2010. február 28., vasárnap

Welcome to Haad Rin!

Ez a reggel Ildikó számára másképp indult, mint a többi. Őt is utólérte a thai kórság. Kőkemény hascsikarásra ébredt, ami a mellékhelység többszöri meglátogatása után sem csillapodott. Talán nem kellett volna előző este a másik gyümölcs shakes-nél vásárolni azt a fincsi dinnye shaket. Dehát nem lehetett ellenállni, és ez az állapot minden thaiföldre látogató számára, szinte elkerülhetetlen. Na szóval ő kihagyta a reggelit, helyette az ágyat és a wc-t nyomta felváltva. :-) Komoly dilemma után -vajon otthon maradjon vagy elinduljon- mégis útra kélt velünk. Mégis csak egyszer vagyunk itt életünkben, nincs sirás, menni kell!
Igy elindultunk Koh Phangan szigetén a hires Haad Rin öbölbe, ahova kanyargós, szerpentines, hegyoldalban futó út vezetett. Meg is álltunk egy kilátóban, mert a látvány Samui irányába lenyűgöző volt!
Kb. 20 perc alatt meg is érkeztünk Haad Rin-be. Az 1 km hosszú, finom vakitó fehér homokos, pálmafákkal övezett öböl a sziget szórakoztató központja. Itt rendezik meg havonta a hires Full Moon partyt, amelyre a világ minden országából özönlenek a bulizni vágyó fiatal hátizsákos turisták. Első dolgunk természetesen az volt, hogy lesiettünk a partra. Szűk utcácskákon lehet a beachre jutni, az utcák vége a homokban végződik. A látvány és a hangulat azt sugallta, ide alkohol kell. Ildikónak alibije is volt, hiszen fontos a fertőtlenités! :-)
Miután magunkhoz vettük a piát, vissza sétáltunk a partra, és kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb helyet, ami abból állt, hogy: kellett árnyék Gyurinak, zene Ildikónak és Anitának, és nyugalom Zolinak. Ezután belevetettük magunkat a habokba, hatalmas hullámok voltak, ami itt szinte állandó. A nap folyamán árnyék, nap és zenétől függően többször is költözködtünk, idővel már több métert is távolodtunk eredeti táborhelyünktől. Mindeközben hideg, zamatos gyümölcsöket (dinnye, ananász) fogyasztottunk. Késő délután behamburgereztünk egy hangulatos kajáldában, ahol a fal tele volt plakátolva és firkálva az ott megforduló turisták gondolataival. Egy magyar társaság fényképét is felfedeztük itt, ami nem mostanában kerülhetett oda. Mig mi kajáltunk, Zoli a parton őrizte a csomagokat, Gyuri vitt neki kaját, mert mi lányok a már jól megszokott módon, vásárolni indultunk. Koh Phangan szigetén tényleg kihagyhatatlan a shopping, nagyon jó minőségű, és olcsó ruhákat lehet beszerezni, igy minket is beszippantott Koh Phangan Fashion street-je. Sikerült több, egyedül álló, szinpompás darabot magunkévá tenni. Annyira megfeledkeztük a külvilágról, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat az egyik üzletből kilépve, hogy igen csak ránk sötétedett. Kisebb pánikba esve, sietősen indultunk meg a fiúkhoz, akik azóta a parton dekkoltak. Ugyan napfürdőt már nem vehettek, de telihold előtti nap lévén a hold nyalogatta bársonyos barna testüket. Rajtuk kivül más már nem volt a strandon. Feléjük közelitve csak annyit láttunk belőlük, hogy körbe-körbe mennek egymás után, mint sifutók a kijelölt pályán, de ehelyett a homokba vésték a bizalom körét. Kicsit izgultunk, mit fognak szólni férjeink a 3 órára nyúlt shoppingunkhoz, de meglepően jól fogadták, sőt, kértek minket, lépjünk be a bizalom körébe, és mutassuk meg, miket vettünk. Igy mi azonnal divatbemutatót tartottunk a parton.
Ezután összeszedve holmijainkat, beültünk egy italra egy tengerparti elfekvőbe, majd egyből megindultunk a már jól bevált food marketra, ahol mindenki jól belakmározott, kivéve Ildikót, aki az előző este itt fogyasztottak után, inkább csak nézte, de még az is nehezére esett.
Majd vissza robogtunk a szállásra, és egyből el is mentünk aludni, hogy rápihenjünk a holnapi FULL MOON PARTYRA!!!