Egy igazán mozgalmas és tartalmas nap északon!

A mai reggel kisebb nehézségekbe ütközött, mivel nem fikszáltuk le pontosan a tegnapi sofőrrel, az általunk hitt 7 órás találkozót. Ezért egy drága órát vesztettünk! De sebaj, nem szegi kedvünk semmi. Időközben megérkezik a tegnapi pilótánk, aki elvisz egy kollégájához, aki majd egy komolyabb gépjármüvel visz minket a nagy túrára!

Elindultunk, egy picit még a tegnapi fáradalmakat cipelve magunkkal. Fél óra utazás után kezdett kibontakozni a táj szépsége. Felébredtünk,a hangulat fokozódott. Első álomásunk Thaiföld legmagasabbra törő meleg vizű forrása. A várakozásokat felülmúlva nyerte el tetszésünk, "nem is gondoltam volna...." hangzottak el a megjegyzések. A vize olyan forró volt, hogy a tojások is megfőttek benne, de volt olyan rész is, ahol a megfáradt turisták lábukat áztathatták, igy tett Ildikó is.

Tovább menve nemsoká egy fantasztikus élményben volt részünk. A főút mellett rizsföldeken dolgozó helyiekre lettünk figyelmesek. Kézifék be, ajtó nyit, kipattanás, fotózás testközelből, hiszen a keskeny (40cm) sáros töltéseken odasétálva máris a rizsföld közepén találtuk magunkat! Ez aztán nem semmi élmény! Az emberek közvetlensége, miközben dolgoztak, meglepő volt! ("pont mint nálunk" :-) ) De beszéljenk a fotók...

Következő állomásként megcsodálhattuk a fehér templomot. Ha esküvői fotózás, akkor sehol máshol! Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani, ha fotós kell, tudunk kettőt! :-) Ha elhagyod értékeid, itt a következő utad alkalmával ismét magadénak tudhatod ("pont, mint otthon" :-) ) Nem ide illő téma, de azért kitérnénk egy érdekességre, Ildikó elment wc-re, de a cipőjét le kellett vennie, majd papucsra váltani. Kicsit érdekes volt, és persze western legugolós, kapaszkodni nem tudós, pottyantós várta. Jót röhögtünk.
A továbbiakban utunkat kisebb hegyek övezték, amiben gyönyörködhettünk. A hangulat itt már tényleg felfokozott. Folyamatos poénok, kialakult szlogenek és becenevek, úgy mint Tolmácsi, Kakamaki, Paragép és Széf-séges Ildikó személyében. Hosszú az út a hosszú nyakúakig!

Megérkeztünk nyakas földre!!! Long Neck Karen Village, és persze még másik 4 hegyi törzs. A bejáratnál szemléltették azt a bizonyos réz karika tekercset, mellyel a nők nyakát nyújtják. Minden évben eggyel több karika kerül fel. Kezünkbe vehettünk egy vállunktól homlokunk közepéig tartó tekercset, ami 4 és fél kg-t nyomott, és egy régi öntött vas vasaló súlyának felel meg. Nagyon durva volt a kezünkben tartani!
Belépve, furcsa érzés volt elsőre. Mintha egy rezervátumba mentünk volna, ahol kirakatba tettek volna egy népet a turistáknak! De beljebb haladva rá kellett jönnünk, hogy ők valóban itt élnek, és nekik egyáltalán nem rossz az, hogy mások, mint az átlag ember.

