FULL MOON!!!!!!!!!!!!!!!!!

A mai reggel arra ébredtünk,hogy ha ma leszáll az est, a hold teljes pompájában fog mutatkozni, és végre megtudhatjuk, milyen egy igazi full moon party! De, ne ugorjunk ennyire előre, még elöttünk állt az egész nap.Reggeli után, megbeszéltük, ma nem csináljuk ki anyira magunkat, hogy bírjuk az éjjszakát. Így, valami könnyű, strandolásra megyünk, egy új partra. Meg is kérdeztük a recepción, hogyan jutunk el, Koh Pa ngan állítólag legszebb csendes partjára: Thong Nai Pan Noi- és Yai -ra! A kedves válasz nem is késett, viszont volt egy de, mégpedig, hogy oda csak földút vezet! Mit nekünk földút, rajta, valahogy a helyiek is oda jutnak. Beizzítottuk a mocikat és indulás, egy darabon még beton út volt, hegyes ,völgyes ,majd jött a föld. "Nem is vészes" hangzott, majd jött a felismerés, hogy itt is ugyan olyanok az utak csak az útviszonyok másak, elöször lassan, csutkára behúzott fékkel csorgadoztunk lefelé, majd helyi versenyzők porát nyelve, cseppet felbátorodva, haladtunk tovább. Egy magasabb dombtetőn megállva megbeszéltük, ez is egy része az igazi érintetlen thaiföldnek, pár fotó és már húztuk is ujjra a gázt, ill a féket. Mit ad isten? Pillanatok múlva a legeldugottabb, legcsendesebb részen, három alak kézjelzésére lettünk figyelmesek! Erőt egészséget, szeressük a rendörséget:-) motozás, kutatás, még a cigis dobozba is beleszagoltak, (vajon minek? mi biztos nem tudjuk, majd talán, valaki elmondja) szóval kis izgalom után, nagy nevetés a motor csomagtartóját meg sem nézték, ejnye nem elég alaposak, állapítottuk meg! A kis megálló után, még néhány fel és le és ott is voltunk az öbölben, tényleg nagyon szép. Leterítettük cuccainkat és lemostuk az út porát, a nagy fürdőzés közepette Kisüsti (alias:Ildikó) kiszúrt a vízben egy bazi nagy medúzát, mivel pont ott volt a szemüveg és a snoli, a fiúk rögtön szemügyre is vették, Anita pedig kimenekült.


Itt a parton ugyanúgy megvan minden, bárok, kajáldák, szállodák és nagyon csendes, az árak átlagosak! Az egész napos heverészés után, irány haza, még világosban szerettünk volna átérni a födes részen! Hazafelé felmarkoltuk a tegnapi mosást szép lett nyugodtan mosathat bárki kivasalják hajtogatják ahogyan a legjobb helyeken!


A szállodában már várt minket a bejáratnál a barátnönk, aki mindent tud és intéz. Ma a taxit is ő rendezte. Autókat szerveznek, minden egyes szállodából, hogy a partyra szállítsa az embereket. Nagyon nagy esemény ez itt és a szervezés is brilliáns 20:30-24:30 ig minden félórában indul és vissza is hoz 02:00-07:00 óránként. Mi a 21:30 as járatot választottuk mert még venni akartunk valamit mint minden este eddig.ÚÚÚÚÚristen rengeteg ember már a kocsi platójáról látjuk. Leszállunk és a sofőr a lelkünkre köti, jegyezzük meg a helyet, mert ha vissza akarunk jutni a szállásra, anélkül, hogy még fiztnénk, merev részegen is ide kell visszatalálni. Nagy a nyüzsi, mindenhol vödörben árulják a piát! A Haad Rin-ba vezető utcákat elkordonozták mert a buli belépős, hmm nem tudtuk na jó persze nem magyaros elszállás 100 bht, amiért kapsz egy olyan karkötőt, ami akár első full moon party-d emlékét őrizheti életed végéig!


