elé, átélve a pillanatot!! Mi is egyből ott termettünk, és rendeltünk koktélokat, majd az est további részét itt folytattuk.

A bár egy homokba épitett pálmafatetejű, egy nagyobb kunyhóra emlékeztető varázslatos kis hely volt, megint csak kedves személyzettel. Miután U2-t széthallgattuk, megkérdeztük, milyen zenék vannak még? Erre ők beinvitáltak minket a konyhára, ahol egy ipodon több 100 zenéből válogathattunk kedvünkre. Na hát akkor kezdődött el a buli igazán. Nekünk több se kellett, hiszen az alkoholt nem sajnálták italunkból, ami megtette hatását, igy Dj. Anita, és Dj. Ildi bátran, felváltva rohangáltak be a konyhára, mindig újra és újra megörvendeztetve a társaságot kedvenc számainkkal. A végén már táncra is perdültünk, Anita előadta az esküvőre betanult Thrillert, Gyuri és Ildi pedig a popórázos, bedöntős Earth, Wind and Fire produkciót.

Rendesen ránk sötétedett, mikor visszaindultunk a sziget túloldalára, de kb. 20 perc alatt már Thongsala.ban is voltunk, kedvenc food market-ünket vettük irányba. A menü ugyanaz volt mint tegnap: barbecue csirkenyárs, rizs, tavaszi tekercs, gyümölcs shake.... Teli hassal indultunk vissza a szállásra, majd azonnal ágyba dőltünk.














Ez is egy tartalmas és hosszú nap volt. Holnap irány Had Rin, és az édes pihenés!