Miközben sétáltunk át egyik helyről a másikra, sorra nézhettük meg a népek ruhaviseletét, kézműves termékeiket, mint pl. a bambuszból készitett poharat is, majd zenéltek nekünk bambusznádból készitett rudakkal. Nagyon kedvesek és szivélyesek voltak, sőt, még pózoltak is nekünk néhány fotó erejéig. Tovább menve kakasok, tyukok, kis bébijükkel grasszáltak fel és alá, kutyák, macskák rohangáltak. Végre megérkeztünk nyakigláb asszonysághoz, aki épp sálat szövögetve várt minket. Ildikó, az ő invitálására 2 perc múlva már mellette ül, és nézi, hogyan készül a remekmű. Nagyon kedves volt hozzánk, ugyan nem beszélget, de folyamatosan mosolyog és néha hümmög hozzá :-) . Ari volt! Lányok vásároltak is pár sálat, amiket ő késztett.
Egyszer csak gyerekzsivaly törte meg a csendet, mint kiderült egy helyi iskola volt a szabadban, bambusznád szerkezetű kis épület pálmafa levél tetővel, táblával, bambusz padokkal. Nagyon magával ragadott minket. Először félve mentünk oda, de nem volt miért, mert egyből üdvözöltek minket angol és thai dalokkal. Megintcsak rengeteg jó kép készült. Ez volt eddigi legcsodálatosabb élményünk, ilyet még életünkben nem tapasztaltunk, különleges érzés volt, hogy belepillanthattunk ebbe a természetes életbe. Nagyon szerencsésnek érezzük magunk! Szomorúan hagytuk ott őket!!!

Lassan a végéhez közeledtünk túránknak. Máris a kocsiban ültünk, és szélsebesen közelitettünk Thaiföld legészakibb pontjához, a Burmai határhoz, Mae Sai-hoz. Az út szélét árusok szinesitették a maguk forgatagával, és helyben sütött finomságok illatával. 20 perc erejéig volt szerencsénk meglátogatni egy kézműves vállalkozást, akik jade kövek megmunkálásával, csecsebecséket és ékszereket készitenek. Majd megnéztük a határt, ahol fegyveres őröket és kéregető gyerekeket is láttunk.
Hazaindulás előtt megnéztük, az Arany Háromszöget, ami Thaiföld, Burma és Laosz találkozása a Mekong folyónál. Itt is történt egy emlékezetes dolog: helyi szerzetesek megkérdezték honnan jöttünk, majd Ildikó visszakérdezett: valóban nem lehet a szerzetesekről fotót késziteni? Mire ő kissé hátra húzódva ecsetelte, hogy végülis lehet, de jobb ha megkérdezed előtte. De még hozzátette, hogy nőkkel nem érintkezhetnek, és nem is mehetnek közel hozzájuk a nők.

Ekkor esett le Ildikónak, hogy talán célzás ertékű volt a dolog, mert igen közel állt. Zavarba esvén, egy finom lépést tett hátra, majd megkérdezte, mi az elfogadható távolság, erre a szerzetes mondta: 1 méter. Erre méginkább zavarba jőve még egy lépés hátra, persze többiektől nagy röhögés!!!

Irány haza, elmentünk a tegnapi kedvenc éttermünkbe, majd az utcán megettük hőn áhitott palacsintánkat, és séta haza, plusz 3 óra blogirás, és a szokások fotóelemzés!

És ez egy igazán mozgalmas és tartalmas nap volt!!!!

Holnap indulunk Kambodzsába, ahol lehet hogy nem lesz netünk, igy ne izguljatok, ha 2-3 napig nem irunk!

A FURA és AUTENTIKUS öreg város, Chiang Mai! - a'la Szultán (Zoltán)

A reggeli finom izével a szánkban indultunk útnak a reptérre. A taxiba, melybe kicsit szűkösen ugyan, de befértünk, a csomagtartót le kellett gumipókozni, de Gyuriék hátizsákja kissé kilógott, sofőr mondta NO PROBLEM! Ildikó egész úton aggodalmaskodott emiatt, mi lesz ha kiesik...? Fater is mondta NO PROBLEM, ő majd figyeli a hátsó ülésről! Reptér már a láthatáron volt, mikor Gyuri felkiált: "cica, nincs meg a converse táska!!!" Ildikó csak legyint, "ne hülyéskedj már!!!" De mikor láttuk, hogy Gyuri arcára tényleg ráfagyott a rémület, azonnal kiáltottunk a taxisnak: "STOP!! STOP!!" Persze mindezt az autópálya kellős közepén. No leállósáv, de ő azért lehúzódott, Ildikó kipattant, mivel Ő nem volt egyedül bezsúfolva a csomagok alatt. Remegő kézzel állaptottameg, hogy a táska megvan, természetesen nem esett ki, csak lejjebb csúszott. 10 perc kellett, hogy Fráterék lenyugodjanak, ott volt a gombóc a gyomorban rendesen. Persze a Tamási családnak ezzel vidám perceket szerezve!!!

