Phi-Phi felfedező túra!

Reggel, mint mindig, nagy rohanással kezdtük a napot. Gyors reggeli, amivel nagyon elégedettek voltunk. Leérve Ton Sai kikötőbe, kapitányunk már várt minket long tail boat-jában. Beugrottunk a vizből a hajóba, és már magunk mögött is hagytuk a szigetet.

Első állomásunk a benzikút volt. Persze nem az, ahogy azt megszokhattuk itthon. Leparkiroztunk egy jóval nagyobb hajó mellé, ahonnan a magasból egy gumislagon keresztül, érdekes szinű folyadék érkezett gépjárművünkbe orrába. Mondhatni olyan rózsaszines-pinkes-narancsos... Mókás volt!

Magunkhoz sem tértünk még, mikor elértük az első megállót Phi-Phi Ley szigetén, a Viking Cave-t. Ez egy függőleges sziklafal oldalából nyiló barlang, melyben egy különleges madárfaj él, és fészkükből levest készitenek. Ez iszonyú drága, és keresett az egész világon. Akik a munkát végzik, itt is laknak, elég nomád körülmények között. Hatalmas bambusz létrákra mászva jutnak el a fészkekhez.

Ezután következett a nap egyik fénypontja. Ráfordultunk egy rejtett öbölre, ahova nagyon sekély vizben vezetett az út. Speed boat-al meg sem közelithető. Akit érdekel, szigorúan long tail!!! Ez egy teljesen érintetlen hely, amit a sziklák totálisan körbe ölelnek, és türkizkék, derékig érő viz van. Mivel korán érkeztünk, még nemigen voltak rajtunk kivül, igy élvezkedhettünk a hely varázsában. Nagyon nagy csend volt, visszhangzott is! Nem hagyhattuk ki, hogy megmártózzunk ezen az egyedi helyen.

El sem akartunk menni, de muszály volt, igy következő állomásunk egy kis snorkeling a sziklák mellett, valamivel odébb. Nagyon sokféle hallal találkoztunk, és gyönyörű korall szigeteket láthattunk a viz alatt. Majd irány A part cimű film szinhelyéül szolgáló Maya Bay. Hát a hatás az nem maradt el, tényleg varázslatos hely, de emellett meg kell emliteni, hogy zsúfolásig tele van turistákkal, speed boatokkal, long tail boatokkal, ja és a szigorúan árnyékban fekvő kinaiakkal. Láttuk a filmben szereplő ösvényeket is, ahonnan kiszaladtak a partra. Itt is megmártóztunk, és persze sokat fotóztunk!!!

Következő megálló a Monkey beach volt, ami természetesen arról kapta a nevét, hogy majmokkal találkozhat a turista, közvetlenül a parton. Na hát milyen a mi formánk, egy árva majom sem volt sehol. De mi azért feltaláltuk magunk, és a kis parti büfében parázson sült csöves vajas kukoricát, és némi alkoholt, vizet, kávét vettünk magunkhoz. Élvezkedtünk a látványban, és csak túrtuk és élveztük, ahogy átpréselődik lábujjaink között a liszt finomságú fehér homok. Találtunk egy fára függesztett hintát, melyet azonnal meglovagoltunk, és rámentünk fotó ügyileg is. Mindenki pózolt 1000-el, a turisták meg csak röhögtek, de legalább igy voltak majmok a parton. Jól tettük, hogy nem siettünk tovább, mert kis idő elteltével leereszkedett egy majom a domboldalról, közvetlen a hinta melletti részen. Még mielőtt a többi turista felocsúdhatott volna, Ildikó elrohant a büfébe banánért, hogy elsőként etethessük meg kis barátunk. Visszaérve rá is vetette magát. Nagyon édes volt, ahogy a finom kis macsával elvette a falatokat, a keze pont olyan puha, mint a miénk, és ahogy Ildi visszatartotta a falatokat, aranyosan belekapaszkodva vette el tőle. Egyre kisebbeket adott neki, minél tovább kitartson. Fantasztikus élmény volt, hiszen ez a majom tényleg a vadonban él! Ezalatt rengeteg ember vett minket körbe, de ők már bukták az etetést, mert Ildikó teletömte a majmot, és az utána el is húzta a csikot.

