Ejtőzés Railay Beachen!

A reggel külön indult. Zoliék: mire felébredtünk már 9:45 volt. Felocsúdtunk, hogy ha nem iparkodunk, üres marad a poci. Felmartuk a maradék flamót és betoltuk. Tudtuk, Fater és Faterné már rég túl van ezen. Ők végre kialudták maguk, és már 8-kor reggelizni, majd sétálni, fotózni indultak. Már a szobában készülődtünk, mire Gyuriék befutottak egy régi kedves ismerőssel, Mr. Jack Daniell's-el. Azonnal el is fogyasztottuk, hogy legyen erőnk átérni a sziget túloldalára.

Mára nem terveztünk semmi kemény túrát, már csak azért sem, mert itt a Railey beachen a két oldal plusz a Pranang beach közel van egymáshoz, és fél nap alatt töviről-hegyire be lehet járni az egészet. A Phranang beach felé vezető út bejáratánál már gyanus a volt a kilógatott szőrme majom és eladó gyümölcsök, igy gondoltuk útközben számithatunk majmokra, igy vettünk banánt. A sziklák alatt vezető út felénél jobbra pillantva a fán egy éhes maki nézett ránk. Azonnal elő is kaptuk az elemózsiát, és ő már ott is termett. Ildikó kezéből apró falatokkal etette, és a monkey vidámmal lakomázott.

5 perc után kiérve a Phranagra, a monumentális sziklák által körbeölelt öböl újabb óriási élménnyel kápráztatott el minket. Nagyon fújt a szél, telehordta napolajozott bőrünk finom homokkal. Sétálás, fürdés, dinnye és sült kukorica... Bloggyanus storynak bizonyult: Ildikó és Zoli bevállalt egy pancaket, ami a szokásos 1 perc helyett majd fél órát vett igénybe. Ráadásul, a tészta különböző szinekben pompázott, a konyharuha egy koszos törölköző volt, ami amit törökülésben ülve talpainál tartott, és néha-néha megtörölgette vele a munkapultot, és azt a kést, amivel a gyümölcsöt felkarikázta. De sebaj, mondta Ildikó, úgyis megsül. Majd a következő pillanatban rá is pattintották a nutellát az olajban tucsogó palacsintára, és fogyasztásra kinálták. Zoli minden jóindulattal meg is próbálta elfogyasztani, de nyersen nem ment. Igy visszaadta egy jobb reményében. Végül kaptak egy-egy ehetőbb variációt, kiváncsian várják a holnapi hatást a reggeli szükségleteik elintézésekor. Már annyi ideig elmaradtak, hogy Gyuri és Anita a tűző napon maradva nem birta kivárni, és eléjük mentek. Elsétáltunk a part legvégére, ahol a sziklák közé bemászva, majd fejünk fölé pillantva nem hittünk a szemünknek. Iszonyú magasságokba nyúló hatalmas üregek, és cseppkőszerűen lelogó sziklák, amelyek alatt állva egy-egy ponton szinte félelmetesnek tűnt, mintha csak a lélek tartaná.

Az odafelé megmaradt elemózsiát szét akartuk osztani a majmok között, de sajnos már elmentek sziesztázni, igy a többiek sajnos nem tudtak élvezkedni. Erősen gondolkotunk azon, hogy megnézzük a kilátót, és a lagunát, de mikor a táblát. hogy merre van a feljárat nagyon meglepődtünk. Egy meredek hegyoldalon kellett volna felmásznunk kb. függőlegesen, tehát négykézláb, mert mit sem sejtve a szokásos lábujjközti papucsunkban indultunk neki a túrának. A leérkezőktől informálódtunk a távolságokat illetően, de nem kecsegtettek sok jóval, igy inkább kihagytuk. Hazafelé egy nagyobb majomkolóniába botlottunk egy, a két partot összekötő úton, na itt bepótolhattuk a lemaradásunk az előző helyről, és meguzsonnáztattuk őket. Pontosabban csak az öregeket, mert a kisebbeket elzavarták, igy csak a falkavezérek laktak jól.