Itt vagyunk! A party óriási, fura arcok és nornálisak mindefelé zene midenhol, betoltunk egy hambit, hogy megfelelő ágyat képezzünk a piának amit el szertnénk fogyasztani.Irányba vettük a helyszínt vagyis a partot már majdnenm leértünk, mikor Anita meglátta az UV testfestőket majd egy jó árat kialkudva csináltatott is a karjára egy pár virágot! Míg várakoztunk a fluoreszkálló remekműre nagy kiabálásra lettükn figyelmesek a biztonságiak, mert hogy azok is vannak csak láthatatlanok, üldöztek egy arcot aki feltehetőleg lopta a sörét, mert amikor falhoz állították pénzt kezdett el felajánlgatni a marcona őröknek és könyörgött engedjék vissza, mert itt vannak a barátai. A következő pillanatban a hold is elsötétült, akkora darab Thai kidobó jelent meg, aki mondta neki ejnye bejnye majd egy akkora pofont lekevert neki, hogy még a mi fülünk is belecsengett,majd visszaengedte. Leérve a partra ámultunk mennyi ember volt ott. A hangfalak pedig amiből a zene szólt 2 emelet magasan tornyosultak. Kell a hangerő! Jöttünk mentünk táncoltunk ittunk.Az egyik helyen a Drop inn bar elött 4-5 m hosszú lángoló kötél felett lehetett ugráló kötelezni! Extra flash! De láthatunk lángoló rúd alatt limbózó embereket is vagy olyan előadást is ahol szintén égő rudakkal,láncon lógó golyókkal pörögnek forognak. Időközben Ildikó is kialkudott egy jókora UV virágot a karjára, csakhogy sikerült egy olyan preciz testfestőt kiválasztania, hogy a várakozással együtt vagy 1 óra ráment, mire megszületett az alkotás. Sebaj, a vevő elégedetten távozott. Közben újra kisétáltunk az utcára, ahol Zoli is megvette Uv festékét, de ő még a gyári kiszerelésben, igy megindulhatott egymás kence-ficézése. Zolit rendesen kipingáltuk, még fülbevaló is készült. Megint vissza sodródtunk a partyra, telt múlt az idő és a társaság kettéoszlott de nem úgy ahogy azt esetleg kedves olvasó gondolod, Zoli kitalálta , hogy ő bizony idén sem hagyná ki az ugráló kötelezést és elindultunk vsszafelé az ő vezetésével, de hiba csúszott a számításba mert innentől kezdve már csak reggel találkoztunk egymással! Zolinál se pénz se cigi csak a hazajutáshoz szükséges taxi kártya, na ha hiszitek ha nem, az ide elég, annyira szívélyesek az emberek talán a bulihangulat, talán az alkohol mámor mitatt ,hogy ha cigiznél vagy innál csak kérned kell! Egyszóval Zoli felettébb jól érezte magát míg a többiek őt keresték. Majd mikor megunták 04:00 kor haza indultak a járatukkal! 7re mire Zoli hazaért, merthogy ő megvárta a napfelkeltét, már mindenki aludt!...............Full moon, megoszlottak a vélemények, de egy dolog biztos, ha ide jössz ne hagyd ki!!

Welcome to Haad Rin!