A kapitányunk jelezte, már sajnos nincs időnk a megbeszélt Bamboo és Mosquito island-et megnézni, csak a snorkerezés fér bele. (6 órát állt rendelkezésünkre a lefixált összegért, de arra nem volt felkészülve, hogy mi mindenhol kétszer annyi időt töltünk el...) De mivel mi még nagyon szerettük volna, hogy legalább a Bamboot lássuk, ezért kialkudtuk vele plusz 500 Baht-ért, hogy vigyen át. Gyönyörű hófehér homok, és türkizkék viz fogadott. Sajnos csak 20 percünk volt itt, Ildikó mártózótt egyett, többiek fotóztak, és irány a következő snorkeres állomás, ahol fantasztikus viz alatti élővilág fogadott minket, az előző merülőhely sehol sem volt ehhez képest

, és még Similan sem. Minden eddigit felülmúlt!!!!!!!! Sokkal többféle hal és korall volt, nagyobb volt a forgalom :-) ! És ahogy lenéztünk , a nap sugarai cikáztak a hivogató mélységbe! Fenomenális érzés volt!!!
Mig mi a viz alatt pipánkkal pöfékeltük a levegőt, addig idegenvezetőnk long tail boatján, kifeszitett függőágyán jointot pöfékelve, türelmesen várt ránk, még szerelgetni is maradt ideje.

Élégedett mosollyal az arcunkon szálltunk ki a kikötőben, aztán egy gyors zuhany után kitaláltuk, legyen egy laza program a délutánra, nézzük meg a sziget kilátóját, és innen esetleg a naplementét is, majd kényelmesen menjünk el vacsizni. Na ehhez képest egy kőkemény hegymenetet nyomtunk, mert sikerült megtalálnunk a létező leghosszabb kerülőutat a kilátóhoz. 1 órányi 45 fokos emelkedő után egy kedves kis tábla fogadott: view point 20 minutes! Na ekkor már teljesen kiborultunk, de nem adhattuk fel ennyi kinszenvedés után. Kemények vagyunk!!! Annyit bénáztunk, éppen hogy csak elcsiptük a naplementét, és egyszerre csak elénk tárult Phi-Phi keskeny földnyelve, és két öble, valamint a rengeteg ember, akik nem értettük hogy kerültek oda, hiszen azon az úton, ahol mi mentünk, egy lélek sem ment felfelé, csak mi. (ekkor még nem tudtuk, hogy kerülő úton érkeztünk) Néhány jól sikerült fotó után szúrtuk ki, hogy a tömeg nem arra megy le, ahonnan mi jöttünk, hanem erre a célra kiépitett, jóval rövidebb, lépcsős betonúton, ami kb. az egyharmada volt a mi egész hegyet dzsungelen át megkerülő meredek földutunknak. Lefelé haladva Gyuri felkapott egy hatalmas elszáradt pálmalevelet, és ezzel a hangulatot és a közérzetet javitva, elkezdte a felségét legyezni az arra járó turisták nagy örömére.

Mivel nagyon csúnyán elhúzódott ez a kényelmesre tervezett délután, és iszonyúan efáradtunk, kiéhezve estünk be az étterembe. Vacsi, majd utána fáradtan zuhantunk az ágyba! Holnap indulunk Krabira, de Gyuriék előtte még tolna egy horgászatot!

PUKI, PIPI!

Ismét eljött a csomagolás ideje, de most nem bántuk annyira, mert Phuket és vele együtt Patong beach nem nyerte el igazán a tetszésünket. Számunkra túlságosan zsúfolt, rengeteg a turista, drága, elvesztette természetes szépségét, bekerült a nyugati országok által kreált fogyasztói társadalomba, melyről a mókuskerék és a futószalag jut eszünkbe. A legtöbb helyen az árusok pofátlanok, hiányzik belőlük a kedvesség, nem mosolyognak, és alkudozni sem lehet velük túlzottan.
Jött értünk a kisbusz, ami elvitt minket a kikötőbe. Persze ahogy az velünk lenni szokott, a buszon csak két embernek volt hely. Aggódnunk most sem kellett, mert a thai gépezet olajozottan működik. 10 perc mulva jött egy másik busz, melybe már Anitának és Zolinak is jutott hely. Kb. 40-60 bperc zötykölődés után elértük a kikötőt, megkaptuk a szokásos matricánkat (amit mindig, minden közlekedési eszközön ránk ragasztanak, ez általában a célállomásunkat mutatja). Bepakoltak minket és csomagjainkat a hajóba, aminek belseje úgy nézett ki mint egy repülőé, mindkét oszlopban 3-3 ülés, tömött sorokban. Újabb másfél óra utazás közben blogot fogalmazott mindenki, hogy behozzuik a lemaradást, és persze fotókat is lőttek a fotósok. Anita kiváló témát talált magának, ugyanis utazott a fedélzeten egy macsek is a lenti utastér egyik ülésén. Először egyedül, majd később csatlakozott hozzá egy épp oly fáradt turista mint mi, aki hamarosan tátott szájjal szundikált! :-)










Nemsokára szemünk elé tárult Phi-Phi csodavilága, a hatalmas, fákkal boritott, meredek sziklafalaival, és türkizkék öblei láttán teljesen lenyűgözve éreztük magunkat.