Mivel minden nap éjfél körül érünk haza, és ekkor kezdünk el még fotókat nézegetni és blogot szerkeszteni, a maximum alvási időnk nem haladja meg a 4 órát. Igy az utazások alatt mindig alhatunk, és ezzel együtt az idő is gyorsabban telik. Közvetlen leszállás után Fráteréknél újabb stressz vette kezdetét. 1-2 perccel a kiszállás után Ildikó kérdezte: "Converse táska?!" Gyuri rémült fejjel rohant vissza érte, biztonsági ember kiabálva rohant utána. "MR. STOP-STOP!!!" Mondanunk se kell, már a repülő első sorába volt készitve. Igy Chiang Maiba érve a hangulatunk már a tetőfokára ért!! A Fráter család kicsit szétcsúszott az elmúlt napokban, ezt nevezik aktiv pihenésnek! Ildikó hozzá nem megszokott módon, már nagyon lelazult, semmire nem figyel, Gyuri pedig nem ellenőriz le háromszor semmit, pedig ez már szertartásosan jellemzi őt!

Ahogy kiléptünk a reptérről, rögvest taxit fogtunk, és irányba vettük szállodánk, melyet -már most előre bocsájthatunk-, hogy valószinűleg az egyik legjobb kedvesség és szivélyesség szempontjából Thaiföldi utunk alatt. Egyébként egész Észak-Thaiföldre ez jellemző! Ugyan azt mondják, Chiang Mai hasonlit Bangkokra, de szerintünk ez nem igy van, mert: sokkal kevesebb a turista, tisztábbak az utcák, nyugodtabbak, kedvesebbek az emberek....., vidékibb hangulatú, 1 milliós lakosú város! Aki az igazi Thaiföldet szeretné látni, annak kötelező ide ellátogatni! A szállásunk a Portico 21 Hotelbe nvolt, közvetlen a központban. Nagyon ajánljuk! Szép, tiszta, egyszerű, de mégis designos... http://www.portico21.com/

Nem is kellett messze mennünk, a recepción azoonal rendeltek nekünk egy autót. Időt akartunk spórolni, igy máris belevetettünk magunkat a nevezetességek felfedezésébe. Első célállomás, ez 1 órányi autó útra lévő, hegy tetején álló Doi Suthep templom volt. 300 lépcsőt megmászva értül el (de gyengébbek mehetnek felvonóval is). Sajnos pont rekonstrukció alatt állt, igy picit csalódottak voltunk. Szép városi panorámával hirdetik, kb. a Normafáról való kilátással tudnánk összehasonlitani. Nekünk összeségében a hely nem adott sok újdonságot, láttunk már ehhez hasonlót (a Bangkoki Királyi palotához hasonló, de ahhoz mégse hasonlitható, persze sokkal sokkal kisebb!)

Ezután úgy döntöttünk, hogy a városban töltjük a délutánt. Megkértük sofőrünket,, hogy a Ta Pae Gate-nél tegyen ki minket. Ez azért fontos, mert egy rövid séta után találtunk rá egy pici, hangulatos étteremre, ahová letelepedtünk és lakmároztunk egyet. Az étterem kiválasztásában segitségünkre volt egy hölgy, aki magyarul szólt hozzánk, és megjegyezte, hogy nyugodtan együnk itt, mert nagyon finom. HÁT IGAZA VOLT!!! Igazi thai izekre leltünk! (aki ellátogatna ide, a gate-el szembeni merőleges utca eleján, bal oldalon.)

