Jött értünk a kisbusz, ami elvitt minket a kikötőbe. Persze ahogy az velünk lenni szokott, a buszon csak két embernek volt hely. Aggódnunk most sem kellett, mert a thai gépezet olajozottan működik. 10 perc mulva jött egy másik busz, melybe már Anitának és Zolinak is jutott hely. Kb. 40-60 bperc zötykölődés után elértük a kikötőt, megkaptuk a szokásos matricánkat (amit mindig, minden közlekedési eszközön ránk ragasztanak, ez általában a célállomásunkat mutatja). Bepakoltak minket és csomagjainkat a hajóba, aminek belseje úgy nézett ki mint egy repülőé, mindkét oszlopban 3-3 ülés, tömött sorokban. Újabb másfél óra utazás közben blogot fogalmazott mindenki, hogy behozzuik a lemaradást, és persze fotókat is lőttek a fotósok. Anita kiváló témát talált magának, ugyanis utazott a fedélzeten egy macsek is a lenti utastér egyik ülésén. Először egyedül, majd később csatlakozott hozzá egy épp oly fáradt turista mint mi, aki hamarosan tátott szájjal szundikált! :-)
Nemsokára szemünk elé tárult Phi-Phi csodavilága, a hatalmas, fákkal boritott, meredek sziklafalaival, és türkizkék öblei láttán teljesen lenyűgözve éreztük magunkat.
Már a kikötőből láttuk a feliratot, Phi-Phi Hotel, és megörültünk, hogy ilyen egyszerű volt megtalálni, ráadásul Gyuriék bőröndjét sem kelletta nomokban húzni, szépen ki van épitve minden.
A recepciónál átvettük a kulcsot, de csak egyet, mert amásik szoba még nem volt kész.
Zoli bizonyult a leggyorsabbank kényelmes málhájával, igy ő pillanthatta meg először a panorámát, ami a szobánk erkélyéről volt látható. Nem volt piskóta!!!Gyors készülődés után levetettük magunkat a partra. A Monkey Beach bár volt a legszimpibb bambusz bútoraival, és reggie zenéjével.
Ittunk is néhány koktélt minden otthon maradott egészségére, illetve arra, hogy végre itt vagyunk "A PART" -on. Néhány perc elteltével óriási flash-ünk volt, mert megszólalt A part cimű film főcimzenéje Moby-tól, tök kész voltunk!!! http://www.youtube.com/watch?v=GyCP05ABbJE
Ettünk-ittunk, majd belerohantunk az Andaman tengerbe. Hát frenetikus érzés, ahogy februárban simogatni tud errefelé ez a lágy sós tengerviz. Úsztunk egy kicsit, és persze nagyon jót szórakoztunk. Egyszer csak a messzeségben feltűnt egy ismerős bolt ("csak nem egy Seven Eleven?") Rögtön rástartoltunk kedvenc közértünkre, hogy itt veszünk is ezt-azt. A boltban úgy döntöttünk, ma estére Red Bull kell. Tovább sétálva az utván elintéztük Gyuriék programját, a Phi-Phi-i :-) horgászatot. Kérdezősködtünk utazási irodákban a Phi-Phi felfedező szigettúra felől is, és kiderült, a hajó állomásnál tudunk intázni egyénileg egy long tail boat-ot, ami olcsóbb, és szimpatikusabb is, mint egy csoportos kirándulás. Igy mi mondhatjuk meg azt is, hogy hol, és mennyi időre kössünk ki. Meg is találtuk a megfelelő embert, kialkudtuk az árat, 2500 Baht )15ezer ft) 6 órára egy hajó bérlése, mindegy hányan ülünk be. Örültünk, hogy ez is megvan. Gyorsan hazamentünk, lezuhanyoztunk, most először lányok kicsinositottuk magunkat, és mentünk az éjszakába. Először az itteni Go-Go Hamiba betankoltunk, hogy legyen mire inni. Nagyon jó zene szólt a szomszédos disco-ból, lábunk járta a ritmust.
Tűztánc ment a porondon, le is ültünk oda, mert nagyon érdekes és szórakoztató volt, a homokban mezitláb ülve, a tűzzel táncolók előadása. Közben Gyuri tequilával öblögetett, Maki a szokásos Jack Coláját kortyolgatta, Ildikó és Anita pedig rögtön egy vödör általunk nem ismert koktéllal ingerelték nyelvük érzékelő bimbóit. Miután egy pár szunyog kezelésbe vette a lábainkat (csak Gyuri és Anita), gondoltuk keresünk egy discot, és a lovak közé csapunk.
Discozás nem volt ugyan, viszont minden helyre benéztünk. Láttunk egy kis thai boxot, európai sportolókkal, néhány szórakozóhelyet, ami már nem nekünk való :-), ami voszont a fiúknál osztatlan sikert aratott, az egy vizespóló verseny volt egy pubban, amit tátott szájjal, PHI-PHI-skedve néztek végig. Átsétálva a túlpartra megtaláltuk a nekünk tetsző helyet, ami odaérkezésünk után bezárt, vagy elment a hang vagy az áram, ezt nem tudjuk, nem derült ki. Mindenesetre megcsapott minket a ránk váró Koh Phangani Full Moon party hippis hangulata. Hazasétálva a homokos tengerparton azon csodálkoztunk, hogy nem kell felfele néznünk, ha a csillagokat szeretnénk látni, mert előre fele nézve is ezt láttuk.
Összegezvén, Phi-Phi Don, nagyon jó és szép hely. A Ton Sai kikötőnél érdemes lakni, mert csak itt van nyüzsi, éttermek, üzletek és minden könnyen elérhető. De persze nyugis partok is vannak a közelben, de ezek főleg vizitaxival megközelithetők. Mi itt 2 éjszakát maradunk, de már most tudjuk, kevés lesz!!
Holnap irány Phi-Phi és környékének felfedezése!