 Már a kikötőből láttuk a feliratot, Phi-Phi Hotel, és megörültünk, hogy ilyen egyszerű volt megtalálni, ráadásul Gyuriék bőröndjét sem kelletta nomokban húzni, szépen ki van épitve minden.





A recepciónál átvettük a kulcsot, de csak egyet, mert amásik szoba még nem volt kész.

 Örömmel fogadtuk a hirt, hogy a szobánk a legfelső, 5. emeleten van, ahogy elsőzör szerettük volna. Izzadságtól ragadó testünkre vettük nehéz puttonyainkat, és kóvályogva megindultunk a lift felé, amikor kikristálkyosodott előttünk, hogy az bizony nincs! Nesze neked highest floor!!! Igy aztán kénytelenek voltunk megmászni a Phi-Phi Hotel legmagasabb csúcsát.

 Zoli bizonyult a leggyorsabbank kényelmes málhájával, igy ő pillanthatta meg először a panorámát, ami a szobánk erkélyéről volt látható. Nem volt piskóta!!!

Gyors készülődés után levetettük magunkat a partra. A Monkey Beach bár volt a legszimpibb bambusz bútoraival, és reggie zenéjével.





Ittunk is néhány koktélt minden otthon maradott egészségére, illetve arra, hogy végre itt vagyunk "A PART" -on. Néhány perc elteltével óriási flash-ünk volt, mert megszólalt A part cimű film főcimzenéje Moby-tól, tök kész voltunk!!! http://www.youtube.com/watch?v=GyCP05ABbJE


Ettünk-ittunk, majd belerohantunk az Andaman tengerbe. Hát frenetikus érzés, ahogy februárban simogatni tud errefelé ez a lágy sós tengerviz. Úsztunk egy kicsit, és persze nagyon jót szórakoztunk. Egyszer csak a messzeségben feltűnt egy ismerős bolt ("csak nem egy Seven Eleven?") Rögtön rástartoltunk kedvenc közértünkre, hogy itt veszünk is ezt-azt. A boltban úgy döntöttünk, ma estére Red Bull kell. Tovább sétálva az utván elintéztük Gyuriék programját, a Phi-Phi-i :-) horgászatot. Kérdezősködtünk utazási irodákban a Phi-Phi felfedező szigettúra felől is, és kiderült, a hajó állomásnál tudunk intázni egyénileg egy long tail boat-ot, ami olcsóbb, és szimpatikusabb is, mint egy csoportos kirándulás. Igy mi mondhatjuk meg azt is, hogy hol, és mennyi időre kössünk ki. Meg is találtuk a megfelelő embert, kialkudtuk az árat, 2500 Baht )15ezer ft) 6 órára egy hajó bérlése, mindegy hányan ülünk be. Örültünk, hogy ez is megvan. Gyorsan hazamentünk, lezuhanyoztunk, most először lányok kicsinositottuk magunkat, és mentünk az éjszakába. Először az itteni Go-Go Hamiba betankoltunk, hogy legyen mire inni. Nagyon jó zene szólt a szomszédos disco-ból, lábunk járta a ritmust.

 Tűztánc ment a porondon, le is ültünk oda, mert nagyon érdekes és szórakoztató volt, a homokban mezitláb ülve, a tűzzel táncolók előadása. Közben Gyuri tequilával öblögetett, Maki a szokásos Jack Coláját kortyolgatta, Ildikó és Anita pedig rögtön egy vödör általunk nem ismert koktéllal ingerelték nyelvük érzékelő bimbóit. Miután egy pár szunyog kezelésbe vette a lábainkat (csak Gyuri és Anita), gondoltuk keresünk egy discot, és a lovak közé csapunk.

 Discozás nem volt ugyan, viszont minden helyre benéztünk. Láttunk egy kis thai boxot, európai sportolókkal, néhány szórakozóhelyet, ami már nem nekünk való :-), ami voszont a fiúknál osztatlan sikert aratott, az egy vizespóló verseny volt egy pubban, amit tátott szájjal, PHI-PHI-skedve néztek végig. Átsétálva a túlpartra megtaláltuk a nekünk tetsző helyet, ami odaérkezésünk után bezárt, vagy elment a hang vagy az áram, ezt nem tudjuk, nem derült ki. Mindenesetre megcsapott minket a ránk váró Koh Phangani Full Moon party hippis hangulata. Hazasétálva a homokos tengerparton azon csodálkoztunk, hogy nem kell felfele néznünk, ha a csillagokat szeretnénk látni, mert előre fele nézve is ezt láttuk.