Farkas éhesen érkeztünk a partunkra, és beültünk egy naplementés étterembe. Itt még belecsöppentünk egy tengerparti esküvőbe is, ami nagyon hangulatos volt, de mi jobban megszerveztük szóban, mint ők élőben. Az esküvővel a háttérben megvacsiztunk és a naplementék között is egy nagyon különlegeset élhettünk át, mert az ég tele volt felhőkkel, és a nap a felhők alá bukott, alulról megvilágitva azokat.

Fürdés után lementünk a medencéhez blogot irni, talán még ilyen korán nem is álltunk neki, de végül szépen elhúzódott, már a lámpákat is ránk oltották, úgyhogy búcsúzunk!!

Sawatdee Krap/Kaa!!!

Horgászat és az édes semmit tevés!

Phi-Phi utolsó napja 15:30-ig külön telt, mi Gyuriék horgászni voltunk, Anitáék pedig pihenéssel töltötték a napot. A horgászat sajnos nem járt sikerrel, de nagyon jól éreztük magunkat. Először csalihalat fogtunk a parthoz közel, aztán mentünk ki a nyilt vizre. Végszerelékünk kissé szegényes de annál kreativabb megoldás. Egy kis műanyag ásványvizes flakon volt úszó gyanánt a főzsinórhoz rögzitve egy befőttes gumi segitségével. Másfél óra lógatás után próbálkoztunk egy másik módszerrel, amit menet közben húztunk magunk után lassabb tempóban, ez a trolling fishing. De itt már kihasználva a haza felé utat indultunk a part irányába. Nagyon tetszett nekünk kár, hogy nem járt sikerrel, pedig még a vezetőnk rá is húzott 1 órát az előre megbeszélt 4-re a siker reményében. Emiatt nem értünk vissza a megbeszélt időpontra Anitáékhoz. De nem volt gond, feltalálták ők magukat a bárban. De mindenesetre nagyon jó volt az ellátás: kaptunk ananászt, mait a csónakban pucoltak, dinnyét, kókuszt, és mindenféle üditőt.

Anita és Zoli ez idő alatt nagyon komolyan tesztelték fájdalomküszöbük határait. Az élményeik tömören: masszázs kemény izomlázzal társulva, shopping, alkohol mámor, fürdés, tájban gyönyörködés. Nagyon jól esett az édes semmit tevés.