Rövid szusszanás után 2 templom felé szedtük fáradt lábainkat, az ősrégi templom és az óriás gumifa ámulatba ejtett minket (Wat Chedi Luang)! (a másik a Wat Phra Sing)

Amikor már a végkimerültség lett úrrá rajtunk, a fiúk fogták magukat, és lefeküdtek a fűre, mert talpunk égett a sebesen megtett kilóméterektől, hiszen hamar ránksötétedett, és igyekeznünk kellett, ha látni akartunk valamit Chiang Mai city-ből. A tapasztalat azt mutatja, mi lányok jobban brjuk az erőfeszitéseket. Némi életet leheltünk a fiúkba, és rávettük őket, hogy menjünk az éjszakai piacra. MOndanunk sem kell, mennyire repestek az örömtől. Éppen felálltunk, és indulni akartunk volna, amikor a lábunk előtt megállt egy Chiang Maiban jellemző gépjármű (nyitott platós piros teherautó, ami csak fedett), hogy elvisz minket, ha kell. Ő volt a mi megmentőnk, talán buddha küldhette... Pillanatok alatt, újra vér keringett az ereinke, és készen álltunk a következő megmérettetésre.

Megérkeztünk a piacra! Ez valójában Chiang Mai főutcájánbak két oldalán található kirakodó vásár. Órási, amerre szem ellátt, mindenhol árusok. Itt főleg kézzel készitett portékát lehet kapni, mi úgy tudtuk olcsóbb, mint a bangkoki piacok, de ebből mi semmit sem tapasztaltunk, sőt inkább úgy éreztük, inkább magasabbak az árak. Azonnal egy órás árusba botlottunk, ami nekünk kapóra jött, mert Ildikó akart venni a bátyjának egy órát. Vittünk magunkkal egy kinyomtatott fotót az eredeti óráról, és ők addig hajtották azt, mig meg nem szerezték. Na itt aztán volt minden, cserebere, futárszolgálat, alkudozás, variálás, aztán bőség zavara, mert amit kiejtettünk a szánkon, mindent megszereztek perceken belül. Számukra csak az a fontos, hogy ne menj el üres kézzel, és mindenképp megszerzi amit akarsz, csak elégedetten távozz! Igy sikerült beszerezni a hőn áhitott órát.

Visszatérve az árakra, a közlekedés viszont meglepően olcsó! Ezért hazautazásra egy tuk-tukot választottunk. 50 Baht-ért vitt haza négyünket. Itt jegyezzük meg, hogy mindig kb. 6-al kell szoroznotok. Ez volt az első tuk-tukozásunk ezen utunk alatt, nagyon De-Ja-Vu volt!

Most búcsúzunk, már nagyon várjuk a holnapot, hogy végre láthassuk a hosszú nyakúakat, akik miatt valójában erre a varázslatos helyre érkeztünk!!!

Bangkok újratöltve!

A megbeszéltek szerint korai kelés, reggeli, indulás, ehelyett elalvás, késői reggeli, késői indulás! Ez, az Anita hatás! De végülis nem izgattuk magunkat, mert már legutóbb elég sokat láttunk, nem siettünk sehová.

Taxit fogván első utunk a hátizsákos turisták mekkájába, a Khaosan Roadra vezetett. Mivel túl korán értünk oda, nem láttuk az igazi arcát. Délután, estefelé érdemes odamenni, amikor előjönnek az éjszakai pillangók! Keritők és kertőnők, kábszer dealerek, hippie arcok... Egy kis shopping azért itt is akadt, jót alkudoztunk. További érdekesség, hogy bármilyen okmány beszerezhető, útlevél, személyi, jogsi, diploma. Zoli brillirozott, Anita nagy örömére, kétszer olyan drágán hozta el új naciját, mint tehette volna.