Összegezvén, Phi-Phi Don, nagyon jó és szép hely. A Ton Sai kikötőnél érdemes lakni, mert csak itt van nyüzsi, éttermek, üzletek és minden könnyen elérhető. De persze nyugis partok is vannak a közelben, de ezek főleg vizitaxival megközelithetők. Mi itt 2 éjszakát maradunk, de már most tudjuk, kevés lesz!!

Holnap irány Phi-Phi és környékének felfedezése!

Egy kis ékszerdoboz, SIMILAN!!!

Ez a nap sem telhetett el a tőlünk már megszokott korai kelés nélkül! A szinte már rekordnak számitó 5-6 óra alvás után hajnal fél 5-kor keltünk, de ma valahogy nem is fájt annyira, mert tudtuk, életünk egyik legcsodálatosabb helyére megyünk.

Kis késéssel ugyan, de megérkezett mikrobuszunk, már megpakolva emberekkel. Mivel a tegnapi hajókirándulás alatt a kinaiak cseppet sem lopták be magukat a szivünkbe, megnyugodva vettük tudomásul, NINCSENEK KINAIAK A BUSZON!!! Már jól indult a nap! 10 perc kocsikázás után sofőrünk félre állt az út szélére, mondván, baleset. Nem értettük mi történt, majd kiderült, elfolyt a hűtővizünk, igy várnunk kellett kb. fél órát, mire megjött értünk a csereautó. Nem is mi lennénk, ha nem történne velünk valami... De még ebből is nagyon jól jöttünk ki, de erről majd egy kicsit később! Szóval megérkeztünk a hosszú, és fárasztó út után a hajóállomásra, ahol nagyon kedvesen fogadott minket a személyzet. A tegnapi nap után ez nagyon meglepett minket. Ja, és itt is csak európai arcok voltak. Kis asztalka megteritve, kávé, tea, kenyér, lekvár, cukor...és egy tányérkán a hányinger gyógyszer. Hát ez volt a reggeli menü! :-) Az enyhén másnapos, de nagyon jófej idegenvezetőnk rövid tájékoztatója után megtudtuk a programot, és azt is, hogy mekkora szerencsénk van, hogy késtünk, mivel már minden hajó elment!

 Mert igy mi sajnos egy vadi új speed boat-al kell, hogy menjünk, aminek két db 250 lóerős motorja van, full bőrös, és a 30 személyes kapacitást csak 15-en töltjük meg, igy igen kényelmes útban lesz majd részünk. Felkészitettek arra is, hogy gyors lesz, mivel be kell hoznunk az 1-1,5 órás lemaradásunk. Nagy hezitáció és a mellékhelység néhányszori meglátogatása után azért bevettük a gyógyszert, és elindultunk a hajó felé. Mikor megláttuk, nem hittünk a szemünknek. A motorcsónak ultra durván jó volt, tényleg! Főleg a tegnapi élményeink után... Beszállva, a kiszolgálás is első osztályú, azonnal üditővel kináltak. INDULÁS SIMILAN ISLAND-re!!!!

Az út nagyon kellemesen telt, 50 csomóval repesztettünk, de mivel a tenger nyugodt volt, nem igazán viselt meg minket az út. Talán a gyógyszerre sem lett volna szükség, de arra nagyon jó volt, hogy kellemesen bekábultunk tőle. A 9 szigetből álló természetvédelmi területre érkezve első állomásunk egy sziget mellett volt, ahol a vizen kikötve snorkerezni lehetett. Mikor megláttuk a kristálytiszta viz szinét, nem hittünk a szemünknek. A kék minden árnyalata megtalálható volt itt. Körbenézve pedig az idő vasfogától lekopott hatalmas sziklák látványa szemet gyönyörködtető volt. Alámerülve korallok, és szines halak tarkitották a viz alatti világot. A látvány szép volt, de mégis többet vártunk. Nyilván egy igazi búvárkodás kell ahhoz, hogy az ember lássa Similan valódi arcát. De azért mégis jól sült el, mert tovább indulás előtt egyszercsak megjelent egy kb. 60cm-es teknős, közvetlen a hajó mellett. A fiúk azonnal, usgyi vissza a vizbe, és minden túlzás nélkül az orruk előtt úszott el 30cm-re. Mi közben a hajóról banánnal etettük, hogy el ne menjen. Egy életre szóló élményt adott!