Ildikóék nyomtak még egy 20 perces gyors shoppingot, igy éppen hogy csak nagy rohanva elértük a fél4-es hajót. Szétszoródtunk a hajón, mint macskaszar a ventillátorban. Zoli alkoholmámorban a hajó csücskében édes álomba szenderült a tűző napon. Ildi és Anita felment a view pointba gyönyörködni a látványban, ami nem hátrány. Gyuri pedig a hajó farkán ülve, árnyékban, enyhén ringatózva őrködött a csomak felett.
Kezdet kirajzolódni Krabi látképe, ekkor mindenki felélénkült. Előttünk, ameddig a szem ellát mindenfelé hatalmas, meredek szikla képződmények nyaldosták a vattacukor formájú felhőket. A hajónk méreténél fogva nem tudott kikötni az amugy is kiépitetlen sekély partra, igy csónakokkal jöttek értünk, és pakoltak be minket csomagjainkkal együtt. Nagyon nagy feeling volt kilépni a vizbe west Railay beachen, majd kiemelni a bőröndöket a homokba. Ilyenben még sosem volt részünk. Ez a beach, egy gyönyörű, két oldalról zárt rövid kis öböl, melyet mindkét oldalon óriási sziklafal szegélyez. Mi a nyugati oldalon vagyunk, de kb. 300 métert sétálva, ugyanúgy, mint Phi-Phin, kilyukadunk a keleti oldalra. NIncsen autó, se motoros forgalom, ha el akarsz menni a másik partra csak hajóval teheted. evés üzlet, étterem, disco várja az ide látogatókat, igy igazi pihenésnek nézhetünk elébe. A szálloda londinere már várt ránk két keréken guruló kis kocsijával, hogy megkönnyitse a bőröndök húzását az aranyhomokos parton.
Becsekkoltunk a Sand Sea Resortba www.krabisandsea.com ahol kis welcome drinkkel fogadtak minket. Ez egy ihatatlanul édes őszilének tűnő gyümilé volt. A szállásunk egy kis bungalowban van, amelyet a partról kb. 100 méteres séta után értünk el a sziget belseje felé. Az ide vezető kis utat buja egzotikus növények, pálmák szegélyezik. Tisztára mintha a Tropicariumban lennénk. A szobánk egyszerű. de tökéletes. Egy laza sziget felfedező túra után szembesülhettünk a hatalmas kontraszttal, ami a partunk és az ellenkező oldal között van. A másik part szinte már kiábránditó, hogy majdnem ugyanott van, ahol a miénk, és mégis mennyire már. Itt sokkal mocsarasabb, zavarosabb a tenger, és számunkra Thaiföldön eddig még nem látott, vizből kinövő nbuja növényzet takarja a partot.Iszonyú büdi van, ahogy visszahúzódik a viz, plussz keveredik a rohadt gyümölcs erjedt szagával. És még itt is találtunk néhány fullos szállodát. Sajnáljuk azokat, akik több 1000 Bathért mennek ide, és nem járnak utána úgy a dolgoknak, mint mi. Csalódottak lesznek, ha ide mennek. Igy megerősödött bennünk, megint csak ráéreztünk a szállásra. Eddig még egyszer sem hibáztuk el, hihetetlen!
Visszaérve megvacsiztunk a szálloda éttermében, de nem nyerte el a tetszésünk a konyha. Na sebaj, gondoltuk, akkor legalább igyunk egyet, mert itt lazulás van. Hoppá, de ez az a szállás, ahol nem árulnak piát. Muszlimok üzemeltetik. Szuper, ma sem iszunk, mert már túl késő van elmenni a boltba, igy blogirással, képnézegetéssel a parton zártuk a napot. Nagyon nagy feeling a szabadban, a tenger zúgására, és még ki tudja milyen állatok hangjára netezni.
Már mindenki ránk oltotta a lámpát, és a mi szemünk is majd leragad, úgyhogy megyünk, és pihenünk egy nagyot, mert holnap csak döglés vár ránk! A napunk teljesen céltalan!

Rég volt ilyen, és ez nagyon jó!!!!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: VAN TÖBB ÚJ BEJEGYZÉSÜNK, HA LEJJEBB GÖRGETITEK! KÉPEK HAMAROSAN!

Phi-Phi felfedező túra!

Reggel, mint mindig, nagy rohanással kezdtük a napot. Gyors reggeli, amivel nagyon elégedettek voltunk. Leérve Ton Sai kikötőbe, kapitányunk már várt minket long tail boat-jában. Beugrottunk a vizből a hajóba, és már magunk mögött is hagytuk a szigetet.

Első állomásunk a benzikút volt. Persze nem az, ahogy azt megszokhattuk itthon. Leparkiroztunk egy jóval nagyobb hajó mellé, ahonnan a magasból egy gumislagon keresztül, érdekes szinű folyadék érkezett gépjárművünkbe orrába. Mondhatni olyan rózsaszines-pinkes-narancsos... Mókás volt!

Magunkhoz sem tértünk még, mikor elértük az első megállót Phi-Phi Ley szigetén, a Viking Cave-t. Ez egy függőleges sziklafal oldalából nyiló barlang, melyben egy különleges madárfaj él, és fészkükből levest készitenek. Ez iszonyú drága, és keresett az egész világon. Akik a munkát végzik, itt is laknak, elég nomád körülmények között. Hatalmas bambusz létrákra mászva jutnak el a fészkekhez.

Ezután következett a nap egyik fénypontja. Ráfordultunk egy rejtett öbölre, ahova nagyon sekély vizben vezetett az út. Speed boat-al meg sem közelithető. Akit érdekel, szigorúan long tail!!! Ez egy teljesen érintetlen hely, amit a sziklák totálisan körbe ölelnek, és türkizkék, derékig érő viz van. Mivel korán érkeztünk, még nemigen voltak rajtunk kivül, igy élvezkedhettünk a hely varázsában. Nagyon nagy csend volt, visszhangzott is! Nem hagyhattuk ki, hogy megmártózzunk ezen az egyedi helyen.

