Ejtőzés Railay Beachen!

A reggel külön indult. Zoliék: mire felébredtünk már 9:45 volt. Felocsúdtunk, hogy ha nem iparkodunk, üres marad a poci. Felmartuk a maradék flamót és betoltuk. Tudtuk, Fater és Faterné már rég túl van ezen. Ők végre kialudták maguk, és már 8-kor reggelizni, majd sétálni, fotózni indultak. Már a szobában készülődtünk, mire Gyuriék befutottak egy régi kedves ismerőssel, Mr. Jack Daniell's-el. Azonnal el is fogyasztottuk, hogy legyen erőnk átérni a sziget túloldalára.

Mára nem terveztünk semmi kemény túrát, már csak azért sem, mert itt a Railey beachen a két oldal plusz a Pranang beach közel van egymáshoz, és fél nap alatt töviről-hegyire be lehet járni az egészet. A Phranang beach felé vezető út bejáratánál már gyanus a volt a kilógatott szőrme majom és eladó gyümölcsök, igy gondoltuk útközben számithatunk majmokra, igy vettünk banánt. A sziklák alatt vezető út felénél jobbra pillantva a fán egy éhes maki nézett ránk. Azonnal elő is kaptuk az elemózsiát, és ő már ott is termett. Ildikó kezéből apró falatokkal etette, és a monkey vidámmal lakomázott.

5 perc után kiérve a Phranagra, a monumentális sziklák által körbeölelt öböl újabb óriási élménnyel kápráztatott el minket. Nagyon fújt a szél, telehordta napolajozott bőrünk finom homokkal. Sétálás, fürdés, dinnye és sült kukorica... Bloggyanus storynak bizonyult: Ildikó és Zoli bevállalt egy pancaket, ami a szokásos 1 perc helyett majd fél órát vett igénybe. Ráadásul, a tészta különböző szinekben pompázott, a konyharuha egy koszos törölköző volt, ami amit törökülésben ülve talpainál tartott, és néha-néha megtörölgette vele a munkapultot, és azt a kést, amivel a gyümölcsöt felkarikázta. De sebaj, mondta Ildikó, úgyis megsül. Majd a következő pillanatban rá is pattintották a nutellát az olajban tucsogó palacsintára, és fogyasztásra kinálták. Zoli minden jóindulattal meg is próbálta elfogyasztani, de nyersen nem ment. Igy visszaadta egy jobb reményében. Végül kaptak egy-egy ehetőbb variációt, kiváncsian várják a holnapi hatást a reggeli szükségleteik elintézésekor. Már annyi ideig elmaradtak, hogy Gyuri és Anita a tűző napon maradva nem birta kivárni, és eléjük mentek. Elsétáltunk a part legvégére, ahol a sziklák közé bemászva, majd fejünk fölé pillantva nem hittünk a szemünknek. Iszonyú magasságokba nyúló hatalmas üregek, és cseppkőszerűen lelogó sziklák, amelyek alatt állva egy-egy ponton szinte félelmetesnek tűnt, mintha csak a lélek tartaná.

Az odafelé megmaradt elemózsiát szét akartuk osztani a majmok között, de sajnos már elmentek sziesztázni, igy a többiek sajnos nem tudtak élvezkedni. Erősen gondolkotunk azon, hogy megnézzük a kilátót, és a lagunát, de mikor a táblát. hogy merre van a feljárat nagyon meglepődtünk. Egy meredek hegyoldalon kellett volna felmásznunk kb. függőlegesen, tehát négykézláb, mert mit sem sejtve a szokásos lábujjközti papucsunkban indultunk neki a túrának. A leérkezőktől informálódtunk a távolságokat illetően, de nem kecsegtettek sok jóval, igy inkább kihagytuk. Hazafelé egy nagyobb majomkolóniába botlottunk egy, a két partot összekötő úton, na itt bepótolhattuk a lemaradásunk az előző helyről, és meguzsonnáztattuk őket. Pontosabban csak az öregeket, mert a kisebbeket elzavarták, igy csak a falkavezérek laktak jól.

Farkas éhesen érkeztünk a partunkra, és beültünk egy naplementés étterembe. Itt még belecsöppentünk egy tengerparti esküvőbe is, ami nagyon hangulatos volt, de mi jobban megszerveztük szóban, mint ők élőben. Az esküvővel a háttérben megvacsiztunk és a naplementék között is egy nagyon különlegeset élhettünk át, mert az ég tele volt felhőkkel, és a nap a felhők alá bukott, alulról megvilágitva azokat.

Fürdés után lementünk a medencéhez blogot irni, talán még ilyen korán nem is álltunk neki, de végül szépen elhúzódott, már a lámpákat is ránk oltották, úgyhogy búcsúzunk!!

Sawatdee Krap/Kaa!!!