Tovább haladva egy másik szigeten kötöttünk ki, hát ez még durvább volt. Itt már megpillanthattuk a már zavaróan vakitó fehér homokot, és ahogy nyaldosta az úszómedence szinű és tisztaságú tengerviz, ámulatba ejtett minket. Itt ebédeltünk meg.

 Ildikó és Zoli nagy örömére hal volt a menü. Az idegenvezető annyira figyelmes volt hozzánk, hogy hozott egy tojásrántottát, nehogy éhen maradjunk. Kaja után rohantunk fürdeni és fotózni. Sietnünk kellett, mert 1 óra múlva már indult is tovább a hajó a következő snorkeres állomásra.


 Itt már a hajóról is jól látható korallzátonyok felett kötöttünk ki. Rengeteg féle, a szivárvány minden szinében pompázó halak, halrajok voltak itt. A 40 perces merülés után újabb beachen találtuk magunkat. Na ez vitte a pálmát, ha már nagyon muszály lenne különbséget tenni. Ez volt a Donald Duck Bay. Arról kapta a nevét, hogy egy Donald kacsa formájú sziklaképződmény van itt. A másik hatalmas szikla pedig a sailing rock volt, hát elállt a lélegzetünk, mikor mindezeket egyben, a vakitó homokkal és a türkizkék vizzel megláttuk. Itt megint csak előjött a késéből adódó szerencse, amit itt kamatoztattunk a legjobban. Mert mire mi erre a szigetre értünk, a többi csoport már elment, igy csak mi 15-en uraltuk a terepet! Senki sem rontotta el a szebbnél szebb fotóinkat. A kedves idegenvezetőnk nem engedte lehozni papucsainkat a hajóról, mert állitólag azokra nem lesz szükség... Mi naivan elhittük neki. Aha, persze, tényleg nem volt ,amikor a 80 fokos rücskös felületű fekete sziklán másztunk mezitláb.





 Azt hittük ott sül le a talpunkról a bőr, pedig az idegenvezető képéről kellett volna!!!! Iszonyú fájdalom volt!!! Lehet, hogy azért csinálták, mihamarabb lejöjjünk a magasból. De velünk nem toltak ki, mert szerencsére volt nálunk egy törölköző, és azt leteritve a végtelenségig is ellettünk volna, nem érdekelt a 40 fokos hőség sem. Bele akartuk égetni a retinánkba a látványt, leirhatatlanul szépséges volt!!! Na de ébresztő, mert sajnos nem maradhattunk, és még fürdenünk is kellett, mert ezt nem hagyhattuk ki pont itt. Még a derékig érő vizben is aranyos kis fehér halacskák úszkáltak rajban, közvetlenül a lábunk mellett. De sajnos jött a hivó szó, el kell hagynunk Bounty szigetét.

 Fájó szivvel búcsúztunk el, ettől a paradicsomi helytől Vissza a hajóba, majd ismét megkaptuk jól megérdemelt dinnyénket. :-)

Visszafelé menet repülő halak kisérték utunk, gyorsan eltelt az idő, Anita még be is aludt a nagy vizen a pattogás közepette, még a nyála is kifolyt! :-))) A parttól nem messze megkérdezték tőlünk, akarunk -e éles kanyart nagy sebesség mellett. Kézfeltartással kellett jeleznünk, ki van benne. Hát mi egy percig sem gondolkoztunk, de volt két idősebb ember, aki nem jelezte szándékát, viszont nevetve legyintettek, nekik már úgyis mindegy, miután a hölgy végig fújtatta az utat. Nagyon nagy feeling volt, ahogy tettünk egy nagy karikát!
Majd mikrobuszunkkal megkezdtük 2 órás, kimeritő utunk, amit mi kihasználva letudtunk egy hosszú alvással.

 Lefürödtünk, majd irány a kedvenc olasz éttermünk, ahol ma sem csalódtunk, mindannyian hullára zabáltuk magunkat. Utána egy kis shopping, a lányok újabb két fürdőruhával lettek gazdagabbak. Majd irány haza, blogirás!
Már totál kidőltünk, megint hajnalban sikerült lefeküdni, de megéri a fáradtság, mert nektek irni mindig öröm!!!

Holnap irány Phi-Phi szigete!!!!!!!!! HURRRRRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Most már tényleg nyaralunk!!!!!!!!!!!!!!!!

Valaki lent, valaki fent!