El sem akartunk menni, de muszály volt, igy következő állomásunk egy kis snorkeling a sziklák mellett, valamivel odébb. Nagyon sokféle hallal találkoztunk, és gyönyörű korall szigeteket láthattunk a viz alatt. Majd irány A part cimű film szinhelyéül szolgáló Maya Bay. Hát a hatás az nem maradt el, tényleg varázslatos hely, de emellett meg kell emliteni, hogy zsúfolásig tele van turistákkal, speed boatokkal, long tail boatokkal, ja és a szigorúan árnyékban fekvő kinaiakkal. Láttuk a filmben szereplő ösvényeket is, ahonnan kiszaladtak a partra. Itt is megmártóztunk, és persze sokat fotóztunk!!!

Következő megálló a Monkey beach volt, ami természetesen arról kapta a nevét, hogy majmokkal találkozhat a turista, közvetlenül a parton. Na hát milyen a mi formánk, egy árva majom sem volt sehol. De mi azért feltaláltuk magunk, és a kis parti büfében parázson sült csöves vajas kukoricát, és némi alkoholt, vizet, kávét vettünk magunkhoz. Élvezkedtünk a látványban, és csak túrtuk és élveztük, ahogy átpréselődik lábujjaink között a liszt finomságú fehér homok. Találtunk egy fára függesztett hintát, melyet azonnal meglovagoltunk, és rámentünk fotó ügyileg is. Mindenki pózolt 1000-el, a turisták meg csak röhögtek, de legalább igy voltak majmok a parton. Jól tettük, hogy nem siettünk tovább, mert kis idő elteltével leereszkedett egy majom a domboldalról, közvetlen a hinta melletti részen. Még mielőtt a többi turista felocsúdhatott volna, Ildikó elrohant a büfébe banánért, hogy elsőként etethessük meg kis barátunk. Visszaérve rá is vetette magát. Nagyon édes volt, ahogy a finom kis macsával elvette a falatokat, a keze pont olyan puha, mint a miénk, és ahogy Ildi visszatartotta a falatokat, aranyosan belekapaszkodva vette el tőle. Egyre kisebbeket adott neki, minél tovább kitartson. Fantasztikus élmény volt, hiszen ez a majom tényleg a vadonban él! Ezalatt rengeteg ember vett minket körbe, de ők már bukták az etetést, mert Ildikó teletömte a majmot, és az utána el is húzta a csikot.

A kapitányunk jelezte, már sajnos nincs időnk a megbeszélt Bamboo és Mosquito island-et megnézni, csak a snorkerezés fér bele. (6 órát állt rendelkezésünkre a lefixált összegért, de arra nem volt felkészülve, hogy mi mindenhol kétszer annyi időt töltünk el...) De mivel mi még nagyon szerettük volna, hogy legalább a Bamboot lássuk, ezért kialkudtuk vele plusz 500 Baht-ért, hogy vigyen át. Gyönyörű hófehér homok, és türkizkék viz fogadott. Sajnos csak 20 percünk volt itt, Ildikó mártózótt egyett, többiek fotóztak, és irány a következő snorkeres állomás, ahol fantasztikus viz alatti élővilág fogadott minket, az előző merülőhely sehol sem volt ehhez képest

, és még Similan sem. Minden eddigit felülmúlt!!!!!!!! Sokkal többféle hal és korall volt, nagyobb volt a forgalom :-) ! És ahogy lenéztünk , a nap sugarai cikáztak a hivogató mélységbe! Fenomenális érzés volt!!!
Mig mi a viz alatt pipánkkal pöfékeltük a levegőt, addig idegenvezetőnk long tail boatján, kifeszitett függőágyán jointot pöfékelve, türelmesen várt ránk, még szerelgetni is maradt ideje.