Ez a reggel Ildikó számára másképp indult, mint a többi. Őt is utólérte a thai kórság. Kőkemény hascsikarásra ébredt, ami a mellékhelység többszöri meglátogatása után sem csillapodott. Talán nem kellett volna előző este a másik gyümölcs shakes-nél vásárolni azt a fincsi dinnye shaket. Dehát nem lehetett ellenállni, és ez az állapot minden thaiföldre látogató számára, szinte elkerülhetetlen. Na szóval ő kihagyta a reggelit, helyette az ágyat és a wc-t nyomta felváltva. :-) Komoly dilemma után -vajon otthon maradjon vagy elinduljon- mégis útra kélt velünk. Mégis csak egyszer vagyunk itt életünkben, nincs sirás, menni kell!
Igy elindultunk Koh Phangan szigetén a hires Haad Rin öbölbe, ahova kanyargós, szerpentines, hegyoldalban futó út vezetett. Meg is álltunk egy kilátóban, mert a látvány Samui irányába lenyűgöző volt!
Kb. 20 perc alatt meg is érkeztünk Haad Rin-be. Az 1 km hosszú, finom vakitó fehér homokos, pálmafákkal övezett öböl a sziget szórakoztató központja. Itt rendezik meg havonta a hires Full Moon partyt, amelyre a világ minden országából özönlenek a bulizni vágyó fiatal hátizsákos turisták. Első dolgunk természetesen az volt, hogy lesiettünk a partra. Szűk utcácskákon lehet a beachre jutni, az utcák vége a homokban végződik. A látvány és a hangulat azt sugallta, ide alkohol kell. Ildikónak alibije is volt, hiszen fontos a fertőtlenités! :-)
Miután magunkhoz vettük a piát, vissza sétáltunk a partra, és kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb helyet, ami abból állt, hogy: kellett árnyék Gyurinak, zene Ildikónak és Anitának, és nyugalom Zolinak. Ezután belevetettük magunkat a habokba, hatalmas hullámok voltak, ami itt szinte állandó. A nap folyamán árnyék, nap és zenétől függően többször is költözködtünk, idővel már több métert is távolodtunk eredeti táborhelyünktől. Mindeközben hideg, zamatos gyümölcsöket (dinnye, ananász) fogyasztottunk. Késő délután behamburgereztünk egy hangulatos kajáldában, ahol a fal tele volt plakátolva és firkálva az ott megforduló turisták gondolataival. Egy magyar társaság fényképét is felfedeztük itt, ami nem mostanában kerülhetett oda. Mig mi kajáltunk, Zoli a parton őrizte a csomagokat, Gyuri vitt neki kaját, mert mi lányok a már jól megszokott módon, vásárolni indultunk. Koh Phangan szigetén tényleg kihagyhatatlan a shopping, nagyon jó minőségű, és olcsó ruhákat lehet beszerezni, igy minket is beszippantott Koh Phangan Fashion street-je. Sikerült több, egyedül álló, szinpompás darabot magunkévá tenni. Annyira megfeledkeztük a külvilágról, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat az egyik üzletből kilépve, hogy igen csak ránk sötétedett. Kisebb pánikba esve, sietősen indultunk meg a fiúkhoz, akik azóta a parton dekkoltak. Ugyan napfürdőt már nem vehettek, de telihold előtti nap lévén a hold nyalogatta bársonyos barna testüket. Rajtuk kivül más már nem volt a strandon. Feléjük közelitve csak annyit láttunk belőlük, hogy körbe-körbe mennek egymás után, mint sifutók a kijelölt pályán, de ehelyett a homokba vésték a bizalom körét. Kicsit izgultunk, mit fognak szólni férjeink a 3 órára nyúlt shoppingunkhoz, de meglepően jól fogadták, sőt, kértek minket, lépjünk be a bizalom körébe, és mutassuk meg, miket vettünk. Igy mi azonnal divatbemutatót tartottunk a parton.
Ezután összeszedve holmijainkat, beültünk egy italra egy tengerparti elfekvőbe, majd egyből megindultunk a már jól bevált food marketra, ahol mindenki jól belakmározott, kivéve Ildikót, aki az előző este itt fogyasztottak után, inkább csak nézte, de még az is nehezére esett.
Majd vissza robogtunk a szállásra, és egyből el is mentünk aludni, hogy rápihenjünk a holnapi FULL MOON PARTYRA!!!

Egy laza Phangani túra!

Reggel felkeltünk, és első dolgunk az ágyból ablakba csimpaszkodás volt, hogy láthassuk a reggeli napfényben tündöklő tropicariumunk, és persze a tengert, ami innen is jól látható volt. Örömmel láttuk, dagály van, tegnap délutánhoz képest jóval magasabban van tenger, és a kék különböző árnyalataiban pompázik.
Mivel az ár itt is tartalmazta a reggelit, irányba is vettük a teraszt, ahol két menüből választhattunk, persze a tojásrántotta mindig győzedelmeskedik a lekváros kenyér felett. :-) A kiszogálás első osztályú. Az esti londiner lányunk, aki mint kiderült, itt "mindenes" , mert a reggeli kávét és ételt is ő tette elénk, persze széles mosollyal és néhány kedves szóval fogadott!
Elterveztük, hogy reggeli után irányba vesszük a sziget nyugati oldalát, és felfedezzük a legszebb, érintetlen partokat. Gyuriék megkapták csere motorjukat, indulhattunk. Előtte bedobtuk Anitáék néhány ruháját a mosodába, kemény 30 Bathért kilónként. Egy kedves nő vette át a csomagot, lemérte, és közölte, holnap délután már jöhetünk is érte!
Felfelé haladva a partok sorban Had Yao, Had Salad, Had Mae Had... mind- mind nagyon szépek voltak, kevés turistával, hiszen a látogatók zöme a Had Rin-ben strandol, a sziget központi strandján, a party helyszinén. Az egyik partra vezető űton találtunk egy jó kis üzletet, ahol rendesen beshoppingoltunk. Az alku itt nem nagyon ment, Ildikón egy kb. 12-14 éves eladó kis srác fogott ki. Minden egyes ajánlatra széles mosollyal ez volt a válasz, oooohhh, cannot! :-) Hát nem lehetett ellenállni sem a profi hamisitvány portékának, sem a kis kedves arcnak, meg kellett venni!

