Első és legfontosabb:
Ne haragudjatok, hogy csak most irunk, reméljük nem aggódott senki értünk. 2 napot Kambodzsában töltöttünk, és sajnos nem volt internet lehetőségünk. Ezt a két napos lemaradást hamarosan pótoljuk, kis türelmet, zúdul ránk a tömérdek élmény!!
Második legfontosabb:
Mi is mindig ugyanolyan hévvel nyitjuk meg az oldalt mint ti, és alig várjuk, hogy lássuk, van e új bejegyzés tőletek... Az utolsó bejegyzésünkhöz már 8 hozzászólás volt, itt újjongtunk örömünkben, mikor megláttuk!!! Nagyon jól esik, hogy ennyien regisztráltatok már, mint rendszeres olvasó, és üzentek nekünk!!!!! Arról nem beszélve, hogy még egymás között is kialakult egy kis chat! SZUPER!!!
KOP KOON KRA/KAA!!!! KÖSZÖNJÜK!!!!
Szóval a mai storynk:
Ma reggel ismét kedvenc idegen vezetőnk és egyben sofőrünk ajánlotta szolgálatát, hogy ezzel is szinesitse utolsó pillanatainkat, a mosoly és kedvesség földjén, Cambodiában! Ismét a már jól megszokott pontossággal érkezett, újabb megdöbbenésünkre. Mikor kinéztünk az erkélyen, hangzottak el az öröm szavai: "itt van már... itt van már!! 15 perccel előbb érkezett, és persze mosolyogva integetett fel kis piros tuk-tukjáról. Hihetetlenek!!! A bőröndök bearkása is emelte a hangulatot, de ismeritek a mondást, sok jó ember kis helyen is...
A reptérre vezető út is csupa mosoly és gyerekzsivaly, mivel utunk rengeteg általános iskola mellett vezetett el. Megérkezve a reptérre meglepődve vettük tudomásul, egy nem várt költség fogadott széles mosollyal, ami a mi arcunkon inkább lebiggyedve tükröződött. A reptéri illeték koponyánként 20 dolcsi volt, amiről mi azt hidtük, hogy már kifizettük a repülőjeggyel. De ez náluk csak jövő évtől lesz igy. Megcsupaszitva bukszánkat be check-in- eltünk! :-) Kis várakozás után máris a levegőbe emelkedtünk, és 1 óra múlva máris Bangkokba szippanthattuk a levegőt!
Újabb check in vette kezdetét, ami már szinte rutin szerűen megy, mintha a 30-as buszra szállnánk. Újabb szárnycsapással Phuketre érkeztünk. Enyhe izgalommal vártuk bőröndjeink, de fél óra múlva a vártnál arrébb mosolyogtak ránk, mig a csajok taxi után alkudozva kostattak! Biztonságban a cuccainkkal egy kisbuszt találva fejenként 150 Bathért érkeztünk Patong beach-re. De persze előtte még megálltak útközben a cég saját utazási irodájánál, különböző programokra való befizetés reményében! Itt már azonnal beigazolódott, amit hallottunk Phuketről, teljesen bekebelezte a turizmus!
A szállás a várt minőséget adta! www.rayaburiphuket.com/patong/index.html bár már itt sem volt meg az az őszinte mosoly és kedvesség, amihez hozzászoktunk! A szobánk két egymás melletti egybenyiló, nagyon igényes thai stilusban berendezett szuper kis lak, szuper áron!
Lepakolva a cuccunkat, majd fürdőruhánkat, strandpapucsunkat végre felvéve sétáltunk a szállástól 100 méterre lévő partra. Útközben sikerült a következő napok programját elintéznünk egy kalap alatt, egy nagyon kedves és humoros hölgy segitségével egy utazási irodában. Rayaburi utcájának végén a partnál bal oldalon kint a sarkon. Igazán jó árakat szabott, mindent azonnal leengedett, volt, hogy még a felére is. Egy percig sem gondolkodtunk rajta, hogy tovább keressünk. Nagyon szimpi lehetett neki Ildikó, mert miközben magyarázott, állandóan a kezét fogta! Nagyon közvetlen volt mindannyiunkkal! Jót nevettünk ezen, látni kellett volna a jelenetet!!!