Innen a folyó felé vettük az irányt, hogy lecsorgadozzunk a Chao Prayan, az úticél a China Town elméletileg, de nálunk minden csak elméleti. Fullasztó hőségben, hajóra várva ülünk egy padon, és egyszercsak a Gyuri felteszi Ildikónak a költői kérdést: "Cica, a széfet bezártad?" Majd a válasz, kis begondolkozás után, amitől mindannyian féltünk: "Basszus, szerintem nem!" A végtelennek tűnő kb. 15 perces hajóutat ez a komoly dilemma lengte körül. Már a hajóról leszállva tudtuk, hogy taxit fogunk, és irány a szállodai széf! Pesze magunkat nem meghazudtolva, egy olyan utcán, ahol 10 percenként jön egy szabad taxi, nem hagyjuk magunkat, CSAK olcsón megyünk! De végül sikerülte lezsiroznunk, hogy bekapcsolják a taxi órát (mert ezt nem annyira szeretik használni.)

Megérkezünk, felmegyünk, meggyőződünk, ledöbbenünk, a széf tárva nyitva, takaritók a szomszédba, de minden Baht biztonságban! Ennek örömére a maradék piánk elfogyasztása után újra nyakunkba vettük a várost. Taxival vissza ahonnan jöttünk, China townba!

Boldog új évet China! merthogy éppen most van a CHINESE NEW YEAR, és ilyenkor az utcán hatalmasfesztivált tartanak. Nyüzsi, forgatag, sok finomság, leteszteltük a little spicey brutál marró csirkenyárst. És természetesen itt is millió kép...

Többek kérésére néhány képpel többet teszünk fel!!!

Ezután visszaszáltunk hajónkra kemény 13 Baht/főért (78Ft) és leereszkedtünk a Silom Roadig. Mivel Bangkok tele van felhőkarcolókkal, szerettünk volna felmenni egynek a tetejére és élvezni a látványt. Erre a Silom tökéletes hely. Anitá már akkor tudta, hogy a Sky Garden a legalkalmasabb erre. Ez tulajdonképpen egy szálloda tetején lévő étterem!

Extra jó képeket készitettünk itt:

Szóval ma ismét hullára fárasztottuk magunkat, de azért a nagy fáradságban Fater ellőtte a nap fotóját, mellyel új objektivje debütált:

Benyomtunk egy vacsit, desszertként pedig egy utolsó bangkoki shopping.

Ez a nap is csodásan telt el, már várjuk a reggelt!!! :-)))

Bangkok, ami sosem alszik!!!

A gépünk 1 órát késett, plussz 1 órát álltunk sorba a vízummal a belépéshez, rengetegen voltak. A bőröndöket hamar megtaláltuk, majd hosszas hezitálás után beváltottuk pénzünk nagy részét, mivel tavaly itt volt a legjobb az árfolyam, de mint később kiderült hiba volt.

A reptérről kilépve agyonvágott minket, a fullasztó meleg és páratartalom! Taxit fogva elindultunk a szállásunk felé. Elindulásunkkor úgy tűnt, hogy sofőrünk, teljes mértékben tudatában van hová is kell mennünk, még térképen is megmutattuk, és persze Ildikót ültettük előre! Közben nyugodtan és önfeledten iszogattuk a Finlandiánkat, persze kisérőnk nem volt hozzá. Beérve a forgatagba gyanússá vált sofőrünk idegessége, először a hatalmas dugónak tudtuk be, majd kiderült, foggggalma nincs merre menjen. Ekkor jött a képbe a két lábon járó GPS, Ildikó, a térképek királynője, Budapestről, aki a Bangkoki rutinos taxisofőrt megszégyenítve irányította, merre kell menjen. De ő nem hallgatott rá, HIBA VOLT, mert nem tudta ki ül mellette. Lényeg a lényeg, a 300Bahtos (1800Ft/35km) előre kialkudott árunk hirtelen felugrott 500ra, mert kerülőt akart menni, miközben szinte a szállásunk utcája előtt álltunk, és ki akartunk szállni, de ő nem hallgatott ránk. Visszafordult az ellenkező irányba, és tett egy ugyanolyan kört, mire mi beidegesedtünk, és bekeményítettünk, hogy STOP!!! mi kiszállunk!!!! Kezébe nyomtuk a kialkudott összeget, és búcsút intettünk egymásnak. Persze a hatalmas és 20 kg-os bőröndjeinket az nyüzsgő úttesten, forró betonon húzva indultunk visszafelé, ekkor elgondolkoztunk (Ildi, Gyuri), mégiscsak Anitáéknak lett igaza a hátizsákkal! Gyalogos felüljárón fel, majd le, Ildikó ere a homlokán kidagadva, majd az utcát megtalálva azért megkérdeztünk egy helyit, hol a Tango Vibrant, csak a vállát rántotta, foggggalma nem volt ki a munkaadója, mert mire 2 lépést mentünk, kiderült, hogy a szálloda előtt állunk és ő ott dolgozik! Hatalmas röhögés volt! (Ja, és még a térképen is megmutattuk, mit keresünk)