Felfelé haladva az úton, lám-lám, egyszer csak "elefánt parkolót" látunk közvetlen az út mellett. Kb. mint amikor otthon, vidéken megy az út, és mellette egyszer csak lovak, na hát itt ugyanez elefántokkal! Több se kellett, azonnal ráfordultunk. Valójában ez egy elefánt túra kiinduló pontja, de a két itt dolgozó helyin kivül egy lélek se volt. A mocikról leszállva a jóember máris egy-egy kosár banánt nyomott a kezünkbe, etessük meg a jószágokat! :-) És azzal a mozdulattal, már sarkon is fordult, és otthagyott minket. Mi meg utána szóltunk, na jó, de mégis melyiket? Erre ő: azt ott a legvégén. Ő volt a 45 éves himnemű fickó! Sorban mindannyian etettük, közvetlen az orrmánya mellett álltunk, és ő csak habzsolta befelé a bébi banánokat! Még egy kis slagolással is megtisztelt bennünket, azaz kiengedte a fáradt vizgőzt. :-) Folyamatosan simogattuk a kemény és érdes, szőrös orrmányát! Extra élmény volt, ami főleg annak is volt köszönhető, hogy csak mi voltunk, és az elefánt! Miután mindent felfalt, búcsút vettünk tőle. De még előtte kiszúrtunk egy édi kis majmot, aki sajnos pórázra volt kötve ugyan, de mi igy is szétdögönyöztük. Ahogy odaléptünk, egy pillanat alatt már a nyakunkban is volt. A játékos kis harapdálásokat bedurvulás követte, még nagyobb harapásokkal. Igy el is búcsúztunk a kis 4 hónapostól! Persze egy halom fotóval gazdagodva!

Letérve az egyik partra találtunk egy hangulatos éttermet, ahonnan szép kilátás nyilt a tengerre. Itt jól belakmároztunk, és Zoli elfogyasztotta élete első és remélhetőleg nem utolsó eredeti kókusztej levesét. Mindannyian megkóstoltuk, nagyon finom különleges étek! A motorokhoz visszafelé sétálván egy kis patak (vagy tengerből visszafolyás, nem tudjuk) mellett vezetett az utunk. Ildikó elől ment, és a vizet pásztázta, amikor felkiáltott, hogy gyertek, itt egy krokodil! Persze mire a többiek odarohantak, sehol semmi. Persze hiába bizonygatta, hogy látta, senki sem hitt neki, szivták a vérét utána rendesen. Amugy nem volt nagy, és lehet hogy nem is krokodil volt, hanem kajmán, de végülis mindegy, akkor is OTT VOLT!!!
Felmentünk teljesen az északkeleti csücsökbe, Chaloklum bay-re. Az ide vezető utat pálmafa tenger szegélyezte, háttérben hatalmas hegycsúcsokkal, és Anita kedvenc képével: pálmafák között terjengő füsttel! Lefordultunk a partra egy szimpatikusnak tűnő mellékutcánál, ami, mint kiderült, a legjobb döntés volt. A Malibu beachre jutottunk, ami egy hófehér homokos, egzotikus növényekkel, és köztük kifeszitett függőágyakkal tarkitott part! Itt rengeteg jó fotó készült a csajokról, miközben Zoli ismerős dallamra lett figyelmes. Na mi volt? Na mi?...... Hát U2!!!! Ő már azonnal a bárban szürcsölgette jéghideg sörét, és meredten nézett maga elé, átélve a pillanatot!! Mi is egyből ott termettünk, és rendeltünk koktélokat, majd az est további részét itt folytattuk.

A bár egy homokba épitett pálmafatetejű, egy nagyobb kunyhóra emlékeztető varázslatos kis hely volt, megint csak kedves személyzettel. Miután U2-t széthallgattuk, megkérdeztük, milyen zenék vannak még? Erre ők beinvitáltak minket a konyhára, ahol egy ipodon több 100 zenéből válogathattunk kedvünkre. Na hát akkor kezdődött el a buli igazán. Nekünk több se kellett, hiszen az alkoholt nem sajnálták italunkból, ami megtette hatását, igy Dj. Anita, és Dj. Ildi bátran, felváltva rohangáltak be a konyhára, mindig újra és újra megörvendeztetve a társaságot kedvenc számainkkal. A végén már táncra is perdültünk, Anita előadta az esküvőre betanult Thrillert, Gyuri és Ildi pedig a popórázos, bedöntős Earth, Wind and Fire produkciót.

Rendesen ránk sötétedett, mikor visszaindultunk a sziget túloldalára, de kb. 20 perc alatt már Thongsala.ban is voltunk, kedvenc food market-ünket vettük irányba. A menü ugyanaz volt mint tegnap: barbecue csirkenyárs, rizs, tavaszi tekercs, gyümölcs shake.... Teli hassal indultunk vissza a szállásra, majd azonnal ágyba dőltünk.














Ez is egy tartalmas és hosszú nap volt. Holnap irány Had Rin, és az édes pihenés!