Élégedett mosollyal az arcunkon szálltunk ki a kikötőben, aztán egy gyors zuhany után kitaláltuk, legyen egy laza program a délutánra, nézzük meg a sziget kilátóját, és innen esetleg a naplementét is, majd kényelmesen menjünk el vacsizni. Na ehhez képest egy kőkemény hegymenetet nyomtunk, mert sikerült megtalálnunk a létező leghosszabb kerülőutat a kilátóhoz. 1 órányi 45 fokos emelkedő után egy kedves kis tábla fogadott: view point 20 minutes! Na ekkor már teljesen kiborultunk, de nem adhattuk fel ennyi kinszenvedés után. Kemények vagyunk!!! Annyit bénáztunk, éppen hogy csak elcsiptük a naplementét, és egyszerre csak elénk tárult Phi-Phi keskeny földnyelve, és két öble, valamint a rengeteg ember, akik nem értettük hogy kerültek oda, hiszen azon az úton, ahol mi mentünk, egy lélek sem ment felfelé, csak mi. (ekkor még nem tudtuk, hogy kerülő úton érkeztünk) Néhány jól sikerült fotó után szúrtuk ki, hogy a tömeg nem arra megy le, ahonnan mi jöttünk, hanem erre a célra kiépitett, jóval rövidebb, lépcsős betonúton, ami kb. az egyharmada volt a mi egész hegyet dzsungelen át megkerülő meredek földutunknak. Lefelé haladva Gyuri felkapott egy hatalmas elszáradt pálmalevelet, és ezzel a hangulatot és a közérzetet javitva, elkezdte a felségét legyezni az arra járó turisták nagy örömére.

Mivel nagyon csúnyán elhúzódott ez a kényelmesre tervezett délután, és iszonyúan efáradtunk, kiéhezve estünk be az étterembe. Vacsi, majd utána fáradtan zuhantunk az ágyba! Holnap indulunk Krabira, de Gyuriék előtte még tolna egy horgászatot!

PUKI, PIPI!

Ismét eljött a csomagolás ideje, de most nem bántuk annyira, mert Phuket és vele együtt Patong beach nem nyerte el igazán a tetszésünket. Számunkra túlságosan zsúfolt, rengeteg a turista, drága, elvesztette természetes szépségét, bekerült a nyugati országok által kreált fogyasztói társadalomba, melyről a mókuskerék és a futószalag jut eszünkbe. A legtöbb helyen az árusok pofátlanok, hiányzik belőlük a kedvesség, nem mosolyognak, és alkudozni sem lehet velük túlzottan.
Jött értünk a kisbusz, ami elvitt minket a kikötőbe. Persze ahogy az velünk lenni szokott, a buszon csak két embernek volt hely. Aggódnunk most sem kellett, mert a thai gépezet olajozottan működik. 10 perc mulva jött egy másik busz, melybe már Anitának és Zolinak is jutott hely. Kb. 40-60 bperc zötykölődés után elértük a kikötőt, megkaptuk a szokásos matricánkat (amit mindig, minden közlekedési eszközön ránk ragasztanak, ez általában a célállomásunkat mutatja). Bepakoltak minket és csomagjainkat a hajóba, aminek belseje úgy nézett ki mint egy repülőé, mindkét oszlopban 3-3 ülés, tömött sorokban. Újabb másfél óra utazás közben blogot fogalmazott mindenki, hogy behozzuik a lemaradást, és persze fotókat is lőttek a fotósok. Anita kiváló témát talált magának, ugyanis utazott a fedélzeten egy macsek is a lenti utastér egyik ülésén. Először egyedül, majd később csatlakozott hozzá egy épp oly fáradt turista mint mi, aki hamarosan tátott szájjal szundikált! :-)










Nemsokára szemünk elé tárult Phi-Phi csodavilága, a hatalmas, fákkal boritott, meredek sziklafalaival, és türkizkék öblei láttán teljesen lenyűgözve éreztük magunkat.

 Már a kikötőből láttuk a feliratot, Phi-Phi Hotel, és megörültünk, hogy ilyen egyszerű volt megtalálni, ráadásul Gyuriék bőröndjét sem kelletta nomokban húzni, szépen ki van épitve minden.





A recepciónál átvettük a kulcsot, de csak egyet, mert amásik szoba még nem volt kész.

 Örömmel fogadtuk a hirt, hogy a szobánk a legfelső, 5. emeleten van, ahogy elsőzör szerettük volna. Izzadságtól ragadó testünkre vettük nehéz puttonyainkat, és kóvályogva megindultunk a lift felé, amikor kikristálkyosodott előttünk, hogy az bizony nincs! Nesze neked highest floor!!! Igy aztán kénytelenek voltunk megmászni a Phi-Phi Hotel legmagasabb csúcsát.