Leérve a partra első dolgunk a papucs levétele volt, hogy a tavalyi emlékek felfrissitése végett, lábujjaink között ismét bársonyos homok csiklandozzon! Még épphogy elcsiptük első Phuketes naplementénket, amit gyorsan meg is örökitettünk!
Ezután pici séta és helyismeret következett. Megint csak megbizonyosodtunk, na ez a Phuket nem a mi helyünk, és ezt kérdezgettük: hogy lehet itt 2 hetet maradni?? Rengeteg európai arc, mintha nem is thai honban lennénk. Iszonyú tumultus és élet az utcán, de ez már nem kellemes! Teljesen elveszett számunkra Thaiföld varázsa! Elmérgesedett itt a tömegturizmus! Nekünk Phuket jelenleg egy bázispont, mivel a környező szépséges szigetekre innen lehet eljutni, ezt tesszük majd mi is a következő 2 napban!
Sétánk közben finom hölgyek invitálják Makimúúút testük árúba bocsátása reményében. Finom érintések a háton, célzott szemkontakt, aztán nagy röhögés, ezután Anita és Ildi ránk tapadva!
Az éhség győzedelmeskedett a séta felett, és visszafordultunk a forgatagban, hogy éttermet keressünk. Találtunk is egyet közvetlen a parton. 2 Mai Thai, 1 Long Island, és 1 Singha Beer, máris az asztalon figyel, és kezdetét vette az ételrendelés. Már gyanussá vált, hogy elég nagy a fejetlenség a rendelések felvétele és kiadása terén a szomszédos asztaloknál! Mikor végre kihozták a kaját, az nem igazán nyerte el a tetszésünk (ez volt az első ilyen negativ élményünk), plussz a végén hazai emlékek viritottak a számlán, ami nem nagyon passzolt a mi elképzeléseinkkel. Igy laza fejszámolás után kezdett egyre kinosabbá válni a számla végösszege, mivel nagyon nem stimmeltek a tételek az általunk elfogyasztottakkal. Miután kihúztak a 3 felesleges étel-italt a számláról, és tisztába tettük a dolgokat, elindultunk vissza a szállás felé, és útközben újabb üveg vodkát tudhattunk magunkénak. Még összefutottunk az utazási irodás nővel is, aki azonnal megállapitotta Ildikó kikerekedő pocakját megpaskolva, hogy megvacsoráztunk, majd Anita szemeire nézve közölte, hogy ő meg milyen fáradt... A Zoli pedig ne igyon alkoholt és ne drogozzon, mert holnap merülés!!! Jót nevettünk!!!
15 perc mulva már a tetőn lévő medencénkből vodka-ananászt szürcsölgetve, és zenét hallgatva szemléltük a csillagos eget, és a partról felengedett kivánság ballonok pislákoló fényeit. Szerencsére rajtunk kivül senki sem volt itt, igy csak mi bitorolhattuk az egész tetőt! Ezt a hangulatot megspékelte még egy fél órás áramszünet. Minden sötétbe és csendbe burkolózott. Iszonyú flash volt, félig becsipve! Amikor a medece hirtelen újra fényárba borult, és a környező pubokban megindult a zene, és az emberek egyszerre kiáltottak fel örömükben!
Életre szóló élmény és hangulat volt a mai este, amit sosem feledünk!!!!
Puszi, a képeket igérjük pótoljuk!!!! Köszi a türelmet!!!
Coming soon: holnap Zoli élete merülésére megy Similan-ra, mi hárman pedig egy másik sziget felfedező hajókirándulásra!