INDULHAT A PARTY TIME!!!

Krabin a reggel aránylag jól indult. Nem kellett korán kelnünk, és elidőzhettünk a bőséges reggeli élvezetében. Összepakoltunk, és még egy óránk maradt, hogy megmártózzunk a tengerre néző, idillikus, türkizkék szinű, csillogó, klóros vizű medencénkben.
De gyorsan elszaladt az idő, és már mennünk is kellett átöltözni. Vissza úton, bungalow-ink felé tipegve, gyanússá vált az előttünk kis kocsiját fürgén toló londiner fiú. Drukkoltunk, hogy a mi vityillóinknál forduljon le, mert igy nem kellene cipekednünk. Nagy örömünkre igy is lett. Először Anitáékat hajtotta ki a szobából. Miután az ő soraikat rendezte, Ildikóékra már kiméletlenül nyitotta rá az ajtót, kopogás nélkül. Ildikó félig vizesen, félig átöltözve, rémülten vette tudomásul, azonnal indulni kell, mert a londiner a szobába betonozott lábakkal, nem tágitott a bőröndök mellől. Ildi kétségbeesett kapkodással rángatta magára száraz ruháit, és konstatálta: MEGINT ROHANUNK!
Mig Anita a homokban várakozó kiskocsin lévő bőröndökre vigyázott, addig a többiek intézték a check out-ot. A recepción rendeltük meg a transzfert a reptérre, ami egy long tail boat és egy mikrobusz kombinációból tevődött össze. Persze már csak ránk vártak, igy futás a csónakhoz, bőröndök be, a fiúk fél gatyája elázva, mert persze stilusosan vizből szálltunk be. Végre megindultunk, és búcsút intettünk Krabi legszebb öblének, a Railay beach-nek.
Már jócskán elhagytuk a partot, amikor Ildikónak hiány érzete támadt. Igy feltette a költői kérdést: "az útleveleket vissza adták a recepción?"
A válaszok a következők voltak:
a) "én nem tudok róla"
b) "fogalmam sincs semmiről"
c) "hú b... meg
Gyors helyzet felismerés történt, majd kétségbeesetten kiáltottunk kapitányunknak: "STOP! PASSPORTS!!" Hát ő sem vágott túl rózsás fejet, mivel már amúgy is késésben voltunk. Éles kanyar, majd vissza, igy másodszor is átélhettük a Railay partra szállást. Az előttünk ülő 4 utas csodálkozva tekergette fejét, hát most meg mi van? Jeleztük nekik is a problémánk, persze közben lázasan mentegetőztünk, hogy mi nem tehetünk róla, a recepciósnak kellett volna vissza adni. Zoli a hajó szélére kimászva várta az alkalmas időpontot, mikor vizezheti be újra a gatyáját. Már a parton lobogtatták az útleveleinket.
Igy másodszor is búcsút inthettünk, és azon nevetgéltünk, mi van, ha ez a reptéren derül ki? Extra szivás!!!
A hajóból kiszállva újabb fejetlenség várt minket, de szerencsére nem volt annyira komoly, csak matekból kicsit gyengék a thai-ok! Egy 11 személyes mikrobuszba nem voltak képesek bepakolni 8-unkat csomagostul, igy egy plusz taxit is hivtak, és szétválasztottak minket Zolitól. Igy tettük meg a reptérre vezető kb. 45 perces utat.
Krabi reptér nagyon mini, becsekkoltunk, és élveztük a free minibár előnyeit. Lecsúszott egy pár finom keksz és ice coffee. Zoli biztos egy hétig nem alszik a 3 kör kávé után.

Leszállásnál nagyon nagy feeling volt megpillantani Samui partjait, és látványosságait felül nézetből, köztük kiemelve a Big Buddhát (thaiok nyelvén Big Budát). A reptéri gyors intézkedés után 200+100 Bathért megvettük a Koh Phangani hajójegyünk és transzferünk a kikötőbe. 45 perces várakozás a kikötőben hasznos volt néhány sör elfogyasztására. A hajón tolongó fiatalság már éreztette velünk a közelgő Full Moon Party szelét.

Már majdnem elértük Phangant, mikor 2 hadihajó közelitett felénk. Valószinűleg kapitányunkon is úrrá lett a félelem, mert egyszer csak megállt. 2 variáció volt: vagy jobbkéz szabály van a vizen, vagy nem akarta ágyúval kilövetni hajónkat! :-) Elhaladva előttünk, narancssárga egyenruhás matrózok végezték éppen  gyakorlatukat a fedélzeten. Az első hajó eltávolodtával felzúgtak motorjaink, nagy sprintbe kezdtünk, hogy még átslisszoljunk a 2. előtt.