A mai reggel más, mint a többi, mivel picit megoszlott a team. A Zoli viz alatt, mi pedig viz felett élveztük a pihenést. Először a mi hármunk programját irjuk le, és majd a végén a Zoli kiegésziti saját élményeivel. Egy speed boat-os túrára fizettünk be Koh Khai szigetére. Kiérve a kikötőbe kedvenc útitársainkkal lehetett szerencsénk együtt utazni, china föld lakóival, s a maguk vircsaftolásával, neveletlen, gátlástalan videlkedésével. De sebaj, az idő kitűnő, a hangulatunk is csodás. Kis mentőmellény keresés után el is indulva szeltük a hullámokat. Nagyon élveztük! Megint csak a kinaiaknak köszönhetően megspékelték utunkat, és elszórakoztattak idióta személyiségükkel (pl. aranyláncon lógó ridikültől elkezdve a csini mini ruháig, vagy a bőrükön vastagon álló fehár krémkupac, fejükből kiálló hatalmas napellenző, ami a fejük tetejét persze nem védte, és még sorolhatnánk...) Megérkezve a szigetre vakitó homok fogadott bennünket, és persze még több kinai, akik mentőmellénybe ültek szigorúan árnyékban és mentőmellényben. TWO TEA, hogy nem 100-asok!

 Gyors fotó, aztán lepakolva a cuccunkat, máris a bárpult előtt oltottuk szomjunkat, jobb hiján, Ildi egy breezert, Anita és Gyuri sört szürcsölgetve, mert akkor még nem tudtuk, hogy arrébb sétálva megannyi koktálbár sorakozik.

 Aztán közlölte velünk az idegenvezető, hogy nem tudunk átmenni a másik két szigetre, mert nagyon sok a medúza, és nagyon hullámzik a viz. Kicsit csalódottak voltunk, mivel nem azt kaptuk, amire számitottunk, és ennek fejében kicsit diliház is volt. Nemsokára jött az ebéd, fél órával később érkeztünk, ami már egy másik turnus időpontja volt. A kaja nem volt finom, és Ildit még meg is gyanusitották, hogy mi másodjára állunk sorba az ebédért. Az sem volt semmi, miközben Ildi evett, a kinai nő ott pisiltette meg a gyereket. Amugy a sziget gyönyörű, a viz pedig csodás. Picit még fürödtünk, fotózgattunk, aztán indultunk vissza a kikötőbe. Visszaérve a szállásra, gondoltuk felmegyünk a medencéhez iszogatni, és Zolit itt vártuk, hogy megoszthassuk élményeink egymással. Már nagyon későn érkezett, kicsit izgultunk is miatta, de mint kiderült csak hosszú volt az út a merülőhelyig.

Azt mesélte, hogy reggel a kihalt utcán ülve várta a transzferjét, ami szinte óramű pontossággal érkezett, és rajta kivül nem ült benne senki. Ebből gondolta, még sok megálló vár rá. Addig nem is volt gond, mig az utolsó megállónál kinaiak egy csoportja szállt fel. Az út összesen két órán át tartott, és ebből egyet kinai zsivalyban töltötte el. A kikötőbe megérkezve óriási fejetlenség vette kezdetét, a kinaiak egymáson tiporva szedték össze a szükséges felszereléseiket. Majd észrevette, egyedüliként kapott lila "D" betűt, ami a diving-ot jelentette. Megindult a tömeg a speedboatok felé, egy magas betonkikötőn kellett lemászni. A sok kinai között nagyon egyedül érezte magát, és azon gondolkozott, vajon milyen lesz a napja..? A másfél órás út közben a kinaiak mégis vidám perceket szereztek neki, mint pl. egy nő 10 féle napozószert kent magára, egy másik pedig átlátszó zacskóba helyezte el reggelijét, ami ugyanott jött ki, ahol már egyszer bement... A kikötés után egy két személyes motoros gumicsónakkal jöttek érte, az eddigi kirekesztettség után kiváltságosnak érezte magát. A pici csónak egy nagy búvárhajóhoz vitte, ahol kiderült, ezen a napon csak ő egyedül lesz a fedélzeten, akit kiszolgálnak. Bemutatkozott neki a merülésvezető, aki egy szinpatikus figura volt, de mint később kiderült, nem egy beszédes tipus. Frissen facsart narancslé, és némi búváradminisztráció után elindultak az első merülőhelyre. Megérkezés, beöltözés, és végre a várva-várt merülés!!! Először 20-35 méter között voltak, óriási sziklák, és eddig még nem látott korallok, halak között. A koralloknak feltünően élénk szine volt, és életében először napóleon halat is láthatott.