 Zoli bizonyult a leggyorsabbank kényelmes málhájával, igy ő pillanthatta meg először a panorámát, ami a szobánk erkélyéről volt látható. Nem volt piskóta!!!

Gyors készülődés után levetettük magunkat a partra. A Monkey Beach bár volt a legszimpibb bambusz bútoraival, és reggie zenéjével.





Ittunk is néhány koktélt minden otthon maradott egészségére, illetve arra, hogy végre itt vagyunk "A PART" -on. Néhány perc elteltével óriási flash-ünk volt, mert megszólalt A part cimű film főcimzenéje Moby-tól, tök kész voltunk!!! http://www.youtube.com/watch?v=GyCP05ABbJE


Ettünk-ittunk, majd belerohantunk az Andaman tengerbe. Hát frenetikus érzés, ahogy februárban simogatni tud errefelé ez a lágy sós tengerviz. Úsztunk egy kicsit, és persze nagyon jót szórakoztunk. Egyszer csak a messzeségben feltűnt egy ismerős bolt ("csak nem egy Seven Eleven?") Rögtön rástartoltunk kedvenc közértünkre, hogy itt veszünk is ezt-azt. A boltban úgy döntöttünk, ma estére Red Bull kell. Tovább sétálva az utván elintéztük Gyuriék programját, a Phi-Phi-i :-) horgászatot. Kérdezősködtünk utazási irodákban a Phi-Phi felfedező szigettúra felől is, és kiderült, a hajó állomásnál tudunk intázni egyénileg egy long tail boat-ot, ami olcsóbb, és szimpatikusabb is, mint egy csoportos kirándulás. Igy mi mondhatjuk meg azt is, hogy hol, és mennyi időre kössünk ki. Meg is találtuk a megfelelő embert, kialkudtuk az árat, 2500 Baht )15ezer ft) 6 órára egy hajó bérlése, mindegy hányan ülünk be. Örültünk, hogy ez is megvan. Gyorsan hazamentünk, lezuhanyoztunk, most először lányok kicsinositottuk magunkat, és mentünk az éjszakába. Először az itteni Go-Go Hamiba betankoltunk, hogy legyen mire inni. Nagyon jó zene szólt a szomszédos disco-ból, lábunk járta a ritmust.

 Tűztánc ment a porondon, le is ültünk oda, mert nagyon érdekes és szórakoztató volt, a homokban mezitláb ülve, a tűzzel táncolók előadása. Közben Gyuri tequilával öblögetett, Maki a szokásos Jack Coláját kortyolgatta, Ildikó és Anita pedig rögtön egy vödör általunk nem ismert koktéllal ingerelték nyelvük érzékelő bimbóit. Miután egy pár szunyog kezelésbe vette a lábainkat (csak Gyuri és Anita), gondoltuk keresünk egy discot, és a lovak közé csapunk.

 Discozás nem volt ugyan, viszont minden helyre benéztünk. Láttunk egy kis thai boxot, európai sportolókkal, néhány szórakozóhelyet, ami már nem nekünk való :-), ami voszont a fiúknál osztatlan sikert aratott, az egy vizespóló verseny volt egy pubban, amit tátott szájjal, PHI-PHI-skedve néztek végig. Átsétálva a túlpartra megtaláltuk a nekünk tetsző helyet, ami odaérkezésünk után bezárt, vagy elment a hang vagy az áram, ezt nem tudjuk, nem derült ki. Mindenesetre megcsapott minket a ránk váró Koh Phangani Full Moon party hippis hangulata. Hazasétálva a homokos tengerparton azon csodálkoztunk, hogy nem kell felfele néznünk, ha a csillagokat szeretnénk látni, mert előre fele nézve is ezt láttuk.

Összegezvén, Phi-Phi Don, nagyon jó és szép hely. A Ton Sai kikötőnél érdemes lakni, mert csak itt van nyüzsi, éttermek, üzletek és minden könnyen elérhető. De persze nyugis partok is vannak a közelben, de ezek főleg vizitaxival megközelithetők. Mi itt 2 éjszakát maradunk, de már most tudjuk, kevés lesz!!