Zoli és Anita boldogan fogadták a sziget viszont látását, és Zoli lelkendezve mondta el 5ször, hogy a nyakláncot, ami 1 éve a nyakában lóg, a kikötői kézműves boltban vette. (a sör megtette hatását :-) )
Partot érve könnyen lezsiroztuk a kisbuszt, ami a szállodába vitt minket fejenként 100 Bathért. Az árakat egyébként azért emlitjük ennyiszer, mert ha olyan olvassa a blogot, aki tervezi az ide utat, annak hasznos info lehet. Mi is hiányoltuk annak idején.
A Morning Star hotelhez http://www.morningstar-resort.info/ meredek, dimbes-dombos út vezetett. Mát amikor megérkeztünk, és a bejáratot megláttuk, tuk-tuk (tudtuk), ez a mi helyünk! Gyors check in, és welcome drink, majd a londiner meg is indult cuccainkkal a tengerpart irányába. Mi hátulról drukkoltunk neki: menj még, menj még!!! Mert már láthatáron volt az utolsó ház, azaz a parttól az első, a beach front bungalow, ami már a homokban van. És ő csak ment és ment, majd visitva az örömtől nyugtáztuk, a homoktól 7-8 méterre leszünk, és ugyanekkora távra a medencétől, pont szemben vele.

Azonnal a medencébe vetettük magunkat. Innen gyönyörködtünk a minket körülvevő mesés szépségű, buja növényzettel és magas pálmafákkal tarkitott ujabb csodás tengerparti medencénkben. Ez ultra durva volt :-) , ilyenben még nem volt részünk.... :-))))

Éhes gyomrunk diktálta a tempót Thongsala település irányába, egy jó kis thai kaja reményében. A recepción kérdezősködve derült fény arra, hogy ez a vártnál messzebb van, és csak taxival vagy motorral elérhető, mert gyalogosan túl messze van. A recepciós segitségünkre volt, azonnal szerzett robogót 200 Baht/napért. Fel is pattantunk rá rögvest.
Gyuriék nagyon cukin mutattak, a kis kosárkás, bili kék szinű mopedjükön a hozzá szinben passzoló bukósisakjukkal. De azt igérték holnapra hoznak nekik egy másikat, ami nagyobb ennél.
Bepötyögtünk Thongsalába. Egy európai srác segitségével elmentünk a helyi food market (étel piac)-ra. Hát ez nagy szerencse volt, mert pont erre vágytunk, mióta Thaiföldön vagyunk. Extra finom kaja, extra alacsony árak, igazi thai feeling! Gyuriék 150 Bathért degeszre zabálták maguk és még shake-re is futott belőle. (900Ft) Anita dőzsölt, a legdrágábbat választotta, tigris rákot evett 160 Bathért. Mindez a piac közepén műanyag székeken! Hát volt hangulata!! Nagyon ajánljuk!!!!

Koh Phangan még nem került be a fejlett országok által előidézett fogyasztói társadalom süllyesztőjébe. Ez valószinűleg a reptér megépitése után -ami hamarosan létrejön- nem igy lesz! Igy javasoljuk, aki tervezi útját erre a mesés szigetre, mihamarabb tegye meg, amig még érintetlen!

Holnap találkozunk!!!!

Ejtőzés Railay Beachen!

A reggel külön indult. Zoliék: mire felébredtünk már 9:45 volt. Felocsúdtunk, hogy ha nem iparkodunk, üres marad a poci. Felmartuk a maradék flamót és betoltuk. Tudtuk, Fater és Faterné már rég túl van ezen. Ők végre kialudták maguk, és már 8-kor reggelizni, majd sétálni, fotózni indultak. Már a szobában készülődtünk, mire Gyuriék befutottak egy régi kedves ismerőssel, Mr. Jack Daniell's-el. Azonnal el is fogyasztottuk, hogy legyen erőnk átérni a sziget túloldalára.

Mára nem terveztünk semmi kemény túrát, már csak azért sem, mert itt a Railey beachen a két oldal plusz a Pranang beach közel van egymáshoz, és fél nap alatt töviről-hegyire be lehet járni az egészet. A Phranang beach felé vezető út bejáratánál már gyanus a volt a kilógatott szőrme majom és eladó gyümölcsök, igy gondoltuk útközben számithatunk majmokra, igy vettünk banánt. A sziklák alatt vezető út felénél jobbra pillantva a fán egy éhes maki nézett ránk. Azonnal elő is kaptuk az elemózsiát, és ő már ott is termett. Ildikó kezéből apró falatokkal etette, és a monkey vidámmal lakomázott.