 38 perc után a felszinre érkezve elfogyasztotta ebédjét, ami hal volt, de fel se tűnt neki, csak miután megette és megkérdezte. Majd kis relax és újra alámerülés. Erről is sokat tudna mesélni, de ami kiemelkedő volt, az a 3 leopárd cápa látványa! Összegezve a napot, nagyon jól érezte magát, de hiányoztak neki a manták, amikre annyira vágyott. Az eseménydús nap után 4 és fél óra hazaút következett, ami kicsit lefárasztotta.







Mivel szegény Anita totál kidőlt és megviselte a fél napja tartó hasmenése, plusz nem is nagyon volt éhes, ő kivételesen nem jött velünk vacsizni. Hármasban indultunk útnak, hogy keressünk egy, a tegnapinál mindenképp jobb éttermet. Hát meglepő módon nem volt könnyű. El voltunk már szokva a magas áraktól! Hosszas bolyongás után Thaiföldön először, betévedtünk egy európai, egészen pontosan eredeti olasz étterembe. Nagyon jó választás volt, mert a tegnapi rossz emlékek után maximálisan kárpótolva lettünk, hullára zabáltuk magunkat. Mauró, a séf, még oda is jött hozzánk kezet fogni. És persze megint mindenki olasznak nézett minket. Hazasétáltunk, majd időben lefeküdtünk, mert holnap Similan szigetekre megyünk (Zoli immáron másodszor), és nem akartuk kikésziteni magunkat, tudván a korai kelést...

BEACH TIME!!!!!

Első és legfontosabb:

Ne haragudjatok, hogy csak most irunk, reméljük nem aggódott senki értünk. 2 napot Kambodzsában töltöttünk, és sajnos nem volt internet lehetőségünk. Ezt a két napos lemaradást hamarosan pótoljuk, kis türelmet, zúdul ránk a tömérdek élmény!!

Második legfontosabb:

Mi is mindig ugyanolyan hévvel nyitjuk meg az oldalt mint ti, és alig várjuk, hogy lássuk, van e új bejegyzés tőletek... Az utolsó bejegyzésünkhöz már 8 hozzászólás volt, itt újjongtunk örömünkben, mikor megláttuk!!! Nagyon jól esik, hogy ennyien regisztráltatok már, mint rendszeres olvasó, és üzentek nekünk!!!!! Arról nem beszélve, hogy még egymás között is kialakult egy kis chat! SZUPER!!!

KOP KOON KRA/KAA!!!! KÖSZÖNJÜK!!!!

Szóval a mai storynk:

Ma reggel ismét kedvenc idegen vezetőnk és egyben sofőrünk ajánlotta szolgálatát, hogy ezzel is szinesitse utolsó pillanatainkat, a mosoly és kedvesség földjén, Cambodiában! Ismét a már jól megszokott pontossággal érkezett, újabb megdöbbenésünkre. Mikor kinéztünk az erkélyen, hangzottak el az öröm szavai: "itt van már... itt van már!! 15 perccel előbb érkezett, és persze mosolyogva integetett fel kis piros tuk-tukjáról. Hihetetlenek!!! A bőröndök bearkása is emelte a hangulatot, de ismeritek a mondást, sok jó ember kis helyen is...

A reptérre vezető út is csupa mosoly és gyerekzsivaly, mivel utunk rengeteg általános iskola mellett vezetett el. Megérkezve a reptérre meglepődve vettük tudomásul, egy nem várt költség fogadott széles mosollyal, ami a mi arcunkon inkább lebiggyedve tükröződött. A reptéri illeték koponyánként 20 dolcsi volt, amiről mi azt hidtük, hogy már kifizettük a repülőjeggyel. De ez náluk csak jövő évtől lesz igy. Megcsupaszitva bukszánkat be check-in- eltünk! :-) Kis várakozás után máris a levegőbe emelkedtünk, és 1 óra múlva máris Bangkokba szippanthattuk a levegőt!

Újabb check in vette kezdetét, ami már szinte rutin szerűen megy, mintha a 30-as buszra szállnánk. Újabb szárnycsapással Phuketre érkeztünk. Enyhe izgalommal vártuk bőröndjeink, de fél óra múlva a vártnál arrébb mosolyogtak ránk, mig a csajok taxi után alkudozva kostattak! Biztonságban a cuccainkkal egy kisbuszt találva fejenként 150 Bathért érkeztünk Patong beach-re. De persze előtte még megálltak útközben a cég saját utazási irodájánál, különböző programokra való befizetés reményében! Itt már azonnal beigazolódott, amit hallottunk Phuketről, teljesen bekebelezte a turizmus!