Becsekkoltunk, (http://www.tangobkk.com/), 4.emeleti egymás melletti szobánkba belépve, rá kellett jönnünk, hogy csak kis hazánkban vernek át minket a szép fotókkal, itt még talán jobb is minden, mint amilyennek a képekről gondolnánk.

Gyorsan lezuhanyoztunk, és első utunk hova máshova vezetett volna, mint Gyuri hőn áhított Panthip Plázájába, hiszen ide céllal mentünk, Gyuri szeretett volna egy objektívet az új fotóapparáthoz. Sikeresen eltöltöttünk itt 2 órát, ha nem többet, mivel előre nem gondoltuk, hogy Gyuri objektívjével kapcsolatban neki bármilyen bizonytalansága lehet, de volt. Az első kipróbálás nem azt adta amire számított, így komoly hezitáció lépett fel. De végül megvettük! Ami jó döntés volt, de erről majd később...!

Visszafelé beszippantott minket a shopping mámora, fiúk be is vásároltak 15 polót, 450 Ft/db. Iszonyú tumultus, és sötét, nyálkás bőrök érintkezése a mi fehér pihe-puha bársonyos testünkkel, aminek Anita módfelett örült!! ez jellemezte a piac forgatagát.

Ezután a kedvenc, elegáns éttermünkben :-))) eltöltöttünk egy kellemes vacsorát, neve Seven Eleven (7Eleven). A menü Hot-Dog volt, plusz Zoli egész nap áhított Singha Beer-je! Majd folytattuk a piacozást végkimerülésig. A nap végén, Valentin nap lévén a fiúk megleptek minket egy általuk élőnek és illatosnak hitt cserepes művirággal, melyet az eladó még vízzel permetezett is... Az i-re a pont, hogy a jól megtervezett átadás is természetesen kudarcba fulladt, mert a leesett fotóstáska láttan Anita odarohant, és végett vetett a meglepetés erejének: "Makimúúú, hát ez meg mi???" Nagy röhögés közepette azért jól sikerült a Valentin nap!

Hazajöttünk, és bezuhantunk az ágyba, persze előtte a képeket megnéztük, és a blogot megírtuk!!

A mai napunk is nagyon TWO TEA (tu-ti) volt!

Helyzetjelentés Cairóból!

Helló Mindenki! Misaa' El Kheir! :-)

A hosszú várakozás után végre elindultunk a várva-várt Thailandi körutazásunkra!

Ferihegyről 2B-ről indulva, és fájdalmas búcsút véve az otthon maradottaktól, minden a legnagyobb rendben volt! Egypt Air gépünk rendben elindult, viszonylag kis gép volt, 2x 2 sor bőrüléssel, nagyon jó személyzettel, és fullos kajával! Fini hidegtálat kaptunk, volt rajta minden mi szem-szájnak ingere, nagyon jól esett, ezután bevertünk még egy Zacher tortát is! Majd Gyuri és Anita aludt 5 percet az új nyakpárnákkal, ami úgy tünt nekik mintha 1 óra lett volna... :-) 3 és fél óra alatt érkeztünk meg.

Jelenleg Kairóban vagyunk, a gépről leszállva azonnal megcsapott minket a kellemes tavasz-nyári feeling, nagyon jó a hőmérséklet, kb. 20 fok lehet. Már szétnéztünk a duty freeben, és nagyon jók az árak, a cigi pl. félárban van, de sajna mi már bevásároltunk otthon... Most visszamegyünk és veszünk egy nagy üveg Finlandiát, ami kőkemény 13 Dollárba kerül!!! Ezt már elkezdjük a gépen szürcsölgetni!!! Kemény 8 és fél óra út vár ránk, igyekszünk átaludni majd, amennyire lehet!