5 perc után kiérve a Phranagra, a monumentális sziklák által körbeölelt öböl újabb óriási élménnyel kápráztatott el minket. Nagyon fújt a szél, telehordta napolajozott bőrünk finom homokkal. Sétálás, fürdés, dinnye és sült kukorica... Bloggyanus storynak bizonyult: Ildikó és Zoli bevállalt egy pancaket, ami a szokásos 1 perc helyett majd fél órát vett igénybe. Ráadásul, a tészta különböző szinekben pompázott, a konyharuha egy koszos törölköző volt, ami amit törökülésben ülve talpainál tartott, és néha-néha megtörölgette vele a munkapultot, és azt a kést, amivel a gyümölcsöt felkarikázta. De sebaj, mondta Ildikó, úgyis megsül. Majd a következő pillanatban rá is pattintották a nutellát az olajban tucsogó palacsintára, és fogyasztásra kinálták. Zoli minden jóindulattal meg is próbálta elfogyasztani, de nyersen nem ment. Igy visszaadta egy jobb reményében. Végül kaptak egy-egy ehetőbb variációt, kiváncsian várják a holnapi hatást a reggeli szükségleteik elintézésekor. Már annyi ideig elmaradtak, hogy Gyuri és Anita a tűző napon maradva nem birta kivárni, és eléjük mentek. Elsétáltunk a part legvégére, ahol a sziklák közé bemászva, majd fejünk fölé pillantva nem hittünk a szemünknek. Iszonyú magasságokba nyúló hatalmas üregek, és cseppkőszerűen lelogó sziklák, amelyek alatt állva egy-egy ponton szinte félelmetesnek tűnt, mintha csak a lélek tartaná.

Az odafelé megmaradt elemózsiát szét akartuk osztani a majmok között, de sajnos már elmentek sziesztázni, igy a többiek sajnos nem tudtak élvezkedni. Erősen gondolkotunk azon, hogy megnézzük a kilátót, és a lagunát, de mikor a táblát. hogy merre van a feljárat nagyon meglepődtünk. Egy meredek hegyoldalon kellett volna felmásznunk kb. függőlegesen, tehát négykézláb, mert mit sem sejtve a szokásos lábujjközti papucsunkban indultunk neki a túrának. A leérkezőktől informálódtunk a távolságokat illetően, de nem kecsegtettek sok jóval, igy inkább kihagytuk. Hazafelé egy nagyobb majomkolóniába botlottunk egy, a két partot összekötő úton, na itt bepótolhattuk a lemaradásunk az előző helyről, és meguzsonnáztattuk őket. Pontosabban csak az öregeket, mert a kisebbeket elzavarták, igy csak a falkavezérek laktak jól.

Farkas éhesen érkeztünk a partunkra, és beültünk egy naplementés étterembe. Itt még belecsöppentünk egy tengerparti esküvőbe is, ami nagyon hangulatos volt, de mi jobban megszerveztük szóban, mint ők élőben. Az esküvővel a háttérben megvacsiztunk és a naplementék között is egy nagyon különlegeset élhettünk át, mert az ég tele volt felhőkkel, és a nap a felhők alá bukott, alulról megvilágitva azokat.

Fürdés után lementünk a medencéhez blogot irni, talán még ilyen korán nem is álltunk neki, de végül szépen elhúzódott, már a lámpákat is ránk oltották, úgyhogy búcsúzunk!!

Sawatdee Krap/Kaa!!!

Horgászat és az édes semmit tevés!

Phi-Phi utolsó napja 15:30-ig külön telt, mi Gyuriék horgászni voltunk, Anitáék pedig pihenéssel töltötték a napot. A horgászat sajnos nem járt sikerrel, de nagyon jól éreztük magunkat. Először csalihalat fogtunk a parthoz közel, aztán mentünk ki a nyilt vizre. Végszerelékünk kissé szegényes de annál kreativabb megoldás. Egy kis műanyag ásványvizes flakon volt úszó gyanánt a főzsinórhoz rögzitve egy befőttes gumi segitségével. Másfél óra lógatás után próbálkoztunk egy másik módszerrel, amit menet közben húztunk magunk után lassabb tempóban, ez a trolling fishing. De itt már kihasználva a haza felé utat indultunk a part irányába. Nagyon tetszett nekünk kár, hogy nem járt sikerrel, pedig még a vezetőnk rá is húzott 1 órát az előre megbeszélt 4-re a siker reményében. Emiatt nem értünk vissza a megbeszélt időpontra Anitáékhoz. De nem volt gond, feltalálták ők magukat a bárban. De mindenesetre nagyon jó volt az ellátás: kaptunk ananászt, mait a csónakban pucoltak, dinnyét, kókuszt, és mindenféle üditőt.

