Phi-Phi felfedező túra!

Reggel, mint mindig, nagy rohanással kezdtük a napot. Gyors reggeli, amivel nagyon elégedettek voltunk. Leérve Ton Sai kikötőbe, kapitányunk már várt minket long tail boat-jában. Beugrottunk a vizből a hajóba, és már magunk mögött is hagytuk a szigetet.

Első állomásunk a benzikút volt. Persze nem az, ahogy azt megszokhattuk itthon. Leparkiroztunk egy jóval nagyobb hajó mellé, ahonnan a magasból egy gumislagon keresztül, érdekes szinű folyadék érkezett gépjárművünkbe orrába. Mondhatni olyan rózsaszines-pinkes-narancsos... Mókás volt!

Magunkhoz sem tértünk még, mikor elértük az első megállót Phi-Phi Ley szigetén, a Viking Cave-t. Ez egy függőleges sziklafal oldalából nyiló barlang, melyben egy különleges madárfaj él, és fészkükből levest készitenek. Ez iszonyú drága, és keresett az egész világon. Akik a munkát végzik, itt is laknak, elég nomád körülmények között. Hatalmas bambusz létrákra mászva jutnak el a fészkekhez.

Ezután következett a nap egyik fénypontja. Ráfordultunk egy rejtett öbölre, ahova nagyon sekély vizben vezetett az út. Speed boat-al meg sem közelithető. Akit érdekel, szigorúan long tail!!! Ez egy teljesen érintetlen hely, amit a sziklák totálisan körbe ölelnek, és türkizkék, derékig érő viz van. Mivel korán érkeztünk, még nemigen voltak rajtunk kivül, igy élvezkedhettünk a hely varázsában. Nagyon nagy csend volt, visszhangzott is! Nem hagyhattuk ki, hogy megmártózzunk ezen az egyedi helyen.

El sem akartunk menni, de muszály volt, igy következő állomásunk egy kis snorkeling a sziklák mellett, valamivel odébb. Nagyon sokféle hallal találkoztunk, és gyönyörű korall szigeteket láthattunk a viz alatt. Majd irány A part cimű film szinhelyéül szolgáló Maya Bay. Hát a hatás az nem maradt el, tényleg varázslatos hely, de emellett meg kell emliteni, hogy zsúfolásig tele van turistákkal, speed boatokkal, long tail boatokkal, ja és a szigorúan árnyékban fekvő kinaiakkal. Láttuk a filmben szereplő ösvényeket is, ahonnan kiszaladtak a partra. Itt is megmártóztunk, és persze sokat fotóztunk!!!

Következő megálló a Monkey beach volt, ami természetesen arról kapta a nevét, hogy majmokkal találkozhat a turista, közvetlenül a parton. Na hát milyen a mi formánk, egy árva majom sem volt sehol. De mi azért feltaláltuk magunk, és a kis parti büfében parázson sült csöves vajas kukoricát, és némi alkoholt, vizet, kávét vettünk magunkhoz. Élvezkedtünk a látványban, és csak túrtuk és élveztük, ahogy átpréselődik lábujjaink között a liszt finomságú fehér homok. Találtunk egy fára függesztett hintát, melyet azonnal meglovagoltunk, és rámentünk fotó ügyileg is. Mindenki pózolt 1000-el, a turisták meg csak röhögtek, de legalább igy voltak majmok a parton. Jól tettük, hogy nem siettünk tovább, mert kis idő elteltével leereszkedett egy majom a domboldalról, közvetlen a hinta melletti részen. Még mielőtt a többi turista felocsúdhatott volna, Ildikó elrohant a büfébe banánért, hogy elsőként etethessük meg kis barátunk. Visszaérve rá is vetette magát. Nagyon édes volt, ahogy a finom kis macsával elvette a falatokat, a keze pont olyan puha, mint a miénk, és ahogy Ildi visszatartotta a falatokat, aranyosan belekapaszkodva vette el tőle. Egyre kisebbeket adott neki, minél tovább kitartson. Fantasztikus élmény volt, hiszen ez a majom tényleg a vadonban él! Ezalatt rengeteg ember vett minket körbe, de ők már bukták az etetést, mert Ildikó teletömte a majmot, és az utána el is húzta a csikot.

A kapitányunk jelezte, már sajnos nincs időnk a megbeszélt Bamboo és Mosquito island-et megnézni, csak a snorkerezés fér bele. (6 órát állt rendelkezésünkre a lefixált összegért, de arra nem volt felkészülve, hogy mi mindenhol kétszer annyi időt töltünk el...) De mivel mi még nagyon szerettük volna, hogy legalább a Bamboot lássuk, ezért kialkudtuk vele plusz 500 Baht-ért, hogy vigyen át. Gyönyörű hófehér homok, és türkizkék viz fogadott. Sajnos csak 20 percünk volt itt, Ildikó mártózótt egyett, többiek fotóztak, és irány a következő snorkeres állomás, ahol fantasztikus viz alatti élővilág fogadott minket, az előző merülőhely sehol sem volt ehhez képest

, és még Similan sem. Minden eddigit felülmúlt!!!!!!!! Sokkal többféle hal és korall volt, nagyobb volt a forgalom :-) ! És ahogy lenéztünk , a nap sugarai cikáztak a hivogató mélységbe! Fenomenális érzés volt!!!
Mig mi a viz alatt pipánkkal pöfékeltük a levegőt, addig idegenvezetőnk long tail boatján, kifeszitett függőágyán jointot pöfékelve, türelmesen várt ránk, még szerelgetni is maradt ideje.

Élégedett mosollyal az arcunkon szálltunk ki a kikötőben, aztán egy gyors zuhany után kitaláltuk, legyen egy laza program a délutánra, nézzük meg a sziget kilátóját, és innen esetleg a naplementét is, majd kényelmesen menjünk el vacsizni. Na ehhez képest egy kőkemény hegymenetet nyomtunk, mert sikerült megtalálnunk a létező leghosszabb kerülőutat a kilátóhoz. 1 órányi 45 fokos emelkedő után egy kedves kis tábla fogadott: view point 20 minutes! Na ekkor már teljesen kiborultunk, de nem adhattuk fel ennyi kinszenvedés után. Kemények vagyunk!!! Annyit bénáztunk, éppen hogy csak elcsiptük a naplementét, és egyszerre csak elénk tárult Phi-Phi keskeny földnyelve, és két öble, valamint a rengeteg ember, akik nem értettük hogy kerültek oda, hiszen azon az úton, ahol mi mentünk, egy lélek sem ment felfelé, csak mi. (ekkor még nem tudtuk, hogy kerülő úton érkeztünk) Néhány jól sikerült fotó után szúrtuk ki, hogy a tömeg nem arra megy le, ahonnan mi jöttünk, hanem erre a célra kiépitett, jóval rövidebb, lépcsős betonúton, ami kb. az egyharmada volt a mi egész hegyet dzsungelen át megkerülő meredek földutunknak. Lefelé haladva Gyuri felkapott egy hatalmas elszáradt pálmalevelet, és ezzel a hangulatot és a közérzetet javitva, elkezdte a felségét legyezni az arra járó turisták nagy örömére.

Mivel nagyon csúnyán elhúzódott ez a kényelmesre tervezett délután, és iszonyúan efáradtunk, kiéhezve estünk be az étterembe. Vacsi, majd utána fáradtan zuhantunk az ágyba! Holnap indulunk Krabira, de Gyuriék előtte még tolna egy horgászatot!