A következő jelentkezésünk már remélhetőleg Bangkokból lesz!

A hangulat a tetőfokán van!!!

Már most nagyon hiányzik mindenki!

Na most mennünk kell, mert lassan beszállás!

Sok-sok puszi haza! Salam!

Cairo-Bangkok - 8 és fél óra!

Már indulás előtt 50 perccel betereltek minket a Boeing 777-200as tipusú ismét csak Egypt Air gépünkbe. Ezt elég gyorsan sikerült teljesitenie a kedves utasoknak, ráadásul mi szemfülesen beálltunk előre! (Anita már akkor tudta... :-) ) És abban a pillanatban elkezdtek beterelni mindenkit. Azért természetesen volt egy két arab arc, akik le se bagózták, hogy ott állunk, szépen beelőztek, minden lelkifurdalás nélkül.

Amugy már Budapesten becsekkoltunk Bangkokba. Akkor még kicsit sajnáltuk, hogy a középső négyes oszlopban ülünk, nem pedig az ablak mellett. de rá kellett jönnünk, hogy főnyeremény a helyünk. Senkit nem kell kerülgetni, és együtt lehetünk, mert pl. van egy csapat akik egyesével szétszórva ülnek. Amikor elfoglaltuk a helyünk, a jó kis szoci tv-ben leadtak egy muzulmán imát, amit néhányan mormoltak körülöttünk, fura volt! Ezután megnézhettük a saját felszállásunkat. Nagyon vicces volt látni azt, amit a pilóta lát, és azt érezni, mintha egy film részesei lennénk, hiszen ilyet csak a filmekben lát az ember, és nem éli meg személyesen. De ezután szerencsésen bekrepált a hozzánk legközelebb eső tv, szépen futott a kép, ami Zoli szeme sarkát igen csipte. Eszébe jutott a Dr. House, hogy ezzel idéz elő rohamokat.

Ezt a levelőt amugy a repülőn komponáljuk, most tartunk utunk kicsit több, mint felénél, már néhányunknak sikerült aludni, ami megint nagyon hosszúnak tűnt, de sajn os max. 1 óra lehetett. Anita és Én (Ildi), gondoltuk járunk egyet, és elmegyünk wc-re, mert mélypontra értünk, és megdöbbenve láttuk, hogy már a wc ajtónál is fekszik egy ember a földön. Iszonyú komikus pozitúrákat tudnak kitalálni emberek, nagyon jót röhögtünk, mindenki szenved 1000-el, és mi éppen megyünk 1000-el! :-) Gyuri is csatlakozott ezen emberek népes táborába, ő a földön térdelve próbálkozott, fejét a székre hajtva... MIndenki egymás hegyén, hátán...

A vacsira kétféléből lehetett választani, csirke vagy marha, az előbbio egész jó volt, aki pedig a másikat választotta, az tényleg egy marha volt. (Anita és Zoli) Ezt öbltettük a reptéren vásárolt vodkával, narancslé társaságában! Ittunk a Ti egészségetekre is !! Józsira, Timi kresz vizsgájára, hogy sikerüljön...

Az egyik egyiptomi akcentussal angolul beszélő stuard, Gyuritól megkérdezte: KEFÉTÉ (coffee tea??) Gyuri válasza erre ez volt: HÁT TÉ? (hot tea) Majd ezután hozzátette TU TI (two tea). A "t"-t illetve "th"-t népiesen még jól meg is nyomta a stuard... Ezen azóta is szakadunk a röhögéstől.

Összegezve: elégedettek vagyunk a géppel. És már világos is van, úgyhogy közeleg a kiutazásunk vége, és elkezdődhet a móka végre!!!

Holnap jelentkezünk, már a Bangkoki élményeinkkel gazdagodva!