Anita és Zoli ez idő alatt nagyon komolyan tesztelték fájdalomküszöbük határait. Az élményeik tömören: masszázs kemény izomlázzal társulva, shopping, alkohol mámor, fürdés, tájban gyönyörködés. Nagyon jól esett az édes semmit tevés.

Ildikóék nyomtak még egy 20 perces gyors shoppingot, igy éppen hogy csak nagy rohanva elértük a fél4-es hajót. Szétszoródtunk a hajón, mint macskaszar a ventillátorban. Zoli alkoholmámorban a hajó csücskében édes álomba szenderült a tűző napon. Ildi és Anita felment a view pointba gyönyörködni a látványban, ami nem hátrány. Gyuri pedig a hajó farkán ülve, árnyékban, enyhén ringatózva őrködött a csomak felett.
Kezdet kirajzolódni Krabi látképe, ekkor mindenki felélénkült. Előttünk, ameddig a szem ellát mindenfelé hatalmas, meredek szikla képződmények nyaldosták a vattacukor formájú felhőket. A hajónk méreténél fogva nem tudott kikötni az amugy is kiépitetlen sekély partra, igy csónakokkal jöttek értünk, és pakoltak be minket csomagjainkkal együtt. Nagyon nagy feeling volt kilépni a vizbe west Railay beachen, majd kiemelni a bőröndöket a homokba. Ilyenben még sosem volt részünk. Ez a beach, egy gyönyörű, két oldalról zárt rövid kis öböl, melyet mindkét oldalon óriási sziklafal szegélyez. Mi a nyugati oldalon vagyunk, de kb. 300 métert sétálva, ugyanúgy, mint Phi-Phin, kilyukadunk a keleti oldalra. NIncsen autó, se motoros forgalom, ha el akarsz menni a másik partra csak hajóval teheted. evés üzlet, étterem, disco várja az ide látogatókat, igy igazi pihenésnek nézhetünk elébe. A szálloda londinere már várt ránk két keréken guruló kis kocsijával, hogy megkönnyitse a bőröndök húzását az aranyhomokos parton.
Becsekkoltunk a Sand Sea Resortba www.krabisandsea.com ahol kis welcome drinkkel fogadtak minket. Ez egy ihatatlanul édes őszilének tűnő gyümilé volt. A szállásunk egy kis bungalowban van, amelyet a partról kb. 100 méteres séta után értünk el a sziget belseje felé. Az ide vezető kis utat buja egzotikus növények, pálmák szegélyezik. Tisztára mintha a Tropicariumban lennénk. A szobánk egyszerű. de tökéletes. Egy laza sziget felfedező túra után szembesülhettünk a hatalmas kontraszttal, ami a partunk és az ellenkező oldal között van. A másik part szinte már kiábránditó, hogy majdnem ugyanott van, ahol a miénk, és mégis mennyire már. Itt sokkal mocsarasabb, zavarosabb a tenger, és számunkra Thaiföldön eddig még nem látott, vizből kinövő nbuja növényzet takarja a partot.Iszonyú büdi van, ahogy visszahúzódik a viz, plussz keveredik a rohadt gyümölcs erjedt szagával. És még itt is találtunk néhány fullos szállodát. Sajnáljuk azokat, akik több 1000 Bathért mennek ide, és nem járnak utána úgy a dolgoknak, mint mi. Csalódottak lesznek, ha ide mennek. Igy megerősödött bennünk, megint csak ráéreztünk a szállásra. Eddig még egyszer sem hibáztuk el, hihetetlen!
Visszaérve megvacsiztunk a szálloda éttermében, de nem nyerte el a tetszésünk a konyha. Na sebaj, gondoltuk, akkor legalább igyunk egyet, mert itt lazulás van. Hoppá, de ez az a szállás, ahol nem árulnak piát. Muszlimok üzemeltetik. Szuper, ma sem iszunk, mert már túl késő van elmenni a boltba, igy blogirással, képnézegetéssel a parton zártuk a napot. Nagyon nagy feeling a szabadban, a tenger zúgására, és még ki tudja milyen állatok hangjára netezni.
Már mindenki ránk oltotta a lámpát, és a mi szemünk is majd leragad, úgyhogy megyünk, és pihenünk egy nagyot, mert holnap csak döglés vár ránk! A napunk teljesen céltalan!

Rég volt ilyen, és ez nagyon jó!!!!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: VAN TÖBB ÚJ BEJEGYZÉSÜNK, HA LEJJEBB GÖRGETITEK! KÉPEK HAMAROSAN!