Holnap irány Phi-Phi és környékének felfedezése!

Egy kis ékszerdoboz, SIMILAN!!!

Ez a nap sem telhetett el a tőlünk már megszokott korai kelés nélkül! A szinte már rekordnak számitó 5-6 óra alvás után hajnal fél 5-kor keltünk, de ma valahogy nem is fájt annyira, mert tudtuk, életünk egyik legcsodálatosabb helyére megyünk.

Kis késéssel ugyan, de megérkezett mikrobuszunk, már megpakolva emberekkel. Mivel a tegnapi hajókirándulás alatt a kinaiak cseppet sem lopták be magukat a szivünkbe, megnyugodva vettük tudomásul, NINCSENEK KINAIAK A BUSZON!!! Már jól indult a nap! 10 perc kocsikázás után sofőrünk félre állt az út szélére, mondván, baleset. Nem értettük mi történt, majd kiderült, elfolyt a hűtővizünk, igy várnunk kellett kb. fél órát, mire megjött értünk a csereautó. Nem is mi lennénk, ha nem történne velünk valami... De még ebből is nagyon jól jöttünk ki, de erről majd egy kicsit később! Szóval megérkeztünk a hosszú, és fárasztó út után a hajóállomásra, ahol nagyon kedvesen fogadott minket a személyzet. A tegnapi nap után ez nagyon meglepett minket. Ja, és itt is csak európai arcok voltak. Kis asztalka megteritve, kávé, tea, kenyér, lekvár, cukor...és egy tányérkán a hányinger gyógyszer. Hát ez volt a reggeli menü! :-) Az enyhén másnapos, de nagyon jófej idegenvezetőnk rövid tájékoztatója után megtudtuk a programot, és azt is, hogy mekkora szerencsénk van, hogy késtünk, mivel már minden hajó elment!

 Mert igy mi sajnos egy vadi új speed boat-al kell, hogy menjünk, aminek két db 250 lóerős motorja van, full bőrös, és a 30 személyes kapacitást csak 15-en töltjük meg, igy igen kényelmes útban lesz majd részünk. Felkészitettek arra is, hogy gyors lesz, mivel be kell hoznunk az 1-1,5 órás lemaradásunk. Nagy hezitáció és a mellékhelység néhányszori meglátogatása után azért bevettük a gyógyszert, és elindultunk a hajó felé. Mikor megláttuk, nem hittünk a szemünknek. A motorcsónak ultra durván jó volt, tényleg! Főleg a tegnapi élményeink után... Beszállva, a kiszolgálás is első osztályú, azonnal üditővel kináltak. INDULÁS SIMILAN ISLAND-re!!!!

Az út nagyon kellemesen telt, 50 csomóval repesztettünk, de mivel a tenger nyugodt volt, nem igazán viselt meg minket az út. Talán a gyógyszerre sem lett volna szükség, de arra nagyon jó volt, hogy kellemesen bekábultunk tőle. A 9 szigetből álló természetvédelmi területre érkezve első állomásunk egy sziget mellett volt, ahol a vizen kikötve snorkerezni lehetett. Mikor megláttuk a kristálytiszta viz szinét, nem hittünk a szemünknek. A kék minden árnyalata megtalálható volt itt. Körbenézve pedig az idő vasfogától lekopott hatalmas sziklák látványa szemet gyönyörködtető volt. Alámerülve korallok, és szines halak tarkitották a viz alatti világot. A látvány szép volt, de mégis többet vártunk. Nyilván egy igazi búvárkodás kell ahhoz, hogy az ember lássa Similan valódi arcát. De azért mégis jól sült el, mert tovább indulás előtt egyszercsak megjelent egy kb. 60cm-es teknős, közvetlen a hajó mellett. A fiúk azonnal, usgyi vissza a vizbe, és minden túlzás nélkül az orruk előtt úszott el 30cm-re. Mi közben a hajóról banánnal etettük, hogy el ne menjen. Egy életre szóló élményt adott!

Tovább haladva egy másik szigeten kötöttünk ki, hát ez még durvább volt. Itt már megpillanthattuk a már zavaróan vakitó fehér homokot, és ahogy nyaldosta az úszómedence szinű és tisztaságú tengerviz, ámulatba ejtett minket. Itt ebédeltünk meg.