A szállás a várt minőséget adta! www.rayaburiphuket.com/patong/index.html bár már itt sem volt meg az az őszinte mosoly és kedvesség, amihez hozzászoktunk! A szobánk két egymás melletti egybenyiló, nagyon igényes thai stilusban berendezett szuper kis lak, szuper áron!

Lepakolva a cuccunkat, majd fürdőruhánkat, strandpapucsunkat végre felvéve sétáltunk a szállástól 100 méterre lévő partra. Útközben sikerült a következő napok programját elintéznünk egy kalap alatt, egy nagyon kedves és humoros hölgy segitségével egy utazási irodában. Rayaburi utcájának végén a partnál bal oldalon kint a sarkon. Igazán jó árakat szabott, mindent azonnal leengedett, volt, hogy még a felére is. Egy percig sem gondolkodtunk rajta, hogy tovább keressünk. Nagyon szimpi lehetett neki Ildikó, mert miközben magyarázott, állandóan a kezét fogta! Nagyon közvetlen volt mindannyiunkkal! Jót nevettünk ezen, látni kellett volna a jelenetet!!!

Leérve a partra első dolgunk a papucs levétele volt, hogy a tavalyi emlékek felfrissitése végett, lábujjaink között ismét bársonyos homok csiklandozzon! Még épphogy elcsiptük első Phuketes naplementénket, amit gyorsan meg is örökitettünk!

Ezután pici séta és helyismeret következett. Megint csak megbizonyosodtunk, na ez a Phuket nem a mi helyünk, és ezt kérdezgettük: hogy lehet itt 2 hetet maradni?? Rengeteg európai arc, mintha nem is thai honban lennénk. Iszonyú tumultus és élet az utcán, de ez már nem kellemes! Teljesen elveszett számunkra Thaiföld varázsa! Elmérgesedett itt a tömegturizmus! Nekünk Phuket jelenleg egy bázispont, mivel a környező szépséges szigetekre innen lehet eljutni, ezt tesszük majd mi is a következő 2 napban!

Sétánk közben finom hölgyek invitálják Makimúúút testük árúba bocsátása reményében. Finom érintések a háton, célzott szemkontakt, aztán nagy röhögés, ezután Anita és Ildi ránk tapadva!

Az éhség győzedelmeskedett a séta felett, és visszafordultunk a forgatagban, hogy éttermet keressünk. Találtunk is egyet közvetlen a parton. 2 Mai Thai, 1 Long Island, és 1 Singha Beer, máris az asztalon figyel, és kezdetét vette az ételrendelés. Már gyanussá vált, hogy elég nagy a fejetlenség a rendelések felvétele és kiadása terén a szomszédos asztaloknál! Mikor végre kihozták a kaját, az nem igazán nyerte el a tetszésünk (ez volt az első ilyen negativ élményünk), plussz a végén hazai emlékek viritottak a számlán, ami nem nagyon passzolt a mi elképzeléseinkkel. Igy laza fejszámolás után kezdett egyre kinosabbá válni a számla végösszege, mivel nagyon nem stimmeltek a tételek az általunk elfogyasztottakkal. Miután kihúztak a 3 felesleges étel-italt a számláról, és tisztába tettük a dolgokat, elindultunk vissza a szállás felé, és útközben újabb üveg vodkát tudhattunk magunkénak. Még összefutottunk az utazási irodás nővel is, aki azonnal megállapitotta Ildikó kikerekedő pocakját megpaskolva, hogy megvacsoráztunk, majd Anita szemeire nézve közölte, hogy ő meg milyen fáradt... A Zoli pedig ne igyon alkoholt és ne drogozzon, mert holnap merülés!!! Jót nevettünk!!!

15 perc mulva már a tetőn lévő medencénkből vodka-ananászt szürcsölgetve, és zenét hallgatva szemléltük a csillagos eget, és a partról felengedett kivánság ballonok pislákoló fényeit. Szerencsére rajtunk kivül senki sem volt itt, igy csak mi bitorolhattuk az egész tetőt! Ezt a hangulatot megspékelte még egy fél órás áramszünet. Minden sötétbe és csendbe burkolózott. Iszonyú flash volt, félig becsipve! Amikor a medece hirtelen újra fényárba borult, és a környező pubokban megindult a zene, és az emberek egyszerre kiáltottak fel örömükben!

Életre szóló élmény és hangulat volt a mai este, amit sosem feledünk!!!!

Puszi, a képeket igérjük pótoljuk!!!! Köszi a türelmet!!!

Coming soon: holnap Zoli élete merülésére megy Similan-ra, mi hárman pedig egy másik sziget felfedező hajókirándulásra!