 Ildikó és Zoli nagy örömére hal volt a menü. Az idegenvezető annyira figyelmes volt hozzánk, hogy hozott egy tojásrántottát, nehogy éhen maradjunk. Kaja után rohantunk fürdeni és fotózni. Sietnünk kellett, mert 1 óra múlva már indult is tovább a hajó a következő snorkeres állomásra.


 Itt már a hajóról is jól látható korallzátonyok felett kötöttünk ki. Rengeteg féle, a szivárvány minden szinében pompázó halak, halrajok voltak itt. A 40 perces merülés után újabb beachen találtuk magunkat. Na ez vitte a pálmát, ha már nagyon muszály lenne különbséget tenni. Ez volt a Donald Duck Bay. Arról kapta a nevét, hogy egy Donald kacsa formájú sziklaképződmény van itt. A másik hatalmas szikla pedig a sailing rock volt, hát elállt a lélegzetünk, mikor mindezeket egyben, a vakitó homokkal és a türkizkék vizzel megláttuk. Itt megint csak előjött a késéből adódó szerencse, amit itt kamatoztattunk a legjobban. Mert mire mi erre a szigetre értünk, a többi csoport már elment, igy csak mi 15-en uraltuk a terepet! Senki sem rontotta el a szebbnél szebb fotóinkat. A kedves idegenvezetőnk nem engedte lehozni papucsainkat a hajóról, mert állitólag azokra nem lesz szükség... Mi naivan elhittük neki. Aha, persze, tényleg nem volt ,amikor a 80 fokos rücskös felületű fekete sziklán másztunk mezitláb.





 Azt hittük ott sül le a talpunkról a bőr, pedig az idegenvezető képéről kellett volna!!!! Iszonyú fájdalom volt!!! Lehet, hogy azért csinálták, mihamarabb lejöjjünk a magasból. De velünk nem toltak ki, mert szerencsére volt nálunk egy törölköző, és azt leteritve a végtelenségig is ellettünk volna, nem érdekelt a 40 fokos hőség sem. Bele akartuk égetni a retinánkba a látványt, leirhatatlanul szépséges volt!!! Na de ébresztő, mert sajnos nem maradhattunk, és még fürdenünk is kellett, mert ezt nem hagyhattuk ki pont itt. Még a derékig érő vizben is aranyos kis fehér halacskák úszkáltak rajban, közvetlenül a lábunk mellett. De sajnos jött a hivó szó, el kell hagynunk Bounty szigetét.

 Fájó szivvel búcsúztunk el, ettől a paradicsomi helytől Vissza a hajóba, majd ismét megkaptuk jól megérdemelt dinnyénket. :-)

Visszafelé menet repülő halak kisérték utunk, gyorsan eltelt az idő, Anita még be is aludt a nagy vizen a pattogás közepette, még a nyála is kifolyt! :-))) A parttól nem messze megkérdezték tőlünk, akarunk -e éles kanyart nagy sebesség mellett. Kézfeltartással kellett jeleznünk, ki van benne. Hát mi egy percig sem gondolkoztunk, de volt két idősebb ember, aki nem jelezte szándékát, viszont nevetve legyintettek, nekik már úgyis mindegy, miután a hölgy végig fújtatta az utat. Nagyon nagy feeling volt, ahogy tettünk egy nagy karikát!
Majd mikrobuszunkkal megkezdtük 2 órás, kimeritő utunk, amit mi kihasználva letudtunk egy hosszú alvással.

 Lefürödtünk, majd irány a kedvenc olasz éttermünk, ahol ma sem csalódtunk, mindannyian hullára zabáltuk magunkat. Utána egy kis shopping, a lányok újabb két fürdőruhával lettek gazdagabbak. Majd irány haza, blogirás!
Már totál kidőltünk, megint hajnalban sikerült lefeküdni, de megéri a fáradtság, mert nektek irni mindig öröm!!!

Holnap irány Phi-Phi szigete!!!!!!!!! HURRRRRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Most már tényleg nyaralunk!!!!!!!!!!!!!!!!